2005. október 12. Mutassuk meg, mi az a borsodó!

Az a furcsa, hogy olykor már egészen "komoly" ételeket is gond nélkül elkészítek, és amikor nekiállok egy egyszerű borsodónak, beletörik a bicskám. Persze csak szimbolikusan. De menjünk szép sorban!
Délutánra Ká anyukáját vártuk, akinek a chilis bab az egyik kedvenc étele. Mi is nagyon szeretjük a babot, így a fő fogás kérdését illetően nem kellett tovább töprengenünk.
- És milyen sütit süssek délután? - kérdeztem Ká-t magabiztosan, hiszen mostanában a kantin szép eredményeket söpörhetett a tarsolyába.
- Aranygaluskát! - vágta rá határozottan, és éreztem, amint nagyon picire összemegyek. Bátorságom pillanatok alatt szertefoszlott.
- Húuh, de az rém bonyolult, Édesem...
- Ugyan már, Mirzám, neked minden sikerül! - mondta Ká szinte dorombolva és hozzám bújt. - Nagyon szeretem az aranygaluskát!
Hát lehet erre mit mondani?

Először persze a babot készítettem el. Minthogy még nincs kuktám, nem mertem "rendes" babot használni, konzerveket vettem.
Mexikói chilis bab. Hozzávalók: 1 db vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 40 dkg darált pulykahús, 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 doboz vörösbabos-kukoricás konzerv, 1 doboz fehérbab konzerv, ketchup, piros arany, só, bors, paprika, chili, oregáno, olaj.
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymákat megtisztítjuk, és apróra vágjuk / fokhagyma nyomón átnyomjuk. Egy mélyebb lábasba olajat öntünk és a hagymákat megdinszteljük. Rátesszük a darált húst, megsózzuk, borsozzuk, paprikát, chilit, oreganót szórunk rá és addig kevergetjük, amíg a hús ki nem fehéredik. Hozzáadjuk az apróra vágott paradicsomot és jócskán nyomunk mellé ketchup-ot és legalább 3-4 evőkanál piros aranyat. 25-30 percig rotyogtatjuk az egészet, ha kell vizet öntünk hozzá, hogy jó szaftos legyen, és utófűszerezünk. Hozzáadjuk az alaposan lemosott vörös és a fehérbab konzervet (mert fémes íze van a levének) és az egészet jól összeforraljuk. Az a lényeg, hogy ne legyen túl híg a lé, de azért ne is álljon meg benne a kanál. A legvégén megkóstoljuk, és kedvünkre fűszerezhetjük még chilivel, sóval, borssal. Főtt tojással, reszelt sajttal forrón tálaljuk. Nagyon laktató és eszméletlen finom egytálétel!

Az Aranygaluskától nagyon féltem, pedig utólag úgy látom, nem volt miért. Hozzávalók: 3 dl tej, 1 csomag szárított élesztő, 2 evőkanál cukor, 50 dkg liszt, 10 dkg margarin, 1 csipet só, 3 tojás sárgája. (+ 10 dkg margarin, 18 dkg darált sió, 3-5 evőkanál cukor)
Elkészítés: A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, majd meleg helyen megkelesztjük. Én megint csaltam, és a kenyérsütő gép „Teig” c. programján 1,5 óra alatt bedagasztottam, megkelesztettem.

Kivettem a gépből, és néhány maroknyi liszttel addig gyúrtam, amíg elmúlt a ragacsossága, és nagyon jól kezelhető tésztává vált. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtottam, majd egy 3 cm átmérőjű pogácsaszaggatóval kiszúrtam a tésztát. Kivajaztam egy mélyebb, téglalap alakú jénait, és beletettem egy sor „korongot”.

Megkentem minden egyes korongot olvasztott vajjal, majd megszórtam darált dióval és cukorral. Közben begyújtottam a sütőt. Kiszúrtam a következő rétegnek való korongokat, rátettem az előző sorra, megvajaztam, megdióztam, megcukroztam. Így rétegeztem a tésztát, amíg el nem fogyott, megvajaztam, dióztam, cukroztam, majd a tetejére ráöntöttem a maradék olvasztott margarinomat. A jénaim félig volt tele – Ká meg is kérdezte, csak eeeeennyi lesz, Mirza?

Előmelegített sütőben, kis lángon 25 perc alatt aranybarnára sütöttem az egészet. Mennyei volt az íze és a kinézete egyaránt. Ja, és megemelkedett, majd kicsordult a tálból!

Miközben a tészta sült, gyorsan elkészítettem a Borsodót.
Hozzávalók: 2 dl fehérbor, 1 dl víz, ½ citrom leve, ½ kávéskanál liszt, 10 dkg cukor, 2 tojássárga, 4 tojás fehérje. Elkészítés: Felforraljuk a bort, hozzáöntjük a citromlét. A 2 tojássárgát összekeverjük a 10 dkg cukorral, a liszttel és a vízzel, majd hozzáadjuk a forró bort és az egészet sűrűre főzzük. Közben egy csipet sóval kemény habbá verjük a 4 tojás fehérjét és a habot óvatosan a mártáshoz öntjük.

Minden nagyon jól sikerült, bár a sodó meglehetősen rondán nézett ki. (Az íze amúgy nagyon rendben volt. Pikáns, különleges, ízletes.) Ká és az anyukája odáig voltak a kantin produkciójától. Ká (vagy a szűz aszcendense?) azért bekérdezett.
- Mirza, biztos, hogy ennek a sodónak így kell kinéznie?
- Ühüm - motyogtam teli szájjal (mert bizony, csak megkóstolom az első aranygaluskámat), amúgy pedig gőzöm se volt arról, hogy hogy is kellene kinéznie a borsodónak?

Utólag azonban szakavatott szemek kereszttüzében a Borsodó-titkára fény derült. Összeesett a sodód, kérdezték többen a munkahelyemen, amint a képeimmel dicsekedtem. Miért, ez össze van esve, kérdeztem vissza. Nem nagyon, mondták zavartan mosolyogva, majd mindannyiunkból kitört a röhögés. De akkor, könyörgöm, mondja már meg valaki, hogy milyen az a NEM ÖSSZEESETT borsodó???

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>