Lebbencs, gulyás és pásztortarhonya - magyaros ízekért irány a Jászkunság!

Ízek és szokások

A Jászság és a Nagykunság hagyományos táplálkozási kultúrája egyéni arculattal rendelkezik. A mindennapok étrendjét egyfajta konzervativizmus, az alapanyagok nem túl nagy változatossága, a heti étrend kötöttsége adta ritmus jellemezték, hiszen a jász ember a táplálkozás terén is mértéktartó volt. A hetet tésztás és húsos napok osztották fel. A paraszt emberek egy nap csak kétszer étkeztek. Egyszer a reggeli órákban, egyszer késő délután-kora este. Mindkét étkezés főtt ételből állt. Csak később, a 20. század folyamán alakult ki a háromszori étkezés. A paraszti étrendben főként a levesek, tésztafélék, valamint a könnyen és gyorsan elkészíthető egytálételek kaptak nagyobb hangsúlyt, míg húsétel leginkább csak hétvégeken és egyéb ünnepnapokon került az asztalra.

Hagyományos lebbencsleves >>>

Levesek közül gyakran fogyasztották pl. a lebbencslevest. A szegényebb családoknál rántott leves került az asztalra. Emellett népszerű volt az alföldi gulyásleves, ami hosszúra vágott zöldségféléket is tartalmaz a kockára vágott krumpli mellett. Gyakran készült otthon és a pásztoroknál is a pörkölt, illetve paprikás sertésből, marhából, birkából és baromfiból. A pásztorok további jellegzetes ételei: a pásztortarhonya és a pásztorgaluska. Telente a konyhában, nyaranta a tornácon, vagy az udvaron fogyasztották el az ebédet.

A gulyás története

II. József idejében a kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozta. A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részéből származott - a Nagykunság, a Hortobágy és peremvidékei - amelyet a legkevésbé ért el a Dunántúlon igen jellemző „elnémetesedés”.

Édes tekergés

Karcag térségében jól ismert a Ferdinánd tekercs, mely lakodalmakra készült édes kelt tésztacsiga. Sok-sok cukor és vaj teszik a süteményt finom szaftossá és édessé.

Tarhonyatörténet

Ezt az apró, gömbölygetett tésztácskát rostán átmorzsolva készítik, a 18. század végéről található róla feljegyzés. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában. Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török "tarchana"szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.