A címben foglalt jelző szó szerint értendő: a négyféle töltelékkel megpakolt tészta súlya alatt csakúgy roskadozott a pléhtepsi, amikor a sütőbe toltam. Az elkészítése ellenben korántsem „súlyos” feladat, szabadidőre viszont szükségünk lesz, ha flódnizni akarunk. Ha maradt tavalyról szabi, itt a remek indok, hogy kivegyünk egy napot. :)
Ne izgulj, te is kapsz!Mea culpa...
Mindenekelőtt szíves elnézést kérek azon kedves Olvasóimtól, akik az elmúlt két hétben hiába keresték írásaimat a mindmegettén (már ha voltak ilyenek). :) Távollétem oka: egy nemzetközi projektben vettem részt, melynek keretében az étkezési mák ízhatását vizsgáltuk különféle süteményekben, kocacukrász kollégákkal. A projekt sikeresen lezárult, a beszámolóban pedig mindössze ennyi olvasható: „A mák nagyon finom”. :D
Négy az ötben
Az egymástól nem túl élesen különböző flódnireceptek közül én a Péter Jánosné Süteményeskönyvében olvashatót választottam. Ebben a négyféle tölteléket – dió, mák, szilvalekvár, alma - ötrétegnyi tésztalap fogja közre. Érdekessége, hogy a tésztához sem sütőport, sem élesztőt, sem sót nem ír a recept – kicsit furcsálltam a dolgot, de csak addig, amíg meg nem kóstoltam a végeredményt. Nélkülük is nagyon finom. :) S hogy ezt Önök is mielőbb megtapasztalhassák, máris közreadom, mire van szükség a flódnihoz.
3. Szilvalekvár (sűrű, de azért kenhető állagú - lehetőleg házilag főzött), egyenletes, nem túl vastag rétegben.
4. Párolt alma: - 1 kg alma - 1,5 dl fehérbor - porcukor - édes morzsa vagy prézli
Hogy lesz ebből flódni?
Közelkép a 2. rétegről
Kezdjük a töltelékkel, ezt amúgy is érdemes előre elkészíteni. A cukrokkal elkevert darált mákot és a diót külön-külön, állandó keverés mellett, élénk tűzön puhára főzzük a tejben (nagyjából 6-8 perc), majd citromhéjjal - a mákot lekvárral is - ízesítjük. Nem baj, ha egy kicsit hígnak tűnik, hűlés közben szépen sűrűsödik. Ha kész van, letakarva félretesszük mindkettőt.
Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk, majd citromreszelőn lereszeljük. Másfél deci jóféle fehér bort öntünk rá, majd lassú tűzön, gyakran kevergetve addig pároljuk, amíg el nem fövi a levét. Ez bizony 3/4 óráig is eltarthat. Ezután porcukorral ízesítjük, amitől persze ismét tacsakos lesz, de ez most nem érdekes. Az almát is félretesszük hűlni. A szilvalekvárral van a legkönnyebb dolgunk: egyszerűen leemeljük az üveget a spájz polcáról. :)
Tésztakészítés: (majdnem) ötös ikrek
A kétféle lisztet nagyobb keverőtálban egymásba forgatjuk, hozzáadjuk a porcukrot, a tojássárgákat és a puhácskára lágyított zsírt. Jól összegyömöszöljük őket, majd a későbbi nyújthatóság érdekében tejföllel szaporítjuk. Alaposan meggyurmázzuk, aztán cipót formázunk belőle. Fényes, sima felületű gömböcnek kell ránk tekintenie a tálból. Tegyük is félre, ne minket bámuljon! :)
Most mérnökösdit játszunk: kivágunk egy, a tepsi lapjának megfelelő méretű sütőpapírt. Aztán egy másikat is, aminek minden oldala 2-2 cm-rel szélesebb (ez kerül a tepsi aljára).
