2005. október 10. A párja-sincs szilvalekvár

Persze nem hiszem, hogy van ember a világon, aki ne szeretné a házi lekvárokat. Igaz, ma már a boltokban is nagyon jókat lehet kapni, de az azért mégsem olyan, mint az otthoni, nem? És amit mi magunk főzünk be, az mindig értékesebb lesz a családunk számára. Elárulok egy titkot... Nálunk még az Öregúr (más néven Gróf Titusz) is kedveli a házi lekvárokat! Lehet, hogy ez egyfajta időskori torkosság nála, de tény, hogy odavan az édességekért.

Ezek után nem is meglepő, ha elárulom, hogy Ká is nagy lekvár-kedvelő, igaz? Bizony, öreg macskájához hasonlóan előszeretettel eszeget reggelire lekváros, dzsemes, nutellás zsemlét vagy kalácsot. Sajnos idén nem sok időm volt anyával befőzni, így kénytelen vagyok otthonról lejmolni (bár kérés nélkül is mindig csomagolnak nekünk minden földi jót), illetve még most gyorsan eltenni, amit lehet. Ezt a szilvalekvárt csak azért vállaltam be, mert nagyon egyszerű az elkészítése, az íze pedig... hmm... mennyei! Ráadásul befőzhetünk kisebb adagokat is pl. 1 kg szilvából, amit aztán pici üvegekbe zárunk, helyes, kék-fehér kockás anyaggal és kék masnival díszítünk, és elvisszük a szeretteinknek ajándékba. Vagy feltesszük a polcunkra, és minden nap gyönyörködünk benne - már amíg tart. Mert nagyon eteti ám magát! :-)

Szilvalekvár. Hozzávalók: 4 kg kimagozott (!) szilva, 80 dkg cukor, 0,5 dl 20% -os ecet. Elkészítés: 4 kg megmosott, kimagozott szilvát egy lábasba öntünk, majd a tetejére 80 dkg kristálycukrot szórunk. 0,5 dl 20%-os ecettel meglocsoljuk az egészet. Fedővel letakarjuk és 24 órát állni hagyjuk. Másnap a tűzhelyre tesszük, alágyújtunk, és óvatosan felforraljuk. KEVERGETNI TILOS!!! A forrástól számítva 3 órán át takaréklángon rotyogtatjuk. KEVERGETNI TILOS! Amikor letelt a 3 óra, óvatosan megkeverjük, és további 30 percig főzzük. Előveszünk egy tepsit, beleöntünk kétujjnyi forró vizet és beleállítjuk a befőttes üvegeinket. Nagyon-nagyon fontos, hogy befőttes üvegek kristálytiszták legyenek, különben megpenészedik a lekvárunk. Mielőtt beletöltenénk a lekvárt az üvegekbe, szükséges ellenőrizni a kupakok záródását: az üvegbe egy pici vizet öntünk, rátesszük a kupakot, és az üveget a fejére fordítjuk, mondjuk a csupasz csuklónk felett. Ha a víz kicsöpög a bőrünkre, akkor csere van, a kupakot ki kell dobni és egy jól záródót keresni. (mert ugye a lezárt üvegben a lekvár nem érintkezhet a levegővel sem!) Szóval, az üvegpróba után ALAPOSAN kicsepegtetjük az üvegekből a vizet, és megtöltjük mindet lekvárral. Minden üveg tetejére, a lekvárra egy köménymag nagyságú szalicilt teszünk, és lezárjuk az üvegeket. Száraz gőzbe tesszük: mi egy dobozt ki szoktunk pokrócokkal bélelni, és a lehető legkevesebb mozgatás és döntögetés mellett beletesszük a lekvárokat. NEM SZABAD MEGDŐLNIÜK! Gondosan bebugyoláljuk őket és csak akkor vesszük elő az üvegeket, ha már teljesen kihűltek. Télire is remek, de ha megkóstoljuk, sokkal hamarabb elfogy! :-)

Délután karfiolt sütöttem, de nem is akárhogyan. Csőben, pulykahússal. Nálunk ez már csak így megy. A zöldségeket meg kell "vadítani" egy kis hússal vagy sajttal (vagy mindkettővel), különben Ká nem eszi meg. Így viszont ismét nagyon is kedvére valót alkottam!

Csőben sütött karfiol pulykamellel
Hozzávalók: 1 nagy karfiol, 50 dkg pulykamell, 1 doboz (0,5 l) tejföl, 20 dkg sajt, 3-4 el liszt, 1 tojás, olaj, só, bors, ételízesítő, grill fűszer, vaj a tepsi kikenéséhez, víz a karfiol főzéséhez
Elkészítés: A karfiolt megmossuk, megtisztítjuk, és rózsáira szedjük. Forró vízben majdnem készre főzzük és lecsepegtetjük. A húst csíkokra vágjuk és besózzuk, borsozzuk (grill fűszersót is szórhatunk rá). (ha előző éjjel tejbe áztatjuk, sokkal puhább lesz). Egy teflonban kevés olajat forrósítunk, a húscsíkokat lisztbe forgatjuk, és a teflonban addig pirítjuk, amíg a hús ki nem fehéredik. Kivajazunk egy tepsit, és szépen elrendezzük benne a pirított pulykamell csíkokat, majd a karfiolrózsákat.

A tejfölt egy keverőtálba öntjük, hozzákeverünk 3-4 evőkanál lisztet, 1 tojást és megsózzuk. Ráöntjük a húsokra és a karfiolokra, majd a tepsit előmelegített sütőbe tesszük. Megreszeljük a sajtot és félidőben a karfiolokra szórjuk. Visszatoljuk a tepsit a sütőbe, és addig sütjük, amíg a sajt megpirul.
Nagyon finom, és ha egyszerre nagyobb adagot sütöttünk ki, egyszerűen dobozoljuk be a maradékot és fagyasszuk le. Később, a kiolvasztásnál egy dologra kell csak ügyelni, nem szabad mikróban kiolvasztani. Előző este vegyük ki a fagyasztóból, és másnap délig hagyjuk magától felengedni. Ekkor megmelegítjük, és máris ehető!

Az állomásról hazafelé sétálva egy gesztenyésen át vezet az út. Ká majdnem mindig elém jön, kivéve, ha sokkal korábban érek haza, mint ő, de ilyen csak nagyon ritkán fordul elő. Ezúttal azonban egyedül ballagtam a kis ház felé, és nem tudtam nem észrevenni az öreg gesztenyefák szépségét. Aranybarna és sárga színben pompázó ruháikban olyanok voltak, mint a mesebeli beszélő fák, akik összesúgnak az emberek feje felett. Ők már akkor is itt álltak, amikor nyaranta Ká vékony, napbarnította, tüsihajú kisfiúként a helyi srácokkal focizott a lombjaik alatt. Most bizonyára arról súgtak, búgtak, hogy ez az a lány, aki Ká-val a kis házba költözött... Teleszedtem a táskám gesztenyével. Mivel nemrég pottyanhattak le a fákról, még selymesen, fényesen és melegen csillogtak. Arra gondoltam, megkérem Ká-t, hogy építse meg belőlük magunkat, Tituszt és az ebeket. No, és esetleg négy-öt egészen pici babát. :-)

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>