A kandallóban sütött kenyérmaradék már a latin időkben is ismert volt. A latin focus, azaz tűz szóból eredő focacea, azaz sült tészta egyenes ági leszármazottja a pogácsa, amely hozzánk némi balkáni kitérő után ért el, így lett a focacea-ból először poğaça, majd pogácsa.
Ami a hamut illeti, az sem csak afféle népmesei, költői túlzás, a pogácsát, maradék kenyértésztát a kemence kihunyó parazsának hamvaiban sütötték, hiszen ezeknek az apró kenyérdarabkáknak az a hő is bőségesen elegendő volt, hogy átsüljenek.
Manapság persze már viszonylag kevesen sütnek kemencében pogácsát, pedig igazság szerint a kemencében sült tészta annyival teljesebb élményt nyújt, hogy néha érdemes lenne azoknak is kipróbálni, akik otthon csak gázzal vagy villannyal működő sütővel rendelkeznek.
Természetesen ezekben a sütőkben is remek pogácsákat alkothatunk, méghozzá igazán sokfélét. A pogácsákat többféleképp osztályozhatjuk. Alapesetben megkülönböztethetünk kovászos, élesztős, sütőporos, illetve egyiket sem tartalmazó pogácsát, bár ez utóbbi kategória inkább csak formájában emlékeztet a pogácsára.
A pogácsát meghatározza, hogy milyen lisztből készítjük. Dolgozhatunk kenyérliszttel, vagy annak híján rétesliszt és finomliszt megfelelő keverékével, készíthetjük a tésztánkat csak finomlisztből, illetve kísérletezhetünk teljes kiőrlésű lisztekkel, tönkölyliszttel, megdarált csonthéjasokkal is. Ezeknél minden esetben figyeljünk oda az arányokra, hogy jó minőségű, jól kidolgozható tésztát kapjunk, ne legyen túl nehéz a végeredmény.
A pogácsa ugyan a kenyértészta unokaöccsének tekinthető, alapanyagigénye mégis más, mint a kenyéré. Több zsiradék szükségeltetik bele, ami lehet olaj, zsír vagy vaj. Ezen kívül a tésztába – folyadék gyanánt – nem csak víz kerülhet, hanem tej, esetleg tejszín, tejföl, kefir, sör vagy bor is. A pogácsa tésztája tovább lágyítható 1-2 tojás sárgájával is.
A pogácsákat három nagy kategóriába szokás sorolni: tepertős, sajtos, burgonyás. Ez a felsorolás igen hiányos, hiszen ebből a sós péksüteményből nagyon széles a választék. Nagyon kedvelt és divatos a juhtúrós pogácsa, sokan szeretik a tökmaggal gazdagon megszórt és magot tésztájában is tartalmazó pogácsát, ritka, de azért még előfordul a pirított káposztával készülő káposztás pogácsa, illetve a szintén dinsztelt, enyhén pirított hagymában gazdag pogácsa.
A viszonylag kései, csupán a XVIII. század óta ismert tepertős pogácsához jó a sertéstepertő is, de az igazi ínyencek darált libatepertővel készítik. Akinek kevés az ideje, vagy nincs kedve tepertőt darálni, annak érdemes kipróbálni a boltban kapható tepertőkrémeket. Vásárlás előtt azonban feltétlen el kell olvasni a címkét, mert ezek a krémek sokféle ízesítésben és változó mennyiségű adalékanyaggal tartósítva kaphatók. Az igazi tepertős pogácsának azonban a sok titka közül pont az az egyik, hogy nem teljesen krémes benne a töpörtyű, vannak finom, a darálónak ellenállt pörcök, azok teszik teljessé a még meleg, olvadt zsírtól gazdag tészta élvezetét. A többi titok közé tartozik a gondos hajtogatás, az egyenletes szobahőmérsékleten való kelés, a hajtogatott tészta óvatos irdalása, s a pogácsa tálcán való utolsó kelése. Ez mind hozzájárul ahhoz, hogy a végén dőlős, ropogós részekben bővelkedő pogácsa készüljön.
A hajtogatás a legtöbb pogácsánál elengedhetetlen, bár bizonyos homogén tésztájú, töltelék nélkül készített pogácsa esetében eltekinthetünk tőle. Ilyenkor nem lesz olyan leveles, viszont sokkal hamarabb elkészül.
A burgonyás pogácsa vagy krumplis pogácsa esetében a tészta nedvességét, rugalmasságát a hozzáadott főtt burgonya adja. Ez a fajta pogácsa nehezebben szárad ki és kellemes, ruganyos textúrája van. Nem csak burgonyával készíthetjük, hanem főtt paszternákkal, sárgarépával vagy akár sütőtökkel is. A burgonyát azonban nem csak a tésztába tehetjük, hanem akár a pogácsa töltelékeként is felhasználhatjuk.
