2007. július 12. Szilvi pudingos-almás, csokis tetejű krémese

Ezek után csoda, hogy a kantin nem tud (vagy nem akar) újabban kibontakozni? Nincs mese, hisz a környezetemben nagyon sok igazán jó háziasszony van: Anya, Éva (Ká anyukája), Szilvi (a sógornőm), Mari (Szilvi anyukája) Brigi, Petra, Bea (a barátnőim). És akkor még nem beszéltünk a kollégáimról, a szomszédainkról és az ismerőseinkről. Az ember pedig mindig tanul. Legalábbis én. Szorgalmas kis hörcsögként gyűjtöm be az újabb és újabb recepteket a kantin éléstárába, hogy a későbbiekben Ká kedvére válogathasson belőlük.
- Anya juhtúróval töltött lángosát vagy Szilvi almás-pudingos, csokis tetejű krémesét süssem meg hétvégére? - kérdezem majd valamikor, 2034 decemberének elején, miközben odakint kövér hópelyhek szállingóznak.
- Nem is tudom, Édesem - válaszolja majd Ká, aki addigra már 58 és fél éves lesz. - Tudod, hogy odavagyok érted és a főztödért. Esetleg megsüthetnéd mind a kettőt, úgyis vendégeket várunk. :o)
És akkor összecsókolom majd az őszes fejét, és rém boldog leszek, hogy 27 év után is ennyire szeret engem, és a főztömet. :o))))

Na de térjünk csak vissza a jelenre, és Szilviékre. A tesóméknál ugyanis komoly eseményt ünnepeltek, ennek apropójából került az asztalra a sok finomság. Az ünnepelt Árpika volt, aki nemrég ünnepelte a 3. születésnapját. Ennek örömére igazi nyári ajándékokat kapott: vízipisztolyt, kisautót, pici csokikat, mesekönyvet és egy Mici mackós fürdőköpenyt. Utóbbit mi vettük neki(k), még a nászutunk alatt, a tengerparton. Kis Árpád nagyon boldog volt, kerek kis babaarcán csak úgy mosolyogtak a gödröcskék, amint az ajándékjait bontogatta. Amikor meglátta a mackóruhát, több sem kellett neki, belebújt, aztán boldogan szaladgálni kezdett a kertben Zsigával...

... akit nem hagyhattunk ki az ünneplésből, így neki is hoztunk egy fürdőköpenyt. Igaz, neki valamivel "véresebb" jószágot választottunk, de mentségünkre szóljon, hogy Zsizsi odavan a cápákért. A nászút alatt egyszer a gyerekekkel is beszéltünk. Emlékszem, Zsiga két mondatot szólhatott csak a kagylóba (mert csak nemzetközi tarifákkal beszéltünk), de az a következő volt (körülbelül):
- Vigyázzatok a cápákkal, nehogy leharapja a lábatokat, és hozzatok nekünk csigákat, jó? :o)

Betartottuk az ígéretünket, és vigyáztunk a lábainkra, meg a cápákra, sőt csigákat is hoztunk, a gyerekek legnagyobb örömére. Zsiga amúgy látott már igazi cápát, ugyanis a szüleim korábban elvitték őt és Árpit a Tropicariumba. Igaz, ha Olaszországban ilyen cápák úszkáltak volna a strandon, valószínűleg a teraszon töltöttük volna a mézesheteket. :o)))

Az ünnepi menü az elmaradhatatlan gyümölcselevessel indult, amit Szilvi ezúttal friss málnából készített. A levest felvert tejszínhabbal és málnaszemekkel díszítette. Üdítően hűvös és nagyon pikáns leves volt. Sajnos a receptet nem kértem el, kárpótlásul azonban (amíg beszerzem a receptet) idemásoltam néhány hideg nyári levest a kantin korábbi munkásságából:

Tejszínes erdeigyümölcs leves >>>

Kókuszleves >>>

Hideg őszibarackleves >>>

Borleves >>>

Cseresznyeleves >>>

A leves után svédasztalos rendszerben a következő finomságok közül lehetett válogatni:
1.) Majonézes burgonyasaláta (ezt Péter, a tesóm készítette!)
2.) Rizibizi (erre ráöntötte Szilvi a sült hús levét)
3.) Zöldsaláták és különféle idénysaláták
4.) Aszalt szilvával töltött pulykamell (erről sajna nincs fotónk)
5.) Baconbe csavart csirkemájak - ez utóbbi szenzációsan finomra sikerült. Mint megtudtam, nem kell hozzá más, csak csirkemell és egy csomag bacon. Minden egyes csirkemellet meg kell mosni, és egy szelet baconbe csavarni. A göngyölegeket eztán tepsibe tenni, és kb. 25 perc alatt ropogósra sütni. Valami fenséges, érdemes kipróbálni! :o)

Végül, a vacsora után következett a nap fénypontja (Anya sütije, a Főispánné remeke mellett): a Pudingos-almás, csokis tetejű krémes.
Hozzávalók (gáztepsi méretű adag): 1,5 kg alma, 8 tojás, 18 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 4 evőkanál víz, 1/2 csomag sütőpor, 20 dkg finomliszt, 1 evőkanál kakaó
A krémhez: 2 csomag vaníliás pudingpor, 5 dl tej, 18 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 25 dkg vaj
A csokimázhoz: 2 tábla tortabevonó, 2 evőkanál olaj
Elkészítés:
1.) Az almát durvára reszeljük, kicsit kinyomkodjuk és egyenletesen egy nagy alufóliával bélelt tepsibe nyomkodjuk.
2.) A tojások sárgáját a cukorral és a vízzel jó habosra keverjük, elektromos habverővel max. fokozaton ez kb. 3-4 perc. Hozzáadjuk a sütőporral összeforgatott lisztet.
3.) A lisztes keverékhez hozzáadjuk kemény habbá vert tojásfehérjéket.
4.) Kettéosztjuk a tésztát: az egyik felét a kakaóporral barnára színezzük.
5.) Az almára először a sárga, majd a barna masszát kenjük rá. Előmelegített sütőben közepes lángon (légkeverésnél 180 C fokon) kb. 25 percig sütjük. Amikor elkészült kivesszük, megvárjuk, amíg kihűl, és egy másik tepsibe borítjuk. (összefogva - úgy, hogy az alma legyen fölül!)
6.) A krémhez a pudingot a tejjel és a cukorral sűrűvé főzzük. Ha kihűlt, jól kikeverjük, hogy ne legyen csomós. A szobameleg vajat kikeverjük, és hozzáadjuk a krémhez, majd az egészet az almás rétegre kenjük.
7.) Megvárjuk, amíg a krém megdermed, utána a csokis tortabevonóval bevonjuk.
Hideg helyre tesszük, és ha megdermedt a csokoládé, tálalás előtt forró vízbe mártott késsel felszeleteljük.

Árpinak épp olyan szeretetteljes, kedves, mosolygós és vidám születésnapja volt, mint amilyen ő maga. Egy imádnivaló kisgyerek, aki mellesleg - Zsizsivel együtt - az unokaöcsénk. :o))))

Kapcsolódó naplóbejegyzések:

Árpi 2. születésnapja >>>

Árpi 1. születésnapja >>>

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>