Rendhagyó módon egy felhívással kezdeném e heti blogbejegyzésemet: mindannyian láttuk, hogy az elmúlt hetek árvizei mekkora pusztítást végeztek az országban.
Egy csekély összeggel mi is hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a jó szó mellett fedélhez, élelemhez vagy épp ruhához jussanak a sok esetben teljesen nincstelenné vált honfitársaink. Az 1749-es segélyvonal (valamennyi hálózatból elérhető) minden egyes hívásával 200 forinttal növelhetjük a felajánlások összegét. Sok hívás sokra megy! Az érintettek nevében is köszönöm: Pistuc
Mivel sok jót hallottam már a leveles tésztáról, gondoltam, itt az ideje megismerkedni vele. A hétvége alkalmasnak tűnt erre, alig vártam, hogy a szakajtónyi vasalnivaló eltüntetése után bekapcsoljam a sütőt. A tészta saját kezű elkészítésére azonban egyelőre nem vállalkoztam. Mindent a maga idejében! Hiszen amíg azt sem tudom, hogy kell kinéznie, mihez hasonlítsam a sajátomat...? A boltokban viszont kapható sokféle leveles meg egyéb tészta: van frissen készült és mélyhűtött, olcsó és drágább, konyhakész és nyújtást igénylő stb. Kolléganőm, Andibaba tanácsára a friss típusú (normál hűtőpultban található) levtészta mellett döntöttem, ezen belül magam választottam egy konyhakész (kinyújtott, sütőpapírra tekert) terméket. Jó döntés volt. :)
Kiterítem a lapjaimat
Túláradó szerelem
Hess a konyhából!
Az egyik tekercsből szerelmesleveleket (ízes levelet) készítettem. Igen egyszerű dolgom volt: a négyzetekre vágott tésztalapok közepére lekvárt kanalaztam, háromszög alakban összehajtottam, a széleiket megkentem tojással, majd boldogan betoltam őket a sütőbe... Hamarosan égett lekvár – amúgy nem kellemetlen – illata ütötte meg az orromat, jó szokásom szerint ugyanis túltöltöttem a sütni valót, a fölösleg pedig a tepsibe folyt. Na ennyi sütnivalóm van. :) Ennek ellenére finom lett, bár lekvár csak nyomokban maradt benne. Tanulság: nem túltölteni és a széleket alaposabban összenyomni! (A szerelmeslevélről sajnos nem szolgálhatok fotóval - épp akkor csengetett másodszorra a postás, mikor kisült, s mire visszaértem a konyhába, a legszebb darabok eltűntek.) :)
Rétes bejgli módra
Miután meglepődve értesültem arról, hogy nemcsak réteslapból, hanem „sima” leveles tésztából is készülhet rétes, alig vártam, hogy másnap ezt is kipróbáljam. Mivel aránylag ritkán eszünk mákosat – a mákos rácsost, mákos pitét, mákos bejglit, mákos muffint, máktortát, mákos tésztát kivéve -, úgy döntöttem, ez lesz a töltelék. Kora reggel a felkelő nap sugarai, délceg árnyékomat a falra vetítve, már a konyhában találtak. :) Konkrétan – most ez az egyik új divatszó – a tölteléket készítettem elő e korai órán, hogy legyen ideje kihűlni.
Aztán a hűtőből kivett tésztatekercset – miután az előírásnak megfelelően negyedórát szoba (konyha)-hőmérsékleten tartottam – szép lassan kitekertem a gyúródeszkára. Megszórtam zsemlemorzsával, és boldogan terítettem szét rajta a máktölteléket - kihagyva 1,5-1,5 cm-t a széleken, melyeket olvasztott vajjal kentem meg -, a rövidebb oldalait kissé ráhajtottam a töltelékre, majd a hosszabbakat a sütőpapír segítségével két oldalról, egymást átfedve behajtottam középre.
Behajtom...
Megkentem a tetejét olvasztott vajjal, ezután pedig, mint aki jól végezte dolgát, a gáztepsire átemelve betoltam a sütőbe. Ám éreztem, hogy valami nem stimmel, olyan bejglisnek tűnt az egész történet (íme egy másik divatszó).:)
...ráhajtom
Kreatívkodunk, kreatívkodunk?
Persze rájöttem, mi volt a bibi... Nem a hosszabb, hanem a rövidebb oldala mentén kellett volna feltekernem a tésztát. :-D Így sokkal inkább hasonlítana a rétesre. Elkövettem még egy hibát: a „varratos” oldala került felülre (elfelejtettem megfordítani), így kissé nehéz volt szeletelni. A tekercselésnél alighanem a bejglikészítés kellemes emlékeit sikerült felelevenítenem – jó hosszú rúd lett belőle -, a másik hiba azonban szimplán figyelmetlenség. Ám a minőséget mindez nem befolyásolta: nagyon finom leveles „rétesbejglit” sikerült készítenem, ráadásul a kedvenc töltelékemmel!
Úgy vélem, nem túlzóak a leveles tésztát dicsérő receptek és írások: könnyen és gyorsan elkészíthető sütemények kiindulópontja lehet – mi, kezdők is bátran tehetünk egy próbát. Részemről a főpróba megvolt. :)
- 1 csomag friss leveles tészta (270 grammos, 42x24 cm-es lapra nyújtott. A csomagoláson szemüveges, fejkendős néni ábrája látható. Ha másmilyent veszünk, a töltelék mennyiségét a tészta méretétől függően csökkentsük vagy növeljük - 25 dkg mák, 15 dkg porcukor, 1 cs. vaníliás cukor, 2 evőkanál reszelt citromhéj, 5 dkg mazsola keveréke, melyet 2 dl forró tejbe öntve kb. 5 percig főzünk, majd a tűzről levéve fedő alatt hűlni hagyunk - olvasztott vaj (margarin) a tészta szélének és tetejének kenéséhez - zsemlemorzsa a töltelék alá (3-4 evőkanálnyi) - szükség lesz még a gáztepsire és sütőpapírra.
Néhány „apróság”, amit nem említettem a cikkben: sütni a középső rácson kell, de a javasolt 220 fok helyett szerintem elég a 200 fok. Így a sütőpapír és a rétes alja sem ég meg, legfeljebb picivel később lesz kész (kb. 45 perc).
Apropó, sütőpapír: célszerű két réteget használni. Az egyik a gyári sütőpapír - amire kitekerjük a tésztát -, a másikat ez alá, a gáztepsibe tegyük.
Fincsuc :)
Ui.: A rétes elfogyasztása és a cikk megírása óta motoszkál bennem a kérdés: lehet, hogy mégis jól csináltam, amikor a hosszabbik oldalát tekertem fel a rétesnek...? No majd legközelebb kiderül. :)
A legfrissebb hírekért kövess minket az Mindmegette Google News oldalán is!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
