Eszeveszett waffelmánia nem söpört keresztül a fővároson, de akad pár egység, mely télen-nyáron gyártja a klasszikus belga édességet.
Elővettük a lexikont, és olyan helyeket kerestünk, ahol a fő profil a gofri. Így kerekedett egy ötös lista, ahol nem akartunk kifejezetten egységes összeállításokat tesztelni, most a változatosság vezette gyomrunkat.
Budáról Pestre tette át székhelyét a Sweetheart, egészen pontosan a Wesselényi utcába. A galériájával együtt körülbelül 10-12 embert képes befogadni, az üzlet előtti kis „kertet” annyira nem érdemes erőltetni -12 fok környékén, az biztos. A kínálat úgymond végtelen, mivel kezdetnek 4 különböző alap közül kell választanunk, melyek között ott van a köztudatban elterjedt brussels és liege tészta is, de akár vegán alappal is kérhetjük. Szórásaik olyan listát képeznek, hogy az olvasásukban is elfárad az ember. Popcorn, Oreo, Kit-kat szóval tényleg bármi, amit az ember el tud képzelni.
A tesztelt alanyunk egy klasszikus brussels alapra készült, amire került forró Nutella, M&M’s és sós perec. Egészen vad látványt nyújt, de a sablonos közmondás szerint "merni kell nagyot álmodni". A tészta kérge egy picit ropogósabb, míg a belseje légiesen könnyen olvad szánkban. Nincsen túlcukrozva, azt inkább a feltétek teszik hozzá. A Nutella és a cukorka párosa egy masszív dózist képez. A perec kicsit meg tudja törni a cukor egyeduralmát, de sajnos nem bírja sokáig a túlerővel szemben.
Összességében egy igazi nehézfegyvert sikerült összerakni, ennél „lájtosabb” verziókat is kérhetünk, például gyümölcsökkel megbolondítva. Árban körülbelül 1000 forint környékére jön ki egy gofri. Tökéletes randihely vagy helyszín ahhoz, hogy kibeszéljék a hölgyek a férfi nemzet minden aljas húzását.
A lista talán egyik legnagyobb klasszikusa, mivel a legtöbben a gofri szóra rávágják, hogy Ferenciek tere és Habos Gofri. Nem teljesen Szibéria-kompatibilis az egység, mivel beülni nem lehet, csakis szabad ég alatt jegesedő könyöklő asztaloknál fogyaszthatjuk helyben a kiválasztott gofrit.
A régi iskola elveit követik leginkább, egyfajta tészta alapot kínálnak. Hozzáadható feltéteik között találhatunk többfajta pudingot, gyümölcsöt, de szerencsére azért Nutellát is látunk a lista alján. Habokból három közül választhatunk, csoki, málna és tejszín. Szórásaik fahéjban és mandulában merülnek ki.
A tesztelt alany vanília pudingot, őszibarackockákat és málnahabot kapott. Tésztája tömörebb, egészen kemény kérge van, így azt harapni szükséges. Picit önmagában is édes a tészta, de semmi túlzás nincsen benne. A feltétek közül a vaníliapuding lágy, állagra híg és ízre csak szolidan hozza az elvárt ízvilágot. A barackkockák viszont zseniálisak, lehet, hogy kompót alap, de ízre intenzív és erős. A hab nagyon laza, szinte be lehet lélegezni, annyira könnyed.
Az üres waffel 100 forint és a feltétek rá 100-300 forint között mozognak. A tesztelt alanyért mindössze 400-at fizettem, ami kifejezetten olcsó. Utólagos számításaim szerint lehet inkább 500 lett volna, de majd legközelebb kiegyenlítem. Igazi klasszikus a piacon, ahol nincsenek olyan hajmeresztő lehetőségek. A beülős lehetőség hiánya fájó pont télvíz idején.
Ez egy franchise, így nem kell meglepődni, hogy több ponton is találkozhatunk velük, ha a főváros utcáit rójuk. Váci utcai egységük körülbelül 4-5 waffelre éhes vendéget képes befogadni, de teltház esetén az üzlet előtt lévő két asztalhoz is oda lehet könyökölni, bár télen ez nem akkora élmény ugyebár.
Végtelen kínálat itt sincsen. Csakis liege tésztával lehet kérni, ami annyit tesz, hogy gyöngycukrokat tesznek bele és azok sütés közben abban elolvadnak. Nincsen olyan szép, mérnökileg tökéletes formája, inkább amorf. Alapként többfajta csokival, pudinggal is kezdhetjük, melyekre különlegesebb feltét gyanánt M&M’s-et, gumimacit vagy éppen pillecukrot kérhetünk. Szezonális gyümölcsök közül is csemegézhetünk, illetve fahéjas vagy sima cukorral is megszórhatjuk.
