A bögrés levesek legnagyobb előnye, hogy tényleg csak egy bögre kell hozzá, nem kell kisebb lábossal vacakolni, mint némelyik nagyobb instant levesnél vagy tésztánál. 2-3 dl forró víz és egy kanál, ami az elkészítéshez szükséges, esetleg vonalzó is megteszi evőeszköz helyett, ha csak kevergetni akarjuk vele és fogyasztani nem. Végtelennek tűnő polcokat nem tölt fel az ilyen fogásokból a kínálat a nagyobb boltokban sem, többnyire pár gyártó van, akik 1-2 különböző ízesítéssel dolgoznak.
Nagy tesztek és étteremkritikák a Mit ettem ma oldalán >>>
Felfoghatatlanul sok hozzávaló van benne, az ember szája elkopik, mire felolvassa, tömören egy fél laboratórium kellékei megtalálhatóak benne. Az egyre jobban terjedő Tesco 100% elégedettség plecsni erre is rákerült, megvan a magabiztosság. Illatra intenzíven kijön belőle a többfajta hagyma, de mellette egészen sok másfajta fűszer aromája is kibukik, igaz gyengébben. Egy tucatszor megkeverjük és az egész egy picikét beűrösödik. Gulyáslevesre nem igazán hasonlít, viszont egy könnyed zöldséglevesnek simán elmenne akármelyik középkategóriás menzán. A tészta mennyisége nem túl combos, kicsivel többet is el tudnék viselni benne. Összességében nem rossz, van íze, de kár gulyásnak csúfolni.
Pirított zsemlekockákkal érkezik mindenfajta tészta helyett. Ötfajta különböző sajtot rejtettek el benne, de azért ízfokozókra is támaszkodnak, hogy teljes legyen a kép. Nincs viszont benne tartósítószer és színezőanyag, amiért jár egy fél piros pont. Kevergetésnél nem a sajt, hanem a petrezselyem jellegzetes illata tekeri meg orrunkat. Erősen fűszeres és picit sűrűbb lett, mint a víz. Lágy sajtos íz kapcsolódik a petrezselyem mellé, egészen finom, ahogy szürcsöli az ember. Kicsit hajaz a bolti francia hagymakrémlevesekre. A zsemlekockákkal okosan kell bánni, nem szabad őket sokáig állni hagyni, mert akkor átázik és nem ropog. A sok sajt egy egységes homogén ízzé egyesül, kellemes lett.
A csomagolása már egy bögrére hasonlít, van egy kis füle neki, nagyon cuki. Vízbekeverés után egészen érdekes, kissé zöldes, mohás színvilágot varázsol elénk. A tésztán remekül érezni kevergetés közben, hogy mikor éri el az ideális ázottságot, simán kopog az elején a bögre oldalánál, amíg kemény. Kevesebb porra építkezik, mint a konkurencia, illetve a zöldségdarabok is furábbak benne, a répa egészen kockás. Kár, hogy hosszú percek után is ropogós marad, és a tészta is inkább hasonlít egy zselés cukor rágósságára semmint könnyed levesbetétre. Ízre itt is uralkodik Petrezselyem Úr, és valahogy az egésznek van egy műanyag hatása.
Tradicionális koreai ízek. Vifon remek terméke, akik főként instant tésztáikról híresek a lakosság számára. A labor ebben is A-tól Z-ig benne van, töredékét sem érti meg egy átlagos halandó. A tálalási javaslat teljesen érthetetlen, olyan mintha egy baguette lenne, azt sem értem mit keres ott. Egészen sok tészta van benne, melyek olyanok a vízben úszva, mint az apró kukacok. Tipikus keleties konyha illata van. Erős kurkuma árad belőle, amihez csapódik némi hagyma is, összhatásra olyan, akár egy lazább pho leves. Kimondott ízorgia szabadul ránk kóstolás után, sorrendben zöldségek, hagyma, chili. Izgalmas nagyon, csak sajna a tészta ront az összképen, sehogy sem akar megpuhulni.
Eredeti magyaros ízek, igazi franciás névvel ellátva, mindez prezentálva kizárólag az Aldi polcain. Ha az ízvilága is ilyen változatos lesz, akkor rossz biztosan nem lesz. Tesztünk feketebáránya, ugyanis rögtön triplacsomagban kapjuk. Kipattintva a dobozból hasonlít egy katonáknak szánt ételre, atomháború idején – alap fehér zacsi, rajta írógép dizájnú betűkkel mindössze ennyi: tyúkhúsleves. A tészta benne különleges, kis gyűrűk tobzódnak a bögrénk felszínén, ha éppen láthatóak a sok hab mellett. Jobbfajta kóla habzásával vetekszik, viszont az illatán egyértelműen visszaköszön a húsleves jelleg. Az előző húsleveshez képest itt a sárga szín az uralkodó. A kóstolás a szimatolás után kis csalódás, íze vérszegényebb, mint, amit várnánk. Erősen sós íze van, már-már hasonlít a kategória nagytestvérére, a zacskós levesre. Fűszer nem annyira dominál benne.