A sajtos pogácsa egy viszonylag széles műfaj. Sok esetben annak tekintendő az a pogácsa is, amelynek csak a tetejét szórjuk meg reszelt sajttal, az igazi sajtos pogácsánál azonban maga a tészta is tartalmaz sajtot. A sajtos pogácsák leggyakrabban használt alapanyaga a trappista, bár népszerű még a gouda sajttal vagy füstölt sajttal készített változat is. Kifejezetten jó eredményre vezet, ha ezeket a sajtokat kombináljuk, illetve, ha különféle pirított, durvára tört csonthéjassal együtt adjuk a pogácsa tésztájához.
A különféle magok közül a legnépszerűbb a tökmag, de dió, mogyoró, mandula, lenmag vagy szezámmag is nyugodtan kerülhet a tésztába. Ha igazán jó eredményt szeretnénk elérni, akkor először egy száraz serpenyőben lepirítjuk a magokat, s csak utána adjuk a tésztához.
A pogácsatészta jól fűszerezhető. A sima pogácsákba ugyan són kívül nem szokás már ízesítőt tenni, de a tepertős pogácsánál már elengedhetetlen a frissen őrölt feketebors, és a tejfölös-sajtos pogácsáknak kifejezetten jól áll a zöldfűszer vagy a medvehagyma, illetve az omlós aprósüteményeknél oly jól bevált kömény. Ezeket a fűszereket nem csak a pogácsa tetejére szórhatjuk, hanem magába a tésztába is belekeverhetjük. Ha azt szeretnénk, hogy az íze még jobban átjárja a tésztát, akkor a tésztába szánt zsiradék egy részét serpenyőben felhevítjük, majd abban kicsit megfuttatjuk a fűszereket, és a fűszeres zsiradékot adjuk a tésztához.
Ahhoz, hogy a kiszúrt pogácsa tetejére ültetett fűszerek ott is maradjanak, minden esetben kell valami, amivel a pogácsát lekenjük. Sokszor látott dolog, hogy a pogácsatésztát a kinyújtást követően még egyben lekenik. Nem szerencsés. Egyrészt megnehezíti a kiszúrt pogácsák tepsire pakolását, másrészt nem igazán engedi a tésztát tovább kelni a sütőlapon. A tészta lekenését érdemes közvetlenül a sütőbe történő betétel előtt megejteni. A tésztát lekenhetjük a tésztából kimaradt, kissé elhabart tojásfehérjével, egy külön erre a célra felütött és elhabart tojással, kis tejjel vagy tejszínnel is.
A pogácsát leggyakrabban 180-200 fok közötti hőmérsékletre előmelegített sütőben sütjük, de minden esetben a megadott receptben leírt sütési mód az irányadó.
A kisült pogácsákat célszerű rácsra téve kihűteni, hogy távozzon belőlük a felesleges nedvesség és gőz. Ha lehet, ne csomagoljuk be őket, amíg teljesen ki nem hűltek.
Töltött krumplis pogácsa
Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
3 csipet só
2 dl tej (kicsit lehet több)
2 dkg friss élesztő
1 kockcukor
A töltelékhez:
50 dkg krumpli
2 csipet só
20 dkg vaj
2 tojás
Elkészítés: Az élesztőt egy kockacukorral megédesített tejben felfuttatom. A lisztet kimérem, hozzáadom a sót, valamint az élesztős tejet, és alaposan összedolgozom. A kész tésztát tálba teszem, tiszta konyharuhával fedem, és meleg helyen egy bő órát hagyom kelni.
A krumplit megpucolom, sós vízben megfőzöm. Amikor kész, tálba öntöm, hagyom, hogy a felesleges gőz távozzon belőle, majd ráütöm a tojásokat, hozzáadom a vajat, sózom, és krumplinyomóval alaposan megtöröm.
A sütőt előmelegítem 190 fokra. A megkelt tésztát lisztes deszkára borítom, ujjnyira nyújtom, majd a felét megkenem a krumplival. Ráhajtom a tészta másik felét. A tetejét finoman beirdalom és kockákra vágom a tésztát. A kockákat sütőpapíros tepsire fektetem, habart tojással megkenem, és aranyszínűre sütöm.
Kakukkfüves pogácsa
Hozzávalók:
30 dkg kenyérliszt
12 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
4 dkg friss élesztő
10 dkg vaj
1,6 dl tejföl
2 csipet só
2 csipet szárított kakukkfű
2 tojás
Elkészítés: A liszteket, a sót, a kakukkfüvet és az összemorzsolt élesztőt egy üstbe szórom, a tejfölt elkeverem a tojással és az olvasztott vajjal, majd óvatosan a liszthez adom, és a tésztát alaposan kidolgozom. A kész tésztát tálba teszem, tiszta konyharuhával fedem, és egy bő órát hagyom, hogy meleg helyen keljen.
Ezután enyhén lisztes deszkára borítom, nyújtom, kisméretű szaggatóval kiszaggatom, és a pogácsákat a sütőpapíros tepsire ültetem. Negyed órát hagyom kelni, majd elhabart tojással megkenem és reszelt sajttal alaposan megszórom őket.
180 fokra előmelegített sütőben sütöm addig, amíg a sajt és a pogácsák feneke meg nem színesedik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.