Sorbet és granita, a gyümölcsös hűsítők

A jéggel elkevert méz és gyümölcsök először Kínában, majd Arábiában hódítottak, később Nagy Sándor is előszeretettel hódolt a fagyos desszertnek, amihez a havat mézzel és borral kevertette össze.

Néró is kedvelte a rózsavízzel, mézzel, fahéjjal és szárított gyümölcsökkel kevert havat, amihez az Appenninekből hozatta az alapanyagot. A Via Appián futó rabszolgák adták át egymásnak a hóval teli edényeket, hogy a keresett alapanyag el ne olvadjon, mielőtt császári hűsítővé válik.

A XIII. században Marco Polo a távol-keleti útja után Velencébe visszatérve többek között a fagyasztott desszert receptjét is magával hozta. A hóból, gyümölcsvelőből és gyümölcsléből összeállított édesség hamar kedveltté vált Itáliában, bár csak a nemesi asztalokra jutott. A sorbetto 1533-ban Medici Katalinnak köszönhetően a francia udvarba is eljutott.

A XVII. század végére már egész Európa ismerte és kedvelte a hűsítő desszertet, amit az utcákon is árultak - és már nem csak a gazdagok kiváltsága volt. A sorbettót gyógyszerként is alkalmazták, lázban szenvedőknek, maláriásoknak adták a hideg desszertet.

A XIX. századra a sorbet egyik gyakori alapanyagává vált az alkohol, ami nem csak élvezeti értéket nyújtott, hanem a sorbet fagyását is befolyásolta. Az alkoholos sorbet nehezebben fagyott ki, így könnyebb volt fenntartani a lágy állagát.

A francia gasztronómiában a sorbet szerepe a két étkezés közötti kis felüdülés, a komplex ízélmények közötti szünet, ám a világ legtöbb táján a sorbet önálló desszertként vagy az étkezés végén kerül terítékre. Az egészséges életmód jóvoltából - alacsonyabb kalóriatartalmának és tejmentességének köszönhetően - a sorbet a diétázók, tejérzékenyek fagylaltjává vált. A kalóriatartalmat még tovább csökkenthetjük, ha a sorbet-hoz nem cukrot, hanem más édesítőket (pl. mézet, szirupokat) használunk, illetve ha friss gyümölccsel - és nem különféle kész gyümölcslevekkel - dolgozunk.

Manapság sorbet vagy granita szinte bármilyen ízben kapható. Sokféle gyümölcsös – de akár zöldséges - sorbet készíthető, amiket akár zöldfűszerekkel – menta, bazsalikom, rozmaring – is megbolondíthatunk. Minden szezonnak megvan a saját sorbet-ja, de kipróbálhatjuk az arab ízvilágra jellemző sorbet-kat is. Lehet citromos, gránátalmás, rózsás, ibolyás vagy akár mentás is.

Mi a sorbet és a gratina közötti különbség?

A granita – vagy granité - jégkristályait nem törik össze, így kásás jellegű marad. A granita kedvelt ízei a kávés, a citromos és a mentás, de a sorbet-hoz hasonlóan bármivel ízesíthető. A cukorszirupból, gyümölcsléből készített jeges, fagyott állagú granitát fogyasztás előtt érdemes turmixgéppel megtörni, így kapunk tökéletes jégkását.

Barackos jégkása

Hozzávalók:
70 dkg őszibarack vagy nektarin
15 dkg cukor
3 dl víz

Elkészítés: A barackot megpucolom, kimagozom, majd a barack húsát leturmixolom. A vizet és a cukrot sziruppá forralom, majd amikor már langyosra hűlt, akkor hozzákeverem a barackpürét. Egy műanyag edénybe simítom, majd lefedem, és a mélyhűtőbe teszem. Néhány órát hagyom fagyni, majd a tálban kockákra vágom, és a turmixba téve jégkásává darálom.

Citrom sorbet

Hozzávalók:
1 citrom héja
3,5 dl víz
10 dkg cukor
1,5 dl citromlé

Elkészítés:

A cukorból és a vízből szirupot főzök, amibe a lereszelt citrom héját is belefőzöm. Amikor kész a szirup, félrehúzom, és hagyom hűlni. Ezután hozzáadom a citromlevet, és az egészet egy fedeles műanyag edénybe helyezem. Az edényt mélyhűtőbe teszem, és a tartalmát ½ óránként átkeverem.