Az izraeli konyha

Izraeli konyha valójában nincs. Azt lehet mondani, izraeli étkezési szokások vannak, s az izraeli konyha alakulóban van. Izrael polgárai közel száz országból érkeztek, mindenki hozott magával valamit a puttonyában, egyesek többet, mások kevesebbet. Vannak, akik keleti konyhai tradíciókat, értem ezalatt a Földközi-tenger tájékáról, Görögországból, Törökországból és az arab országokból származókat, akik ma Izrael lakosságának több mint felét teszik ki. A másik nagy csoport a Kelet-Európából, Oroszországból, Ukrajnából, Lengyelországból kivándoroltak. A legtöbb kelet-európai zsidó, ahogy Sólem Aléchem regényeiből tudjuk, kis településeken, stetlékben élt, egyszerű emberek voltak, ettek halat, húst – ha volt –, de a fasírtban több volt a kenyér, mint a hús. És volt persze sólet, aminek annyi változata van Izraelben, ahány országból származnak a polgárai. Az európai konyha szegényes volt.

A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor a „Varázsszőnyeg Akció” repülőgépein megérkeztek a jemeni zsidók. A nagy feltűnést keltő eseménynek különösen az utóhatása volt fontos, mert Jemenből magukkal hozták sütés-főzési tudományukat, azt a keleti konyhaművészetet, ami ma a Közép-Európából érkezett bevándorlók körében is a legnépszerűbb. Megjelent a humusz, ami csípős fűszerekkel és olívaolajjal tálalt csicseriborsó-pástétom, a grillen sütött húsok, a bárányhúsból készített nyárson sütött saslik és kebab. Addig bárányt nemigen fogyasztottak az európai származású izraeliek. 

Ma ugyanúgy, mint olyan sokfelé a világon, Izraelben is tucatnyi vendéglő van a francia és olasz luxuséttermektől, és persze találunk indiai, kínai, japán vendéglőket is. De az igazán népszerűek mindmáig a keletiek.

De hogy ne csak vendéglőkről essék szó, íme néhány jellegzetesnek tekinthető, mondhatnám mindennapi izraeli étel. A kubbe birka- és marhahúsból bulgurnak nevezett búzadarával készült fasírozott keleti zsidó, arab és örmény családok asztalán egyaránt kedvelt fogás. Az utcán, forgó nyárson sülő bárányhús, a swarma nemcsak látványos, ízletes is. Újabban egyre gyakoribb a pulyka-swarma, amit báránypecsenyelével locsolnak, úgyhogy annak is bárányíze van. Ugyancsak utcán árulják a falafelt. Ez a már említett lángosba, a pitába burkolt csicseriborsó-gombóc, amihez szezámmagból készített tahinamártást kínálnak, s ki-ki annyi salátát és savanyúságot rakhat rá, amennyire gusztusa van.

Saláta nélkül izraeli étkezés aligha képzelhető el. Az átlag izraeli rendkívül sok salátát fogyaszt, s emellett sok tejet és tejterméket. A túrónak vagy harminc változata van. 

S egy kis „nass” jó borral vagy anélkül: a beigel. Az izraeli beigel különbözik az eredeti kelet-európaitól, ropogósabb, szezámmaggal megszórva ízletesebb. Tel Avivban egy esti turistaséta rendszerint egy beigel-pékségben végződik, ahol érdemes egy-két friss, ropogós beigelt ott helyben elfogyasztani, Jeruzsálemben az Óvárosban az utcán kínálják. Igazi keleti csemege.