2006. január 5. Szilveszteri képnézegető

Csendes, beszélgetős-társasozós-röhigcsélős estét terveztünk barátainkkal, Brigivel és Pedróval (azaz a Zsiráfokkal) négyesben, minden komolyabb felhajtás, zajongás és tömeges buli nélkül. (S hogy miért zsiráfok? Már magam sem tudom, talán Pedro magassága miatt. De tény, hogy a házuk telis-tele van zsiráfokkal. Zsiráfpárnák, zsiráfbögrék, zsiráfplüssök, zsiráfkaspók, zsiráfos kulcstartók és hűtőmágnesek. No és a lényeg, van két gyönyörű gyerekük, Miss Henriett és Balázs úrfi - ők a minizsiráfok.)

Már hetek óta recepteken törtem a fejem, Ká pedig rábeszélt, hogy tengeri herkentyűket készítsünk vacsorára.

Először is szédületes süteményt sütöttem. A neve: Királynői desszert, és mint utólag kiderült, az elnevezés nem volt túlzás. Hozzávalók: 6 dl tej, 2 dkg vaj, 22 dkg cukor, 1 narancs reszelt héja, 4 tojás szétválasztva, 7 dkg zsemlemorzsa, 1 üveg sárgabarack lekvár, 1 csipet só. Elkészítés: Kivajazunk egy másfél liter űrtartalmú jénai tálat. Egy lábasban megmelegítjük a tejet, a vajat, 5 dkg cukrot és a reszelt narancshéjat. A tojások sárgáját egy tálban habosra keverjük, majd óvatosan hozzákeverjük a meleg tejes krémet. Konyhai robotgéppel jól összekeverjük, majd lassan hozzáadjuk a zsemlemorzsát is. A krémet a kivajazott jénaiba öntjük és 15 percig állni hagyjuk. Ha letelt a negyed óra, előmelegítjük a sütőt, és a jénait a forró sütőbe tesszük. 180 fokon kb. 25 perc alatt addig sütjük, amíg a krém megszilárdul. Kivesszük a jénait, és a krémre óvatosan rákenünk 1 üveg sárgabarack lekvárt. A 4 tojásfehérjét megsózzuk, kemény habbá verjük, és hozzákeverjük a maradék cukrot is. Konyhai robotgéppel addig verjük, amíg a hab fényes és nagyon kemény lesz, majd egy kanállal óvatosan eloszlatjuk a lekváros réteg tetején. Így a jénaiban már 3 réteg látható: alul a megsült krém, rajta a baracklekvár, azon pedig a felvert tojáshab. A jénait visszatesszük a sütőbe, és minimum fokozaton addig sütjük (kb. 15-20 perc), amíg a hab ropogósra és világosbarnára nem sül.

Közben a kantin nem várt támogatást kapott Ká személyében. Kedvesem (noha állítólag nem tud főzni) nekilátott, és olyan kagylókrémet rittyentett, hogy csak álltam az ajtóban és pislogtam. Megkóstoltam (pedig egész alakos képen kifejezetten undorítónak látom szegény állatokat), és hihetetlen finom volt! Azonnal tollat és papírt ragadtam, és megkértem a séfemet, diktálja le a receptjét. A sajátos mértékegységeken nem változtattam, mert annyira tetszett.

Miközben körmöltem, Ká feldíszítette a kagylókrémet és az időközben megkent kagylókrémes bagetteket. Tépősalátát, snidlinget, koktélparadicsomot használt dekorációnak, majd mosolyogva felém nyújtotta a tálat. Ká, te végzett szakács vagy vagy mi, kérdeztem ámélkodva, ő pedig szerényen mosolygott.
Kagylókrém. Hozzávalók: 2 doboz kagylókonzerv, 2 csipet só, 3 csepp citromlé, 1 db mackósajt, 1/2 cm mustár(csík), 1/2 cm piros arany, 2 csipet őrölt bors, 2 csipet pirospaprika. Elkészítés: A kagylót lecsepegtetjük, majd villával péppé törjük. A kagylópépet a többi hozzávalóval homogén állagúra keverjük, majd a kész krémet bagettekre kenjük. Tálalásig a hűtőben tároljuk.