A tesztelt alany vaníliapudingot, kivit és gumimacit kapott, ami végül porcukorral lett meglegyezve. A tészta érezhetően vaskosabb és tömörebb, mint a brussels, és egyben édesebb is. A puding sűrű és ízes, erősen érezni benne a vaníliát. A kivi kicsit megcsavarja az édeskés képet, de a gumicukor azonnal visszaránt minket a cukros világba. Összességében egészen finom, árban pedig ez az összeállítás 1190 forintot jelentett.
A dohány utca egyik aprócska üzletében találjuk a Go-Free-t, ahol rendszerint ugyanazzal a rendkívül mosolygós egy fős személyzettel találjuk magunkat szembe. A belső kicsit kuckós, sokan leülni sem tudnak odabent, körülbelül 4 ember, de az is családiasan. A kínálat nincsen túlmisztifikálva: sós és édes waffelek rendelhetők. Előre definiált verziók vannak, itt nem kapunk olyan iszonyatos szabadkezet az összeállításnál.
A tesztelt alany „vaníliás, szamócadzsemes, tejszínhabos” fedőnévre hallgat. Nincsen túlvadítva, ez is inkább a klasszikus elméletet vallja magáénak, semmi modern csoda nem kerül rá. Brussels tésztát kap, ami rendesen meg van sütve, késsel kell vágni, vagy erősen harapni a falatokat. A vaníliapuding nem túl hivalkodó, viszont a dzsem íze szinte ural mindent. A szamócaíz tökéletesen azonosítható, mellé pedig elég édességgel ruházza fel a gofrit. A tejszínhab hihetetlenül könnyed, akár egy bárányfelhő.
Ez az összeállítás 950 forintot jelent, ami tökéletesen átlagosnak mondható a piacon. A hangulata a helynek tényleg olyan, mint egy kis bunker. A személyzetért érdemes egyszer mindenképpen ellátogatni, a fejet körbejáró mosoly látványa nem mindennapi.
Férfiként ide csak úgy betoppanni nem hétköznapi élmény. A vendégek döntő többsége nő, akik többedmagukkal pletykálják ki a napi eseményeket, vagy éppen első randis nagyon lelkes párok ülnek az asztalok körül. Egy szó, mint száz ez egy igazi csajos barlang a Papnövelde tér szélében.
Brussels alapra kérhetünk hétféle feltétet, amire választhatunk kilenc különböző szórás közül, végül pedig három öntet áll rendelkezésre ízlésünk szerint. Gabonagolyóktól kezdve pillecukorig találunk szinte mindent, de akár egy sima klasszikust is megálmodhatunk csupán banánnal.
A tesztelt verzió egy vaníliapuding alappal elképzelt csoda, amire került banán, tejszínhab és mogyoró. A tészta nem édes, enyhe kérge van, amúgy egészen puha. A banán ízre tarol mindent, ez határozza meg leginkább a gofri ízvilágát. A mogyoródarabok egy pillanatig semlegesíteni tudják az édes ízvilágot, de hamar visszaáll a rend. Adagra bitang, az átlagos waffel méretnél ez 30-40%-al biztosan nagyobb, férfi áldozatokat is könnyen szedhet magának egy jobban megrakott példány. Ez a verzió 890 forint volt, ami egészen baráti árszabás.
Abban az esetben, ha hagyományos gofri élményt keresünk, akkor leginkább a Habos Gofri ajánlott a Ferenciek terén. Itt nem fogunk bődületes összeállításokat kitalálni, leginkább csak klasszikus elemekből építkezhetünk. Árban nagyon baráti, ízre nem a legnagyobb bajnok talán, de közel sem nevezhető rossznak.
Legmerészebb álmaink megvalósítása végett irány a Sweetheart, mivel ott találjuk messze a legbőségesebb kínálatot. A tészta finom, a feltétek jók és nem mellesleg, le lehet ülni és nem csak könyökölni a szabad ég alatt.
Alapvetően egyik egységgel sincsen különösebb baj, jól szerepelt a mezőny. Árban többnyire 1000 forint környékén van esélyünk egy jobban felszerelt gofrit venni a fővárosban, egyedül a Habos Gofri megy az átlag alá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.