2005. október 28. Selyemfestés

Nem is támasz, hanem egy hatalmas, védelmező vár, ami mögé elbújhatok, és amiből, ha kíváncsi vagyok, kikukucskálhatok. Az is feltűnt már, hogy az alkotókedvem akkor a legnagyobb, ha Ká mellettem szüttyög valamivel. Mert bizony, az apukájához hasonlóan, ő is nagyon tehetséges. Ká apukája orvos létére művész volt: álomszép képeket festett, különleges lámpákat, bútorokat tervezett és készített. Ká pedig örökölte a kreativitását és a precizitását. Már tini korában gyönyörű tálakat, vázákat, dísztárgyakat készített egy ötvösműhelyben. Az élet aztán ugyan elsodorta erről a pályáról, de a színes fantáziavilága és egyéni látásmódja mindenhonnan visszaköszön.

Ká gyakran ellátogat velem különféle kézműves klubokba, szakkörökbe, ahol megtanítják az embereknek az egyes technikákat, amit aztán otthon is művelhetnek. Legutóbb a selyemfestést tanultam meg, így második művemet, egy indiai mehndit már könnyedén megfestettem. A kép kis unokaöcsénknek, Zsigmondnak készült, akinek hétvégén tartjuk meg a 3. születésnapját. Megrajzoltam a mintát a hernyóselyemre, átkontúroztam, megszárítottam hajszárítóval, majd kitöltöttem a színekkel. A kisfiú skorpió Nap-jegyű és nagyon szereti a sárgát, ezért a vörös árnyalatait és napsárgát választottam. Remélem tetszeni fog neki. A képen látható jel az AUM, ami a boldogságot szimbolizálja, valamint az örök ellentétet: az állandót és a változót, a világegyetem kezdetét és végét. Megerősíti tulajdonosa akaratát és erőt ad a jövőhöz. Mi mást kívánhatnánk egy ilyen tündéri kisfiúnak?

A selyemfestés mellett azonban most sem tétlenkedtem, hiszen a képnek a kontúrozás után úgyis száradnia kellett. Találtam egy remek kalács receptet, amit egyszer ugyan már megsütöttem kenyérsütő gépben, de nem lett az igazi. Ízre tökéletes volt, de külalakra rémesen nézett ki. Behorpadt, mintha csak egy fél téglát dobtak volna a kelt tészta közepébe. Arra gondoltam, kudarcomat feledve újra nekifutok, de ezúttal római tálban fogom megsütni. Mint utóbb kiderült, nagyon jól döntöttem.

Mazsolás kalács. Hozzávalók: 3 dl tej, 50 dkg finomliszt, 5 evőkanál cukor, 2,5 dkg élesztő, 5 dkg vaj, reszelt citromhéj, 10 dkg mazsola, 0,5 kávéskanál só, a lekenéshez 1 dl tej
Elkészítés: A hozzávalókat beletesszük a kenyérsütő gépbe (vagy kézzel összegyúrjuk), és meleg helyen megkelesztjük. Miután megkelt, lisztezett deszkán alaposan átgyúrjuk, és 3 egyenlő részre osztjuk a tésztát. Hurkákat sodrunk, és hármas fonással összefonjuk, mintha csak copfot csinálnánk. A tészta végeit összenyomkodjuk, kivajazott római tálba vagy sütőformába tesszük, és megkenjük langyos tejjel. Előmelegített sütőben, 185 fokon 30-35 perc alatt aranybarnára sütjük.
A kalácsom nagyon jól sikerült és Ká nagyon büszke volt rám, hogy ilyen gyönyörűséget tudok sütni. Igaz is, ez volt az első fonott kalácsom. :-)

Vacsorára Ká pörköltet és krumplipürét rendelt a kantintól. A krumplipürémet legendásan jónak tartja, pedig semmi különös nincs benne. Hozzávalók: burgonya, forró tej, margarin, só. Elkészítés: a burgonyát megmossuk, megtisztítjuk, és apró kockákra vágjuk. Forró, sós vízben puhára főzzük, majd leöntjük róla a vizet és áttörjük. Gyorsan hozzákeverjük a margarint, lehetőleg habverővel, majd annyi forró tejet, hogy kellemes püré állagot kapjon. A végén megsózzuk és forrón tálaljuk.

A pörköltöm receptje anyától és egy helybéli nagymamától származik. Ká már a bécsi útja előtt megkért, hogy valamikor, a közeljövőben a kantin készítsen jó, vörösboros, puha pörköltet neki. Gyorsan el is szaladtam a közértbe, ahol ügyetlenül tébláboltam a húspult előtt. Fogalmam nem volt, mit vegyek. Tétovaságom szemet szúrhatott a velem szemben ácsorgó idős hölgynek, így megkérdezett, mit szeretnék. Pörköltnek való húst, mondtam bizonytalanul. Ez lesz az első, kérdezte. Ez bizony, mondtam mosolyogva, mert már láttam, hogy segítőmre találtam. Végül sovány disznó combot (?) kaptam, és a néni elmondta a receptet. Hozzávalók: 50 dkg sovány sertéscomb kockára vágva, 3 nagy hagyma, kevés olaj, 1 paradicsom, 1 paprika, pici víz, 3 dl vörösbor, só, bors, pirospaprika, 1 gerezd fokhagyma. Elkészítés: a hagymát olajon üvegesre pirítjuk, rátesszük az apróra vágott paprikát paradicsomot, majd rátesszük a kockára vágott húst és addig pirítjuk, amíg ki nem fehéredik. Lehúzzuk a tűzről, ráteszünk 1-2 evőkanál pirospaprikát, és felöntjük annyi vízzel és vörösborral, ami majdnem ellepi. Másfél óra alatt, folyamatos kevergetés és borpótlás mellett puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk, belenyomunk egy gerezd fokhagymát (ezt is a néni mondta a közértben), és forrón, krumplival, nokedlivel vagy tésztával tálaljuk.
A pörkölt nagyon jól sikerült, és új segítőm javaslatára egy kis doboznyit le is fagyasztottam belőle, mert kaptam egy remek betyárleves-receptet is, amelyhez majd nagyon jó lesz egy kis pörkölt...

Péntek délutánra kihevertük a bécsi kiruccanást, ami azonban Ká-ban nagyon mély nyomokat hagyott. Hogy miért? Mert bár a sors úgy hozta, hogy nem mehettem vele, és ezért mindketten szomorkodtunk, az élet különlegesen szép ajándékkal kárpótolta: találkozott rég nem látott, szeretett testvérével, aki évek óta külföldön él a családjával. Azt hiszem, mindkettőjüket megrázta a találkozás és a múlt felidézése. Csak beszéltek és beszéltek órákon át, miközben bizonyára kutatva nézték egymás arcát, amelyben egyszerre láthatták magukat, egymást és az apukájukat. Ez lehet az a pillanat, amikor a vér ledönti az idő, a távolság, az országhatárok és a félelmek gátjait és szabad utat engedve az érzelmeknek vérére talál.

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>