Ízek és szokások
A Jászság és a Nagykunság hagyományos táplálkozási kultúrája egyéni arculattal rendelkezik. A mindennapok étrendjét egyfajta konzervativizmus, az alapanyagok nem túl nagy változatossága, a heti étrend kötöttsége adta ritmus jellemezték, hiszen a jász ember a táplálkozás terén is mértéktartó volt. A hetet tésztás és húsos napok osztották fel. A paraszt emberek egy nap csak kétszer étkeztek. Egyszer a reggeli órákban, egyszer késő délután-kora este. Mindkét étkezés főtt ételből állt. Csak később, a 20. század folyamán alakult ki a háromszori étkezés. A paraszti étrendben főként a levesek, tésztafélék, valamint a könnyen és gyorsan elkészíthető egytálételek kaptak nagyobb hangsúlyt, míg húsétel leginkább csak hétvégeken és egyéb ünnepnapokon került az asztalra.
Levesek közül gyakran fogyasztották pl. a lebbencslevest. A szegényebb családoknál rántott leves került az asztalra. Emellett népszerű volt az alföldi gulyásleves, ami hosszúra vágott zöldségféléket is tartalmaz a kockára vágott krumpli mellett. Gyakran készült otthon és a pásztoroknál is a pörkölt, illetve paprikás sertésből, marhából, birkából és baromfiból. A pásztorok további jellegzetes ételei: a pásztortarhonya és a pásztorgaluska. Telente a konyhában, nyaranta a tornácon, vagy az udvaron fogyasztották el az ebédet.
A gulyás története
II. József idejében a kiváltságait féltő nemesség a magyar nyelv védelme és a magyar ruha újbóli divatba hozása mellett egy egyszerű alföldi pásztorételben vélte megtalálni azt az ételt, amely a magyar nép egységét és egyéni jellegét hangsúlyozta. A gulyást színmagyar ételnek tartották, hiszen az Alföldnek olyan részéből származott - a Nagykunság, a Hortobágy és peremvidékei - amelyet a legkevésbé ért el a Dunántúlon igen jellemző „elnémetesedés”.
Édes tekergés
Karcag térségében jól ismert a Ferdinánd tekercs, mely lakodalmakra készült édes kelt tésztacsiga. Sok-sok cukor és vaj teszik a süteményt finom szaftossá és édessé.
Tarhonyatörténet
Ezt az apró, gömbölygetett tésztácskát rostán átmorzsolva készítik, a 18. század végéről található róla feljegyzés. Legjelentősebb az alföldi parasztok táplálkozásában volt öregtarhonya, keménytarhonya, sűrűtarhonya, pirított tarhonya formájában. Az étel eredetije feltehetőleg Perzsiából származik, török közvetítéssel. Neve is a perzsa eredetű oszmán-török "tarchana"szóból ered, ami búzalisztből aludttej hozzáadásával készült tésztát jelent. Magyarországon általánosan az Alföldön terjedt el, mint az egyik leggyakoribb száraztészta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.