Mindmegesszük: a zeller

A zeller őshazája feltételezhetően a Földközi-tenger öble, de a Közel-Keleten is igen régóta ismert növény. A mocsaras partvidéki területekről begyűjtött vadzellert már az ókori Egyiptomban is fogyasztották, később a görögök nemes növényként tartották számon. Sok esetben a különféle atlétikai versenyek győztesei zellerből kötött csokrokat és koszorút kaptak teljesítményük elismeréseként. Homérosz Odüsszeiájában viszont mint gyógynövény szerepel, hiszen az ókorban számos betegség kezelésére használták a zellert. Gyógyítottak vele náthát, emésztési problémákat, s vízhajtóként is alkalmazták.

De a dísz- és gyógynövényi státuszon túl a görögök - és persze később a rómaiak is - az ételeik ízesítéséhez is használták a zellert. Ám egészen a 18. századig – amíg a zeller nemesítése, a benne lévő keserű íz kiölése meg nem történt –, főleg gyógyászati célokat szolgált, valamint afrodiziákum léte miatt fogyasztották.

Aztán a 17. században megjelentek az első élelmiszerként történő zellerfelhasználásra utaló feljegyzések, és ebben az időben a zsengébb leveleket és a szár finom hajtásait már egy kevés olajos öntettel fogyasztották Franciaországban és Olaszországban, ahol a zeller keserűségét előfőzéssel próbálták elvenni. A későbbi nemesítés megoldotta ezt a problémát, és a zeller bevette az európai konyhákat.

A zeller nagyon erős vízhajtó hatással bír, emellett tisztítja a nyirokrendszert, jótékony hatással van a vérnyomásra és az emésztésre. Sok nátriumot tartalmaz, ezen kívül kalciumot, foszfort, vasat, magnéziumot és káliumot is.

A zellergumó vásárlásakor figyeljünk arra, hogy minél simább felületű, sérüléstől, puha résztől mentes darabot válasszunk. A szivacsos zellert inkább ne vegyük meg. A zeller hűvös helyen jól tárolható, bár a konyhában is kibírja néhány napig, de igen sokáig egy hűs pincében áll el. Pince híján a hűtőben is tárolható a zeller, nagyjából 10 napig.

Az enyhén fűszeres ízű gumót az európai konyha előszeretettel használja fűszerezéshez, például levesekbe, ragukba főzve, de salátaként, valamint sült, rántott vagy pürésített formájában is népszerű. A magyar konyha leginkább a húslevesek, ragulevesek frontján ismeri el a zellert, pedig a gumó azonban sok minden másra is alkalmas.

A híres Oscar Tschirky főpincér által megalkotott, több mint 100 éve töretlen népszerűségnek örvendő Waldorf salátában az alma partnereként ugyan a zeller zöld szára kényeztette a vendégeket, de manapság gyakori, hogy finomra reszelt gumót is tesznek bele, vagy a szárzeller helyett csupán a gumó képviseli a zellert a salátában. A finomra reszelt zellert le is dinsztelhetjük, és a káposztás cvekedli receptjét alapul véve készíthetünk zelleres tésztát is.

A fűszerezésen, a salátákon kívül a megszokott és olykor már igen unalmas krumpli helyett is felhasználhatjuk a zellert. Készíthetünk belőle tökéletes pürét vagy „sült krumpli” gyanánt is tálalhatjuk. Kellemes fűszeres íze ilyenkor igazán előnyére válik, a krumplinál sokkal gazdagabb ízvilágú köretet kapunk. A lapokra vágott, előfőzött zellert ránthatjuk is, sőt levest is készíthetünk a zöldségesnél szerényen megbúvó gumókból.

A zellert az egyben sütött húsok alá készített zöldségágyba is beletehetjük. A hús elkészülte után a szaftot magába szívott zöldségeket pürésítve tökéletes mártást alkothatunk.

Egyre népszerűbb nemesített változata, az angolzeller. Itt nem a gumót, hanem a halványzöld, húsos, lédús, vastag szárat fogyasztjuk. Hívják még halványító zellernek, rúdzellernek, szárzellernek is, íze enyhébb, kalóriatartalma minimális.

Kétszínű zellerkrémleves

Hozzávalók:
1 nagyobb fej zeller
3-4 szál halványító zeller
8 dkg vaj
1 nagyobb fej vöröshagyma
1,5 l alaplé
frissen őrölt bors
só

Elkészítés: Megpucolom a zellert. A vajat megolvasztom, a hagymát apróra vágom, dinsztelem. Mikor már színesedik, akkor hozzáadom a vékony szeletekre vagdosott zellert, felöntöm vízzel vagy -ha akad akkor- húslevessel, picit sózom és puhára főzöm. Amikor kész, akkor 2-3 merőkanálnyi levest, zellerrel egyetemben egy másik lábasba teszek, hozzáadom a felszecskázott szárzellert és összefőzöm. Ezután mindkét lábas tartalmát leturmixolom.
Tálaláskor a vajszínű levesbe beleeresztem a zöldes árnyalatú kistestvérét, majd megfejelem néhány galuskával és az éhes családom elé vetem.

Waldorf saláta

Hozzávalók:
3-4 nagyobb alma
1 kis zellergumó
2 db zellerszár
10 dkg dió
5-6 ek majonéz
1/2 citrom leve
csipetnyi só
frissen őrölt feketebors

Elkészítés: Az almát a nagyobb lyukú reszelőn lereszelem, majd citromlével meglocsolom. A zellert is lereszelem, a zellerszárat pedig a lehető legvékonyabb szeletekre vágom.
A diót száraz serpenyőben lepirítom, majd amikor kicsit kihűlt, akkor egy konyharuhában ledörgölöm a héját. A diót ezután mozsárba teszem és megtöröm. A majonézt ízlés szerint sózom, borsozom, majd az összes hozzávalót egy tálban átkeverem (kevés diót megőrzök a tálalásra) és néhány órát hagyom a hűtőben, hogy összeérjenek az ízek.