Mindkét különlegességet a velencei Harry’s Bar alapítója találta ki. A korábban Veronában szakácsként dolgozó Giuseppe Cipriani elegáns európai hotelekben keverte és szolgálta fel az italokat, mielőtt 1931-ben megvalósította az álmát: a barátjától, Harry Pickeringtől kapott pénzből saját bárt nyitott, amelynek hálából a Harry’s nevet adta.
A Szent Márk tér közelében található bár a harmincas évektől kezdve a Velencében tartózkodó írók, művészek, mozisztárok – köztük Somerset Maugham, Truman Capote, Georges Braque, Arturo Toscanini, Orson Welles, Charlie Chaplin – kedvenc helye lett. Külön asztalt tartottak fent Ernest Hemingway számára, aki A folyón át a fák közé című művében többször említi a Harry’st, és Cipriani visszaemlékezése szerint fizetéskor annyi csekket állított ki az itt elfogyasztott jelentős mennyiségű italról, amennyin elfért volna egy közepes terjedelmű regény. A híres bárt az arisztokrácia krémje is felkereste, és 1935-ben volt egy olyan nap, amikor a pincérek egy időben szolgálták ki Vilma holland királynőt, valamint XIII. Alfonz spanyol, I. Pál görög és II. Péter jugoszláv királyt.
Ezen a legendás helyen született meg 1948-ban az őszibarackpürés pezsgőkoktél, amelynek jellegzetes színe a Giovanni Bellini egyik festményén ábrázolt szent tógájának árnyalatára emlékeztette Ciprianit.
A Bellini ma az egyik legismertebb olasz koktél és a Bármixerek Nemzetközi Szövetségének egyik hivatalos itala. A nyolcvanas évektől fogva egy venetói cég ipari mennyiségben állít elő Bellinit, és palackozva forgalmazza.
Hozzávalók:
2-3 db érett, fehér húsú őszibarack
prosecco a felöntéshez
Elkészítés:
1. A hámozatlan gyümölcsből pürét készítünk, majd textilen átszűrjük és jégbe hűtjük.
2. A hideg őszibarackpüréből kimérünk 5 cl-t, és jól lehűtött flőtébe vagy hosszúitalos pohárba tesszük. Lassan felöntjük a behűtött proseccóval, és finoman felkeverjük.
Giuseppe Cipriani a carpaccio megalkotásával is bevonult a gasztronómia világtörténelmébe. Ezt az ételt Amalia Nani Mocenigo grófnőnek készítette el először, aki Velencébe érkezvén a Harry’s Barban óhajtott vacsorázni. Mivel az orvosa éppen nyerskoszt-diétára fogta a húsimádó contessát, Cipriani nyers marhabélszínt szeletelt neki a lehető legvékonyabbra, meglocsolta citromlével, olívaolajjal, majd mustárral megbolondított majonézt csepegtetett rá.
Amikor az elragadtatott vendég az étel nevét kérdezte, Cipriani a nemes hölgy fehér ruhájára és a vörös húsra pillantva rávágta: „Contessa, ez az Ön Carpacciója!” Ugyanis a lagúnák városában akkor volt kiállítása Vittore Carpaccio 16. századi festőművésznek, aki előszeretettel társította a szóban forgó két színt.
Bár a világban sok Harry’s Bar van, Velencében működik az egyetlen igazi, amelyet az Olasz Kulturális Minisztérium 2001-ben emblematikus hellyé, egyfajta nemzeti értékké nyilvánított. Jelenlegi tulajdonosa, Arrigo Cipriani 1957-ben vette át az üzletet apjától, és New Yorktól Moszkváig terjedő vállalatbirodalmat teremtett. Ma már az unokái is a Cipriani-recept alapján létrehozott éttermekben és szállodákban tevékenykednek.
Hozzávalók:
1 kávéscsészényi majonéz (2 db tojássárgájából)
1 ek mustár
2 kk Worcester-szósz
1 ek brandy
1 ek whisky
4 ek tejszín
50 dkg nyers marhabélszín
Elkészítés:
1. A majonézt simára dolgozzuk a mustárral, a Worcester-szósszal és a brandyvel, majd a whiskyvel. Közben folyamatosan, finoman kevergetjük. Végül hozzáadjuk a tejszínt.
2. Négy nagy tányéron szépen elrendezzük a nyersen papírvékonyra szeletelt bélszínt, és a szósszal valamilyen absztrakt ábrát rajzolunk a húsra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.