2006. február 14. Szille

Gyerekkoromban rengeteg mesekönyvet kaptam, és nem győztem kivárni az estéket, amikor Anya az ágyunk szélére ült, és mesélni kezdett. A tesóm szinte percek alatt álomba szenderült, míg én tágra nyílt szemekkel hallgattam a fordulatos történeteket. Szegény anyukám minden alkalommal rekedtre olvasta magát, mégsem álmosodtam el. A szemem előtt megelevenedtek az égig érő hegyek, a különleges virágokkal átszőtt erdők, a kristálytiszta, halakkal, csigákkal és tajtékparipákkal-teli hűs tavak, és szinte hallottam a vándorok lovainak dobbanását, amint felverik a keskeny gyalogút porát. A misztikus képességekkel megáldott jóságos tündérekért pedig egyenesen odavoltam! Legkedvesebb mesekönyvem azonban egy teljesen egyszerű kislányról, Mildiről szólt, aki elindul a Rengetegbe, hogy felfedezze az ott élő állatok világát. Eljut a Gombák országába, a Szirmok szigetére, a Farkaslovagok várába és még nagyon sok színes "világba" vizen, földön és levegőben. A könyv ma is megvan. Ütött-kopott ugyan, de felnőtt fejjel is épp olyan szórakoztató, mint kislánykoromban volt.

Zsigmond hozzám hasonlóan nagy meserajongó. Mesehallgatás közben szinte a lélegzetét is visszafojtja, úgy figyel minden szóra hatalmas, mélykék, őzike-szemeivel. Arca kipirosodik az izgalomtól, és látszik rajta, hogy lélekben már egészen máshol jár. Talán egy tó partján ringatózik egy hatalmas mályva-színű tavirózsán, ahogy kedvence, a szőke Szille, aki nem más, mint a Tókirály szófogadatlan leánya. Mivel nemsokára Zsigmond-nap lesz, úgy döntöttem, megfestem Zsiginek a tó fiatal tündérleányát.

Mivel többnyire sablonokat használok, szinte biztos a siker, ám nagyon sok múlik a színek megválasztásán. Ká személyében azonban remek ízlésű, türelmes és segítő társra leltem, aki határozott elképzelésekkel irányította most is a munkálatokat. Vízi-világ lévén a képen nagyon sok arany- és csillámport használtam, sőt a királylány nyakába (mert a királylányok gazdagok), gyémánt nyakéket és karkötőket készítettem néhány műköröm díszítő strassz és egy fogpiszkáló segítségével. Szille ruháját különféle színes flitterekkel és gyöngyökkel díszítettem.

Az üvegfestés azonban nem mehet a kantin rovására, ezért minden hétvégén listát írok azokról az ételekről, amelyeket szeretnék kipróbálni, majd Anya asztalára teszem. Anya ilyenkor felteszi a szemüvegét, és hangosan méltatlankodni kezd. "Lencsepástétooooom? "Tésztapudiiiiiiiing? Úristen, Mirza, megőrültél? Ez rettenetesen hangzik. Ki fogja ezt megenni?" Ilyenkor aztán elmesélem neki, hogy a barátaink mit szóltak az ő élesztőpástétomjához, amikor először meghallották a nevét, majd az első sokkot feledve majd'' a jénait is felfalták, olyan mohón lapátolták magukba az amúgy nem túl bizalomgerjesztő kinézetű, de annál finomabb ételt.

A családom nem nagy rizs-rajongó, én viszont annál inkább. Persze egy kis hússal még nekik is be lehet adni a Pórés rizottót. Hozzávalók: 3 evőkanál olaj, 2 3vőkanál vaj, kb.70dkg csirkemell filé, 50 dkg rizs, 25 dkg (1 doboz) kukorica, 1 hosszabb póréhagyma, 1 nagyobb zöldpaprika (nem erős!), 1,5-2 liter tyúkhúsleves, 10 dkg reszelt Trappista sajt, 1 mokkáskanál kurkuma, só, bors
Elkészítés:
1.) 2 liter vízben 4 db tyúkhúsleves kockát megfőzünk.
2.) Egy nagyobb (4-5 literes) lábasban felmelegítjük a vajat és az olajat. Rátesszük a megmosott és a kb. 2x2 cm-es kockákra vágott csirkemellet, és élénk lángon kifehéredésig pirítjuk.
3.) A húshoz hozzákeverjük a karikákra vágott póréhagymát és paprikát, és néhány percig együtt pirítjuk.
4.) Megmossuk, és a húsos zöldségekre szórjuk a rizst, majd kb. 2-3 percig pirítjuk. Megsózzuk, megborsozzuk és megszórjuk kurkumával, hogy szép sárga legyen.
5.) Az edényt lehúzzuk a tűzről. Merőkanalanként a rizsre merjük a tyúkhúslevesből annyit, amennyi ellepi, és visszatesszük a lábast a tűzre. Fedővel lefedjük, és takaréklángon kb. 20 perc alatt puhára főzzük. (Időnként a fedőt fel kell emelni, és ha a rizs már magába szívta a levest, mindig egy picit hozzá kell adni, így lesz jó puha. A rizs fajtájától függően így 1,5-2 liter tyúkhúslevest használunk fel.)
6.) Ha a rizs megpuhult, és már nincs leve, hozzákeverjük a lecsöpögtetett kukoricát és a reszelt sajtot, és ha szükséges megsózzuk, borsozzuk.
Ha úgy érezzük, hogy a rizs egy picit száraz maradt, a legvégén is tehetünk hozzá egy kis levest!

Az ebéd nagyon jól sikerült, a szüleim rehabilitálták a rizst, sőt Apa megjegyezte, hogy egyszer süthetnék egy finom rizskochot is. Ká-val egy nagyot sétáltunk, majd kikocsiztunk a kisházhoz hogy megetessük és megsétáltassuk az ebeket, és szinte beesteledett, mire hazaértünk. Még útközben felhívtam Anyát, hogy ha nincs jobb dolga, összeüthetne nekünk valami salátát. És nem volt jobb dolga, így olyan szuper Marhahúsos brokkoli-salátát rittyentett vacsorára, ami után mind a tíz ujjunkat megnyaltuk. Hozzávalók: 70 dkg főtt marhalábszár vagy marhahús, 25 dkg konzerv kukorica, 2-3 közepes paradicsom, 1 kígyóuborka, 30 dkg brokkoli, díszítésnek néhány levél jégsaláta
Az öntethez: kb. 4-5 dl tejföl, 2-3 evőkanál mustár, fél citrom leve, 2-3 evőkanál olaj, só, cukor, bors, kapor
Alternatív öntet: 4-5 dl majonéz kaporral
Elkészítés:
1.) A brokkolit megfőzzük. A kukoricát lecsepegtetjük. A paradicsomot és a kígyóuborkát megmossuk és felkockázzuk.
2.) A marhalábszárat megmossuk, és zöldségekkel puhára főzzük levesnek. A húst kivesszük belőle, és felkockázzuk.
3.) Elkészítjük az öntetet: Az olajat elkeverjük a mustárral, hozzáadjuk a citromlevet és a tejfölt. Simára keverjük, megsózzuk, megcukrozzuk. Megkóstoljuk, ha savanyú, teszünk hozzá cukrot, ha nem elég sós, megsózzuk. Hozzáadjuk az apróra vágott kaprot.
4.) A zöldségeket összekeverjük a hússal és óvatosan hozzáadjuk a kapros öntetet. Egy üvegtálra megmosott jégsaláta leveleket teszünk, és ráöntjük a salátát. Paradicsommal, petrezselyemmel vagy citromkarikákkal díszítjük.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>