2006. május 9. A szeretet nem szűnik meg soha

Az anyák napja az év egyik legszebb ünnepe. Nem csak azért, mert az anyukám az egyik legcsodálatosabb ember (az apukám mellett) a világon, hanem azért is, mert 2 évvel ezelőtt ezen a napon ismerkedtünk meg Ká-val. Igaz, akkor ez a nap elsejére esett, most pedig egy héttel későbbre, de nem számít. Megünnepeljük elsején is, és anyák napján is!

Szükségünk is van a kikapcsolódásra, mert látástól vakulásig dolgozunk. Ha épp nem a munkahelyünkön robotolunk, füvet nyírunk vagy dobozolunk. Megkezdtük ugyanis a kisház kiürítését, ami nagyobb feladat, mint gondoltuk. Ká családja - az enyémhez hasonlóan - hajlamos az "ez még egyszer jó lesz valamire" című felhalmozási-filozófia követésére, így a garázsba szinte be sem lehet lépni a lomoktól. A poros dobozokban azonban sokszor valódi kincsekre lelünk: molyrágta lámpaernyők, ősöreg bakelitlemezek és megsárgult fényképek mesélnek a kisház korábbi lakóiról - csak meg kell hallani őket.

Így aztán lassan megy a csomagolás, hisz elveszünk a részletekben.
- Nézd csak ezt a képet, mondja Ká, és egy jóvágású, orvos-kinézetű fiatalemberre mutat, amint a mikroszkópja fölé hajol.
- Az apukád? - kérdezem és döbbenten bámulok Ká "ikertestvérére". - Istenem, mennyire hasonlít rád!
- Ühüm - válaszol, és már újabb képet lobogtat előttem. Én pedig a dobozokat félrelökve mellé ülök, és tátott szájjal hallgatom a történeteket Jusztina nagymamáról, a Kis Emberről (így hívom Ká nagypapáját), és Ká apukájáról. (A nagypapa annak idején a sufnik ajtaját a saját magasságához építette, így aztán ha nem figyelek, minden alkalommal brutálisan beverem a fejem - innen az elnevezés. :o))

Anyák napján is pakoltunk, de szerencsére még időben befejeztük, és mire a bátyámék megérkeztek, mi is befutottunk. A kis háztól nem messze gyönyörű csokrot vettünk anyának. Benne liliomok, szellőrózsák, íriszek, sárga gerberák, illetve egy hatalmas lila golyó (mint utólag megtudtuk, díszhagyma) virítottak. Anya meghatódva vitte a színes tavaszi csokrot a szobájába, ahol már 2 kisebb gyöngyvirág-csokor lapult.

- Ezeket kitől kaptad? - kérdeztem.
- Én szedtem az anyukámnak és Irénkének, a keresztanyámnak - válaszolta szomorkásan - Néhány éve ilyenkor még éltek...
Összeszorult a szívem. Én is nagyon szerettem őket, akárcsak a többi nagyszülőmet. Mind elmentek már, mégis hiszem, hogy lélekben velünk vannak és vigyáznak ránk. Látnak minket, érzik, amit érzünk. Boldogok, amikor boldogok vagyunk, és szomorúak, ha szomorkodunk.

Anyával a konyhába vonultunk beszélgetni, és alig egy óra alatt remek kis ünnepi ebédet állítottunk össze. Fő fogásként töltött tököt sütöttünk.

