Sokan vannak abban a hiszemben, hogy a brazilok húst esznek hússal vagy hallal, és zöldségfogyasztásuk is kimerül a fekete babbal. A valóságban a brazil konyha ennél jóval változatosabb, rengeteg alapanyaggal dolgozik, és a dél-amerikai ország lakói ugyanúgy örömüket lelik az evésben, mint a szambában vagy a capoeirában.
Tény, hogy a brazilok imádják a húst, és szinte mindennap kerül is az asztalukra. Ételeik általában egészségesek, nem zsírosak, aromásak, de nem csípősek. Fűszerezésük megfelel az európai ízlésnek: a koriander és a római kömény mellett jellemző a paprika, bors, fokhagyma.
A konyhára egyaránt hatott az indián őslakók, a portugál hódítók, az Afrikából behurcolt rabszolgák, valamint a főleg spanyol, olasz és német telepesek ízvilága. A raguk, a grillezett és füstölt húsok, illetve a tojás alapú édességek portugál hatásról árulkodnak. A bort, a levélzöldségeket és a tejtermékeket az európaiak hozták magukkal, a pálmaolaj használata afrikai eredetű. Az aranyláz idején Kínából és Japánból érkező szerencsevadászok ugyancsak elterjesztették a maguk nemzeti hagyományait, ezenkívül karibi hatás is érződik.
A régiók étkezési szokásainak kialakulásához a lakosság származásán kívül nagymértékben hozzájárultak a természeti adottságok. Míg az esőerdők világában főleg halat, zöldségeket, maniókát, mogyorót, trópusi gyümölcsöket fogyasztanak, addig a szárazabb belső vidékeken gyakori a szárított hús, a tengerparton viszont tobzódnak a halakban, kagylókban, trópusi gyümölcsökben. Keleten bőven rendelkezésre áll a marhahús, de cukornád és kakaó is terem. A szavannákon és prériken folyami hal, marha, disznó, szója, rizs, manióka, gabona szolgáltatja a legfontosabb táplálékot, a Rio Grande vidékén pedig szárított, sózott húsokat főznek a gauchónak nevezett marhapásztorok. Rio de Janeiro környékén a legváltozatosabb a konyha. A kukorica, a disznóhús és az érlelt sajtok mellett a bab a fő alapanyag. Rióban inkább a fekete, São Paulóban a vörös, Minas Geraisban mindkettő.
Mindennapi főzési alapanyagok a gyökérzöldségek (pl. manióka, jamgyökér). Sok ételhez használják a sárgarépához hasonlító xuxut és a henger alakú pálmaszívet.
A mangótól kezdve a maracuján át a papajáig, guaváig, ananászig hihetetlenül gazdag a felhozatal gyümölcsökből. Számos olyan különlegesség is megszokott a helyiek asztalán, mint az açaí pálma szuperételnek tartott termése.
Reggelire általában vajas kenyeret majszolnak és egzotikus gyümölcsleveket szürcsölnek. Kávé helyett guaranás turmixot isznak: ez a Brazíliában termesztett kúszónövény olyan élénkítő hatóanyagot tartalmaz, amely felér a koffeinnel. Ezt a tulajdonságát az amazóniai indiánok ismerték fel.
A legfontosabb étkezés az ebéd. Tipikus leves az egytálételnek beillő, sűrű cozido, krumplival, marhahússal, kolbásszal. Van benne bámia (okra) is, egy ehető magokkal teli, zöldbab hosszúságú, édeskés zöldségféle. Máskülönben a leves nem túl népszerű, inkább olajos vagy ecetes öntetű salátákat, fűszeres párolt zöldségeket fogyasztanak helyette.
Főételként általában marha-, sertés- és baromfihús, illetve hal járja. Köretnek rizst, zöldséget, maniókát, batátát (édesburgonyát) tálalnak.
A nemzeti ételnek számító feijoada íze babfőzelékbe oltott marhapörköltre emlékeztet. Egy edénybe szárított marhahúst, füstölt kolbászt, marha- és sertéshúst tesznek sok zsírral, sóval és babbal együtt, majd órákon át párolják. Végül megszórják vajon pirított maniókaliszttel (farofa), és narancsszelettel díszítve, káposztával tálalják. Vigyázat, úgy eltelíti az embert, hogy utána alig bír feltápászkodni!
A másik nemzeti étel, a moqueca az erősen afrikai beütésű Bahía államból származik. Főleg tengeri herkentyűs vagy halas változatban, kókusztejjel és a dendé nevű pálmaolajjal készül. Citrommal, korianderrel ízesítik, és rizságyra halmozzák. Paradicsommal és hagymával dúsítva brazil halászpörköltté (moqueca de peixe) áll össze.