Visszatérő brand, viszont itt is zsemlekockákkal turbózzák fel a fantasztikus bögrés leves élményét. A por pirosas, de inkább színre egy 30 éves piros Dacia-ra hasonlít, azaz répaszínű. Kevergetéssel az árnyalat mit sem változik, egészen bizarr, ahogy befogja a zsemlekockákat is. Több percnyi kevergetés után sem lesz homogén, kicsit darabos és csomós marad a felszínén úszó réteg, habverőt meg azért mégsem mertünk ráuszítani. Zamatos paradicsomot kár lenne várni tőle, ez olyan, mintha valami vizezett paradicsomos lé lenne. Nem igazán jó az összhatás, hiába itt is a ropogós zsemlekocka, sajnos semmit nem tud menteni a helyzeten, ez nem igazán jó. Ez nagyon aromás-fokózós lett, nem gyere be.
Tyúkhúsleves után sajtos vonalon is próbálkozik a Maggi. A csomagolás itt is vagány: bögrés és füles. A hozzávalókat jegyzetelő egyén imádja a pálmaolajat, mert három leírt sor alatt négyszer is feltűntette. Illatra azt a nem túl kellemes sajtot idézi, amire a legtöbben fanyalognak, hogy büdöskés. Borítás után, meglepően sok port tartalmaz, elvégre krémleves, amihez több cucc kell, úgy fest. Az előírt 4 perces mixelés után viszont sehogy sem akar besűrűsödni, nagyjából maradt vízállagú. Színre fehéres-sárgás és kicsit sem áttetsző. Ízre viszont meglepően jó. Kellemes, sajtkrémre hajazó íz, amiben a zsemlekockák kellemesen elropogtathatóak. A fűszerezés itt nem olyan intenzív, mint egy húslevesnél, inkább másodhegedűs a fűszer a sajt mellett.
Érdekes pont a leírásban, hogy száraztésztatartalma kereken 50%. Ez a fele, ez sok. A másik elgondolkodtató elem benne a tyúkhúspor, hmm, izgi. Muszáj alaposan kevergetni, különös figyelmet fordítva a bögre alján lévő részre, mert a cérnametélt szeretettel leül oda és nem akar elkeveredni, hanem inkább összetapad egy kisebb gombóccá. Az illata főtt húsra hasonlít, de amikor éppen, hogy csak kivettük a fazékból - ez valahol azért pozitív szerintem. Kóstolásnál aztán jön a mérhetetlen pofon a tarkóra. Teljesen műanyag ízű vacak, amit a cérnametélt tovább ront, mivel olyan szinten tapad, hogy egy fogmosás simán elfér utána. Fűszerezés szinte semmi és folyamatosan érezni egy zsíros érzést, ahogy szürcsöli az ember fia vagy éppen lánya. Nem ajánlott, maximum, ha valakinek rosszat akarunk.
Meglepetést okozott a két sajtos leves, ezek egyformán egészen pozitív élménnyel zártak, pedig bennem volt a félsz, elvégre sajttal lehet nagyokat bukni, ha kajáról van szó. Az ajánlottabb kategóriát erősíti a Vifon terméke is, igaz vegyük számításba, hogy ebből csak úgy ömlik a kurkuma, akinek nem ízlik, inkább kerülje emiatt.
A Tesco gulyáslevese egy kellemes, hagymás, fűszeres verzió, de gulyásnak én nem becézném egy pillanatig sem. Nevétől eltekintve egészen jó, könnyed, ami előny, ha arcunkat húzza a mocskos másnap.
A tyúkhúslevesek még megütik a kompromisszumokkal elfogadható szintet, de kivételt képez a Knorr cérnametéltes verziója, az egészen rémisztő és sokkoló, ahogy tapad a szánkba a tészta, ez tényleg csak extrém sportolóknak ajánlott.
A nagy őszibaracklé-teszt! Melyik iható, és melyiket felejtsük el örökre? >>>
A nagy mirelitpizza-teszt! Melyik ehető, melyiket felejtsük el? >>>
A nagy natúrvajkrém-teszt! Kipróbáltuk, melyik a legfinomabb >>>
A nagy virsliteszt! Kipróbáltuk, melyik éri meg az árát >>>
A nagy lapkasajtteszt! Megkóstoltuk nyersen és mikrózva is >>
A nagy epresjoghurt-teszt! Megkerestük a leggyümölcsösebbet >>>
A nagy bébiételteszt! Kipróbáltuk, mit is adunk a gyereknek >>>
A nagy májkrémteszt! Kipróbáltuk, melyiket érdemes megvenni >>>
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.