Hozzávalók 8-9 darabhoz: 2 kisebb, zsenge tök
A töltelékhez: 75 dkg darált hús, 1 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 3 teáskanál pirospaprika, 1 mokkáskanál bors, szerecsendió, 3-4 szikkadt zsemle tejes vízben áztatva-kicsavarva (vagy 20 dkg főtt rizs), 1 tojás, só, ételízesítő.
A besamelhez: 8 dkg vaj, 4-5 evőkanál liszt, 6-7 dl tej, 3 dl tejföl, 2 csokor kapor, só, ételízesítő
A díszítéshez: paradicsom, kapor
Elkészítés:
1.) A tököket meghámozzuk, és 3 centis darabokra karikázzuk. A szeletek közepét kanállal kivájjuk. A tök-karikákat besózzuk, borsozzuk, és félretesszük.
2.) Elkészítjük a tölteléket: a hozzávalókat összegyúrjuk, fűszerezzük.
3.) Kivajazunk egy nagyobb tepsit. A töltelékből vizes kézzel gombócokat formázunk, és a tök-szeletekbe töltjük, majd egyesével lerakjuk a tepsibe.
4.) Ha már minden töltött tök a tepsiben van, 2 pohár vizet töltünk rájuk. Akkor jó, ha a víz körülbelül a tökkarikák feléig ér. Előmelegített sütőben 10 perc alatt megpároljuk.
5.) Közben elkészítjük a besamelt. 8 dkg vajat megolvasztunk, belekeverjük a lisztet, picit pöfögni hagyjuk, majd folyamatos kevergetés mellett hozzáöntjük a tejet. Habverővel csomómentesre keverjük, megszórjuk ételízesítővel, sóval. Hozzáadjuk a tejfölt, és az apróra vágott kaprot. Jó sűrű legyen a besamelünk!
6.) Kivesszük a tepsit a sütőből, és meglocsoljuk a besamellel. A húsgombócok tetejét paradicsomszeletekkel és kaporral díszítjük, majd a tepsit visszatoljuk a sütőbe, és 30-40 perc alatt készre sütjük.

A tök után gesztenyés sünitorta várt ránk, amit legnagyobb meglepetésemre Anya még előző nap készített el.
Hozzávalók: kb. 30 dkg babapiskóta, rumos tej a mártogatáshoz
A vanília krémhez: 1 tojás, 1 tojássárga, 2 evőkanál cukor, 1 evőkanál liszt, 1 csomag vaníliás cukor, 2,5 dl tej
A gesztenyekrémhez: 50 dkg gesztenyemassza, 2 dl tejszín
A tetejére: keserűcsokoládés tortabevonó (vagy keserűcsokoládés öntet), 1 doboz roletti (csokoládés ostyarúd)
Elkészítés:
1.) Vaníliakrém: Simára keverünk 1 egész tojást és egy tojássárgát 2 evőkanál cukorral, 1 evőkanál liszttel és 1 csomag vaníliás cukorral, és 2,5 dl tejjel felengedve, kevergetve, gőz fölött sűrű krémmé főzzük.
2.) Gesztenyekrém: egy másik edényben alaposan kikeverünk egy fél kiló édes gesztenyemasszát 2 dl tejszínnel.
3.) Hideg vízzel kiöblítünk egy hosszúkás tortaformát. (és fóliával kibéleljük!) A beáztatott (vagy rumos tejjel meglocsolt) babapiskótákat a tortaforma aljára egymás mellé fektetjük, és a szélére felállítgatjuk.
4.) A piskótákra terítjük a vaníliás krém felét, erre egy újabb sor rumos tejbe áztatott babapiskóta sor jön.
5.) Rásimítjuk a gesztenyekrémet, majd ismét befedjük egy réteg rumos tejbe áztatott babapiskótával és a maradék vaníliakrémmel.
6.) Lefedjük babapiskótával és kissé lenyomatva néhány órára a hűtőszekrénybe tesszük.
7.) Tálalás előtt a torta széleit meglazítjuk, és egy tálra borítjuk. Keserűcsokoládé öntettel (vagy tortabevonóval) díszítjük, és rolettiket szúrunk a torta tetejébe.

A sünitorta különösen nagy sikert aratott a gyerekek körében, akik nem győzték kanalazni a habos finomságot. A legszebb pillanat azonban csak ezután következett. Zsiga és Árpi kitörtettek a kertbe, majd néhány perc múlva orgonaágakkal a kezükben jelentek meg. Ezt neked hoztuk anya, mondták, és Szilvi kezébe nyomták a lila virágokat, majd a nagymamájukat is felköszöntötték. Anya és Szilvi ezután a fürdőszobába mentek, hogy a virágokat vázákba rendezzék. Én a konyhában maradtam, gondolván, hogy előbb-utóbb visszatérnek, és csevegünk még egy kicsit.
A következő pillanatban a legnagyobb meglepetésemre Zsigmond szőke feje bukkant fel az asztal mögött. Futhatott, mert szép kis gyerekarca kipirult.
- Ezt neked hoztam! - mondta és egy szál virágot nyomott a kezembe.

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>