A kereskedelemben, sokszor 10 óránál is többet dolgozik Barbara, mégis minden nap hajnalban kel, hogy munka előtt legyen ideje edzeni. Elmondása szerint nagyon jó érzés úgy indítani a napot, hogy máris tett valamit önmagáért.
Barbara már gyerekként is duci volt, első emlékei között szerepel egy eset, amikor épp cukorterhelési vizsgálatra várt.
„Nem olyan könnyű kövér gyereknek lenni – mondja Barbara. – Rengeteg csúfolódást el kellett viselnem. Miközben láttam, hogy a többi lány csinosan öltözve járt, én azt hordtam, ami éppen akkor jó volt rám, és ez többnyire szabadidőnadrág volt. Tinédzserkorban még nehezebb volt megélni a túlsúlyt. Addigra már kialakult nálam a magas vérnyomás és a PCOS, vagyis a policisztás ovárium szindróma is. Az utóbbi miatt 8 évig nem menstruáltam. Próbáltam magamnak megmagyarázni, hogy én ilyen vagyok, ezt adta a sors, ilyen a genetikám. Igyekeztem beletörődni, így korábban nem is próbáltam lefogyni. A mai fejemmel már vádolom magam, amiért nem tájékozódtam és nem jártam utána a dolgoknak. Ha tudtam volna, hogy egy kis marék mogyoróban, vagy nasiban, mennyi kalória van valójában, valószínűleg sokkal hamarabb megreformáltam volna az étrendemet."
Barbara 22 éves korában, hirtelen felindulásból kezdett életmódváltásba.
„Egyszercsak jött ez a kattanás, onnantól rendszeresen sportoltam, és feljegyeztem az étkezéseimet, bár fogalmam sem volt, mi az a kalória deficit – meséli. – Eleinte az volt a cél, hogy tartsam a napi 1200 kalóriát, mert azt olvastam, hogy így lehet fogyni. Ahogy pedig megindultak lefelé a kilók, egyre többet tudtam mozogni. Nem sokkal utána találkoztam gyerekkori példaképemmel, Kovács Katival. Már jártam korábban a koncertjein és személyesen is megismerhettem. Észrevette, hogy fogytam, pedig akkor csupán10 kiló mínusznál jártam, valljuk be, 151 kilóról lemenni 141-re nem olyan látványos. De az, hogy ő mégis észrevette, óriási dolog volt nekem és nagyon motivált. Azt szerettem volna, hogy a következő találkozáskor újra megdicsérjen. Sosem gondolkodtam nagy lépésekben. Nem jutott eszembe, hogy még nyolcvanvalahány kilót kell leadnom. Mindig örültem, ha lement öt kiló, majd újabb öt kilót tűztem ki célomul.”
„Eleinte csakis a kalóriákat figyeltem és ettem mindent, ám sokszor éreztem magam éhesnek. Később megtanultam, hogyan ehetek többet, de ugyanúgy finomakat, és közben deficitben maradok. Elhagytam a tésztaféléket, a péksütiket, a cukros üdítőket. Előtérbe került a csirkemell, a hal, tojás, saláták. Nagyon változatosan főzök magamra, az alapja általában a csirkemell, amit szerencsére nagyon sokféle módon el lehet készíteni, így sosem tudom megunni. A ruhaméretek folyamatos csökkenése is állandó motivációval hatott. Nagy álmom vált valóra azzal, hogy felvehetem a testhezálló csinos ruhákat és nem kell aggódnom, hogy az adott darabban, hogyan fog festeni a hasam. Számomra is hihetetlen, de ez lett a kedvenc részem magamon.”
„A fogyási folyamat során nem jutott eszembe, hogy mi lesz majd a bőrömmel, csupán akkor, amikor szembe találtam magam a problémával – vallja be. – Ez újabb lelki mélyrepülés volt. Szerencsére eljutottam a ma már általam szinte „Anyunak” nevezett angyalhoz, a plasztikai sebészemhez. A beceneve jogos, hiszen az ő kezei által kaptam új életet. Négy év alatt hét bőreltávolító műtétem volt. A legutolsó operációra 2022 decemberében került sor. Annak ellenére, hogy ezek több óráig tartó nagyműtétek voltak és mindegyiket több hetes kellemetlenség követte a kompressziós ruhák miatt, én minden alkalommal örömmel mentem a kórházba. Tudtam, hogy biztonságban vagyok és az ápolókkal is már olyan kapcsolatom alakult ki, hogy „vártak haza”. Igaz így rengeteg heg van a testem több részén, de nem szégyellem őket. Az utam részének nyomai. Sokkal jobban el tudom fogadni a hegek látványát, mint a lógó bőrét.”
Forrás: Metropol
Borítókép: Fanny magazin
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.