A büszkeségtől dagadó mellel nekiláttam újdonsült találmányomnak a Lecsós-rácsos tészta elkészítésének, amit magam sem tudtam, mivel fogok megtölteni... de a végeredmény szuper jó lett! Hozzávalók: 1 hámozott paradicsom konzerv, 1 bébikukorica konzerv, 1 paprika, 1 hagyma, 15 dkg zöldfűszeres tofu apróra vágva, só, bors, bazsalikom, oregáno, cukor, 1 csomag mirelit leveles tészta, tojás a kenéshez. Elkészítés: A mirelit leveles tésztát felengedjük, dupla tepsi nagyságúra nyújtjuk, majd kettévágjuk ügyelve arra, hogy az egyik lap 3- centivel nagyobb legyen széltében, mint az alsó. Az alsó tésztát sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, a felsőt pedig rézsút bevagdossuk centiméterenként. A zöldségekből lecsót készítünk. Felkockázzuk a lehéjazott paradicsomot, paprikát, hagymát és kevés olajon összepirítjuk őket. Megcukrozzuk (hogy ne legyen a paradicsom konzerv levétől savanyú), megsózzuk, borsozzuk, megszórjuk oreganóval és bazsalikommal, majd hozzáadjuk az egészben hagyott bébikukoricát és a kockára vágott tofut. Addig kevergetjük a lecsót, míg elpárolog a leve, és a zöldségek összepuhulnak. Egy nagyobb kanállal a zöldségeket a tepsire rakott tészta közepére pakoljuk, szépen elrendezve a nagyobb kukorica rudacskákat, de a tészta szélén 2-3 cm üresen hagyunk. Ezt a vékony sávot megkenjük tojássárgával. A nagyobbik, rézsút bevagdosott tésztát az alsó, megrakott tésztalapra tesszük, és a széleket összenyomkodjuk először az ujjunkkal, majd egy villával. Eligazgatjuk és megtojásozzuk a rácsokat, majd a tésztát előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Hamar megvan, gyönyörű és nagyon finom. (Egy jó tanács: én legközelebb feta sajtot vagy valamilyen jól süthető sajtot teszek bele tofu helyett! Ká azt mondta, olyan a tofu, mint a felkockázott radír. Hmmm... van benne valami...)

Ez idő alatt Ká tovább tüsténkedett, és teljesen elérzékenyültem attól, hogy a szerelmem ilyen ügyes és segítőkész. Még sosem főztünk együtt, de megsokszorozta az erőm, hogy nem egyedül küzdök a szilveszteri ünnepi menüvel. Lazacos szendvicseket készített. Még egyikünk sem evett ilyet, ezért úgy döntöttünk, ideje kipróbálni.
Lazacos szendvics. Hozzávalók: 1 csomag füstölt lazac, citromlé, só, bors, vaj, tépősaláta, koktélparadicsom. Elkészítés: A bagetteket felszeleteljük, tépősalátát, majd 1-1 szelet lazacot teszünk rá. Kevés citromlével, sóval, borssal ízesítjük, koktélparadicsommal díszítjük.

Gyorsan megterítettünk, és nekiláttam bepácolni a garnélarákokat, amit aznap délelőtt vásároltunk. Rákot sem ettem sosem (sőt, azt hiszem, Brigi barátnőm sem), így kissé idegenkedve álltam a recept előtt. Vajas-fokhagymás garnéla rák. Hozzávalók: 40 dkg tisztított, nyers garnélarák, 4 gerezd fokhagyma áttörve, ½ csokor petrezselyem, 4 evőkanál citromlé, 2 evőkanál olívaolaj, 6-8 dkg vaj, só, bors. Elkészítés: A konyhakész rákokat egy mély tálba tesszük. A hozzávalókat összekeverjük, és az így kapott páclevet a rákokra öntjük. Egy órát hagyjuk állni a rákokat a pácban, majd egy teflonban, forró olajon pirosra pirítjuk őket. Sütés közben forró, fokhagymás vajat locsolhatunk rájuk. Pirítóssal tálaljuk.

