Szilvi 27 évvel ezelőtt kezdett el hízni, ebben az időben hormonkezelést kapott, hogy gyermeke születhessen. Több mint 2 évtizedig élt túlsúlyosan, az utolsó öt évben jóval 100 kiló fölött volt.
„Szerencsés voltam, mert nem voltak társbetegségeim. De ennek ellenére is, amit fizikailag és lelkileg megéltem, az szörnyű volt. Két méteres volt a hastérfogatom. Rám igaz volt az a mondás, hogy könnyebb volt átugrani, mint megkerülni. Nem tudtunk normálisan elmenni a családdal nyaralni, mert probléma volt a fürdés, mert a legtöbb zuhanykabinba nem fértem be. De az is sokszor gondot okozott, hogy utazás közben hol menjek mosdóba, mert van olyan benzinkút, ahol a forgóajtón nem tudtam átmenni. A sarkamon állandóan felrepedt a bőr, vérzett, fájt. És nem csak néha, hanem minden nap. Nem tudtam lehajolni, a férjem húzta fel a zoknimat, a cipőmet. Arról nem is beszélve, hogy mennyi bántást kaptam, annyiszor „ledagadtoztak”, lenéztek az emberek” – mondta az édesanya.
„Öt évvel ezelőtt jött a fordulat. Megszűnt a munkahelyem, és tudtam, hogy ekkora súllyal nem lesz könnyű új állást találni. Ami még nagy löketet adott, az az volt, hogy nem akartam, hogy anya nélkül maradjon a lányom. A túlsúly következtében pánikbeteg voltam. Többször elvitt a mentő, mert úgy éreztem, hogy itt a vég. Amikor ez utoljára megtörtént, a lányom ott sírt mellettem, és azt mondta: nem akarja, hogy meghaljak. Ez volt az a pont, amikor ráébredtem, hogy ez az egy esélyem van az életre, amit nem szalaszthatok el, elhatároztam, hogy új életet kezdek” – mesélte Szilvia.
Szilvi másfél év alatt adott le 110 kilót, amiért kőkeményen megdolgozott. „Próbálok tisztán étkezni, nagyon ritkán fogyasztok feldolgozott élelmiszert. Nem veszek fűszersókat, inkább én fűszerezem a húsokat. Nem eszem fehér cukrot, pékáruból csak keveset és teljes kiőrlésűt. Gyümölcsöt is mértékkel fogyasztok, viszont annál több zöldséget, salátát. Előre megtervezem a hetemet, hogy melyik nap megyek el a listámmal bevásárolni, mikor főzök le előre 2-3 napi ételt, mikor edzek. Mindezt úgy, hogy közben 3 műszakban dolgozom, és fizikai munkát végzek. Annyi új dolog jár ezzel! Ha bemegyek egy butikba, azt a ruhát veszem meg, amelyiket csak akarom. Szabadon mozoghatok, nem szorulok rá senkinek a segítségére. És végre nem a földet nézem szégyenemben, hanem emelt fővel járhatok” – vallotta be Szilvia. Emellett a Metropol cikkében arról is mesélt, hogy heti hatszor edz, öt kilométeren belül mindenhova gyalog megy, valamint jótékonysági túrákat is szervez.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.