A híres csirkekroketthez (coxinha) a krumplis masszából készült gombócokat csirkehússal töltik, majd csirkecomb alakúra formázzák, zsemlemorzsában megforgatják és olajban kisütik.
A tésztaételek közül reggelire, könnyű ebédre népszerű az empanadas, a fűszeres hússal, zöldséggel, pálmaszívvel, garnélával vagy tonhallal töltött kelt tészta.
A töltelék szárított tőkehal is lehet, amely szintén több fogás alapja. Ezek többnyire szárazak és sósak.
A desszertek az európai ember számára töménynek hatnak, de bővelkednek gyümölcsökben. Kedvelt a banánkenyér, a sokféle puding. Az Észak-Brazíliában elterjedt pasteis de nata Portugáliából származik, fő hozzávalója a tojássárgája.
A mi kókuszgolyónkhoz hasonló csemege a beijinos és csokis változata, a brigadeiro.
Brigadeiro
Hozzávalók:
10 ek kakaó
2 ek margarin + a tálhoz
2 doboz sűrített tej
1 csomag tortadara
Elkészítés:
1. Fémtálban összekeverjük a kakaót, a margarint és a sűrített tejet, majd gőz fölött sűrűbbre főzzük. Ezután margarinnal kikent jénai tálba öntjük, és hűlni hagyjuk.
2. A kihűlt masszából golyókat formázunk, amelyeket a tálkába szórt tortadarába forgatunk. Végül a bonbonokat rövid időre a hűtőbe tesszük, hogy megszilárduljanak.
A churrascaria éttermek specialitása a vegyes grillhús nyársról (churrasco). Dél-Amerikában a brazílok készítik a legjobb barbecue ételeket. Nem kombinálják túl: jókora húsdarabokat (marhát, disznót, csirkét, olykor aligátort) ráhúznak egy nyársra, és roston megsütik. Az óriási adagokhoz szabadon lehet köretet választani a salátabárból. Grillezett marhafartő (picanha) a piacokon is kapható.
A por kilo, vagyis kilós éttermekben mindenki azt és annyit pakol a tányérjára, amit és amennyit akar. Mielőtt nekilát, lemérik a tányérja tartalmát. Az alapot friss zöldségek, húsok, rizs, krumpli, tápióka és halak jelentik, de nem ritka a lazac és a szusi sem.
Rióban a pékségek szinte mindig szolgálnak frissen facsart gyümölcslével, helyenként gyümölcssalátával és açaival is. A töltött pékárukról (pasteis) nem mindig lehet kitalálni, hogy mit rejt a belsejük – a csirkétől a tojáson, a sonkán és sajton át a rák- és olívakrémig bármi lehet bennük.
Sörkorcsolyának is kiváló a pão de queijo. Ez az apró, gluténmentes zsemleféle csak maniókalisztet, tojást és minas sajtot tartalmaz, de olyan veszedelmesen finom, hogy függőséget okozhat.
A legnépszerűbb street food és tengerparti gyorsétel az acarajé, nemritkán folklórba öltözött asszonyságok készítik a szabad ég alatt. Tésztát gyúrnak beáztatott és héjából kinyomott fekete babból, majd forró olajban kisütik. Az így kapott fánkocskákat kettévágják, és megtöltik 4-5 kencével, apróra vágott zöldségekkel vagy/és ropogós rákocskákkal.
A hot dogot rendesen feltuningolják: a kiflibe a virslin kívül beleszuszakolnak sült krumplit, krumplipürét, kukoricát, majonézt, paradicsomot, sajtkrémet és mártást is.
Rióban egyes mozgóárusok grillfelszereléssel sétálgatnak. A különféle húsok, halak mellett sajtot, rákocskát, banánt sütögetnek, és pirított maniókalisztben megforgatva nyújtják át.
Az európai feketéhez szokott gyomor számára a brazil kávé harmatgyenge, ráadásul túl édes. A helyiek azonban naponta tucatnyi kis pohár cafezinhót felhörpintenek.
A rekkenő hőség miatt sok jéghideg üdítőitalt fogyasztanak. A frissen facsart gyümölcslét rengeteg cukorral kínálják, a friss gyümölcsből turmixgéppel készített vitamina pedig olyan tartalmas, hogy felér egy étkezéssel.
Leghíresebb aperitifjeik a gyümölcsléből, a cukornád kisajtolt levéből erjesztett cachaçából és rumból kevert batídák.
Nemzeti koktéljuk, a caipirinha alapanyaga is a cukornádpálinka. Gyakran dobálnak bele mindenféle gyümölcsöket is, leggyakrabban kivit, maracuját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.