A vacsora nagyon jól sikerült, a vendégeink elégedetten lakomáztak. Ká és én csendben mosolyogva nyugtáztuk, hogy ez a menü bármilyen házibulin, kerti partin vagy családi ünnepen megállja a helyét, és képzeletben vállon veregettük magunkat.
Vacsora után még pezsgőztünk és beszélgettünk egy kicsit, majd ellőttünk néhány fényképet, és a szobába vonultunk, hogy egy picit karácsonyozzunk velük is. (Tavaly, ha jól emlékszem, erre január közepén sikerült időt szakítanunk). Ezt a gyönyörű hóemberes tálat és egy hatszemélyes virágos pohárkészletet kaptunk (a kantin hangosan újongott), mi pedig egy multifunkcionális, üvegfedős sütőt adtunk nekik, hogy Briginek jövőre ne kelljen órákon át halat paníroznia és olajszaggal elárasztania az ünneplőbe öltözött lakást és magát. A gyerekeknek egy világoskék zsiráfos és egy rózsaszínű cicás párnát és két mesekönyvet küldtünk. (Ma mesélte a barátnőm, mennyire örültek nekik :-))

Az ajándékozás után tovább sztorizgattunk és iszogattunk a nagyobbik szobában, majd elővettük a társast (Activity-t), és megkezdődött a véres küzdelem. Úgy játszottunk, hogy a két család volt egymás ellen, és folyamatosan lehetett a másik csapattól pontot rabolni. Nyilván a pezsgő is rátett egy lapáttal, de szétröhögtük magunkat. Minden arcizmom és testrészem fájt a folyamatos poénáradattól, az idióta rajzoktól és mutogatásoktól, de hibátlanul szórakoztam. A Himnusz alatt természetesen szünetet iktattunk be, sőt az újévi sms-ekre is szántunk némi időt, de aztán folytatódott az ádáz küzdelem. Ká és én nagyon egy húron pendültünk, így az első játszmát mi nyertük. Hajnalra azonban a zsiráfok is feljöttek, mint a kőolaj, és levertek minket, így 1:1 lett a végeredmény.

Hajnali 2 is elmúlt, amikor kissé kapatosan, de annál jókedvűbben asztalhoz ültünk, hogy megegyük a pénzhozó lencsefőzelékemet és Brigiék sült malacát (mert bizony, tepsivel a hónuk alatt érkeztek!) a párolt káposztával. Valójában egyik ételt sem szeretem, és eddig sosem ettem se lencsét, se malacot szilveszterkor. Mondjuk nem is voltam sosem gazdag... szóval szakítva az előző évek csirkeevésével (ami állítólag maga a horror az új évre nézve) idén Ká és én megalapoztuk a 2006-os esztendőnket.
Hajnalban aztán a Zsiráfok szedelőzködni kezdtek, majd hazaautóztak, hogy mire a nagymama felügyelete mellett a gyerekek felébrednek, ők is üdék és frissek legyenek.

Ká és én még ébren maradtunk. Néztük a gyertyák egyre fáradtabban pislákoló lángját, a karácsonyfa színes díszeinek a plafonon tükröződő fényeit, és beszélgettünk. Ez volt az első, közös, felnőtt szilveszterünk, és nagyon boldogok voltunk. Isten adja, hogy még nagyon sok virágillatú tavaszt, vízparton sütkérezős nyaralást, bordóba öltözött őszt, hófehér karácsonyt és ilyen vidám szilvesztert élhessünk meg együtt az egyre gyarapodó családunkban!

Utólag is boldog új évet, egészséget, szerelmet, vidámságot, békességet és sok zsozsót kívánunk mindenkinek szeretettel! Mirza, Ká, Titusz és az ebek

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>