A szalámi világszerte népszerű, nagyon sokfélével találkozhatunk, hiszen országonként eltérő módon állítják elő, különböző fűszereket (pl. paprika, fokhagyma, bors, sőt akár szegfűszeg, fahéj is) és arányokat használnak, és valahol füstölik szárítás előtt, valahol pedig nem - írja a A KOMETA Tudatos húsevő hírlevele.
Húsok terén is nagyon színes a paletta. A legelterjedtebb ugyan a sertéshúsból készülő szalámi, de emellett még a hazai boltokban, piacokon is találkozhatunk többek közt marha, szürkemarha, borjú, őz, vaddisznó, sőt, akár libaszalámival is. Népszerűségéhez az íze mellett az is hozzájárul, hogy nem romlik meg, ha egy napig az uzsonnásdobozban vagy a túrazsákban áll, nem áztatja el a szendvicset, így bátran csomagolhatjuk akkor is, ha nem tudjuk hűtőbe tenni. Ugyanakkor ennél hosszabb ideig a KOMETA főtechnológusa nem javasolja, hogy melegben legyen. A tartósságot egyébként a gyártási technológiájának köszönheti.
Arra, hogy mi is pontosan a szalámi, a Magyar Élelmiszerkönyv pontos definíciót ad, így, ha egy terméken látjuk a szalámi elnevezést, akkor biztosak lehetünk a minőséget illetően:
A Magyar Élelmiszerkönyv a szalámi élelmiszer-kategóriát két alcsoportra osztja érlelési eljárás szerint: a szárításos érleléssel, illetve érlelés-szabályozóval készültekre, és mindkét csoportban lehet penészes vagy penészmentes szalámikat találni. Mindezek érzékszervi jellemzőkben kis mértékben, kémiaiakban pedig jellemzőbben eltérhetnek egymástól. A hagyományos szárításos érlelés esetén kevesebb lehet a víztartalom (legfeljebb 29%), mint érlelés-szabályozással készült esetén (legfeljebb 34%). Eltérés lehet fehérje- és zsírtartalom terén is. Míg a szárításos érleléssel készült penészes vagy penészmentes szalámik legalább 20% fehérjetartalmúak és legfeljebb 47% zsírtartalmúak, addig az érlelés-szabályozóval készültek legalább 18% fehérjetartalmúak és legfeljebb 45% zsírtartalmúak.
Sokan gondolják azt tévesen, hogy a szalámi felvágott, hiszen szeletelve esszük, sőt, akadnak olyanok is, akik azt hiszik, hogy a paprikás szalámi az egy nagyobb átmérőjű kolbász. A Magyar Élelmiszerkönyv meghatározása szerint a termékcsoportok: felvágottak, sonkák, érlelt kolbászok, szalámik, tehát ne tévesszen meg senkit a szeletelés; a szalámi és a felvágott két különböző húskészítmény kategória teljesen eltérő minőségi jellemzőkkel. És ugyan az érlelt kolbászok a szalámihoz nagyon hasonló érzékszervi jellemzőkkel rendelkeznek (nem véletlen tehát, hogy ízre akár össze is keverhetünk egy kolbász és egy szalámi szeletet), mégis egy másik termékkategóriát képviselnek.
A tudatos vásárló megnézi egy húskészítmény hústartalmát. A szalámiknál nem a %-os arány a döntő, esetükben nincs is ilyen arány, hanem azt kell figyelembe venni, hogy 100 gramm késztermék mennyi húsból készült, ez pedig még akár 1,5-szeres érték is lehet. Ez azért van, mert a szalámi az érlelés során folyamatosan vizet veszít (csak szemléltetésképp: a nyers sertéshús víztartalma kb. 60-73%). Sőt, a szalámi egy folyamatosan változó termék, folyamatosan veszít a víztartalmából: frissen többet, majd idővel kevesebbet.
Magyarország egyik legjellegzetesebb étele a téli szalámi, a Magyar Élelmiszerkönyv külön részt szentel neki: szabályozza többek közt, hogy csak azt lehet így nevezni, aminek átmérője legalább 55 mm, kizárólag sertéshúst, szalonna alapanyagokat és fűszereket tartalmazhat, füstölt, és szárítással minimum 80 napig érlelt rúd alakú húskészítmény lehet. Különlegessége a szürkésfehér nemespenész felülete, és akár gondolhatnánk is, hogy a fehér színéről kapta a nevét, igazából a névadás a hideg idővel hozható összefüggésbe, ugyanis eleinte kizárólag télen lehetett készíteni. Érdekesség továbbá, hogy régen a nagy szalámigyárak folyóparton helyezkedtek el, mert a hőmérséklet mellett a pára is fontos szerepet tölt be a szalámikészítés folyamatában, de ma már – a modern technológiának köszönhetően – nem szükséges a vízparti elhelyezkedés, sőt, nyáron is készülhet a téli szalámi.
Tudtad? Érdekesség, hogy a téli szalámi a 2. világháborúban a német tengeralattjárósok körében nagyon népszerű étel volt a hűtés nélküli eltarthatósága és a magas tápanyagtartalma miatt.
Különbséget kell tennünk rúd, illetve szeletelt termékek között. A rúd szalámikat érdemes megkezdés előtt és után is hűvös helyen, függesztve tárolni. A megkezdett részt ajánlott lefedni, hiszen a szalámi oxigénnel érintkező része elszíneződik, itt intenzívebben szárad, és az íze is megváltozik, avasodik, de ettől még új metszésfelületet vágva nyugodtan ehetjük a minőségmegőrzési idő végéig. A vákuumcsomagolt és védőgázas, valamint a csemegepultból vásárolt termékeket tároljuk a hűtő legalsó polcán, és jól lezárva több hétig elállhatnak.
A szalámi nem romlik meg, ha szobahőmérsékleten tartjuk, de alapvetően nem ez az ideális tárolási módja. A benne lévő zsír állaga, így íze is megváltozik, de ettől még biztonságosan fogyasztható a jelzett időpontig.
Tudtad? Idővel a meg nem kezdett szalámi is megkeményedik, mert folyamatosan veszít természetes víztartalmából, íze koncentráltabb lesz.
Hozzávalók:
Elkészítése:
1. A pizzaszószt keverjük el a tejföllel.
2. A tésztát kenjük meg a szósszal, hosszában vágjuk ketté.
3. Az egyik felére sorakoztassuk fel a szalámikarikákat, és szórjuk meg a reszelt sajttal, majd fordítsuk rá a másik részt (úgy, hogy a szószos oldalak egymással szembe legyenek), és ujjnyi széles csíkokat vágjunk belőlük.
4. Csavarjuk meg, és tegyük őket sütőpapírral bélelt tepsire.
5. A csavartakat kenjük meg olvasztott vajjal, szórjuk meg szezámmaggal és 200 fokra előmelegített sütőben, légkeveréses fokozaton, 12 perc alatt süssük készre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.