Ezután öt egyforma súlyú darabra osztjuk a tésztagömböcöt (használjuk a mérleget!), ám az egyikkel kivételezünk: a másik négyből lecsípünk egy-egy cseresznyeszemnyit, amiket hozzágyúrunk. Ez a duci darab lesz az alaplap - mindjárt mondom, hogy készül, csak iszom egy fröccsöt. :)
Így legyen ötösöm a lottón! :)
Addig nyújtózkodj... néha annál is tovább
Nos, folytathatjuk? Tehát, a nagyobbik sütőpapír közepére tesszük a duci tésztát, és sodrófával vékonyra nyújtjuk rajta, úgy, hogy a papír szélét nagyjából 1 cm-nyi sávban üresen hagyjuk. A tésztát ezután sütőpapírostul belehelyezzük a tepsibe, majd óvatosan lenyomkodjuk (főleg a sarkoknál). Ha mindent jól csináltunk, a tészta – mintegy peremet képezve - kb. 1 cm-re felnyúlik a tepsi oldalára. Ha magasnak találjuk, késsel vágjuk körbe a felesleget.
Most pedig indulhat a tetris-játék. A tepsiben fekvő tésztalapra egyenletesen rákenjük a diótölteléket (ha túl sűrű lenne, töltés előtt kevés tejjel hígíthatjuk – ez a mákra is érvényes). Most a kisebbik sütőpapíron vékonyra nyújtunk egy szimpatikus tésztakupacot (ugye még maradt négy), úgy, hogy teljesen eltakarja azt. (Ha túlnyúlik, lecsipkedjük.) Ezután, sütőpapírral együtt, a két szélén óvatosan megfogjuk a tésztalapot, megfordítjuk, majd ráborítjuk a diótöltelékre, a széleken pedig enyhén rányomkodjuk. (Féltem, hogy szakadozni fog a tészta, de gyönyörűen egyben maradt. Talán a minőségi alapanyagoknak – liszt, zsír – is köszönhetően...) A sütőpapírt ezután óvatosan lehúzzuk róla.
Mekkora lehúzás! :)
Szép sorban folytatjuk a töltést-nyújtást-borítást-lehúzást (mák, szilvalekvár, párolt alma), végül az utolsó tésztalappal befedjük ezt a kincses szigetet. (De még előtte begyújtjuk és 190 fokra tekerjük a sütőt.) Hoppácska, majd elfelejtettem: ha folyós az almatöltelék, keverjünk hozzá néhány evőkanál piskóta- vagy zsemlemorzsát.
Egyél sütit!
Na az még odébb van... Felvert tojással (én csak fehérjével, mert az volt kéznél - lustaság) megkenjük a legfelső lapot, majd villával mélyen, sűrűn, de óvatosan megszurkáljuk. Emeljük meg a tepsit – van súlya, ugyi? :)
A kötelező szurkapiszka
A 190 fokra előhevített sütő felső-közép sínére tolva kereken 60 percig sütjük a flódnit – persze mint tudjuk, ahány ház, annyi sütő, úgyhogy ez csak hozzávetőleges érték. Kétség esetén ne sajnáljunk levágni egy kis darabot belőle, hogy megtudjuk, kisült-e már. Én se sajnáltam.
Apropó vágás, van egy rossz hírem: a szeleteléssel várni „kell” a teljes kihűlésig, mert forrón eléggé képlékeny. Egy-két szeletet azért kiügyeskedhetünk a tepsiből. Amúgy a flódnihoz hosszú, keskeny szeletek illenek.
Élmények, rétegzetten
Alkalom szüli a flódnit
Szerintem ez egy tipikus alkalmi sütemény. Annyira dús, rubensi, hogy nem is szabad/lehet sűrűn elkészíteni. A mák miatt nekem különösen kedves, az egymásba érő ízek harmóniája pedig olyan élményt nyújt, ami hosszú időre feledteti a... mit is? Na mindegy, tessék kipróbálni! Most pedig aki süt, aki nem - mentem.
Jó étvágyat kíván:
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
