Ebben a különleges szakácskönyvben a 18-19. századi magyar konyha hétköznapi és ünnepi ételei szerepelnek. A Hello Vidék cikkéből pedig az is kiderül, milyen fogások születtek annak idején, sőt az is, hogyan készült a mai keksz őse, a kétszersült kenyér, amelynek eredeti receptje 1795-ben született.
„Végy a gyúródeszkára fél font nádmézet, egy font munt lisztet, egy kevés, egy markocska ónáiszt, ’s apróra törve keverd mind öszve. Végy egy fazicskába öt egész tojást, két tojáshéjjal friss vizet belé, ’s sodrókanállal verd fel jól, töltsd a liszt közé, ’s készíts tésztát belőle. Kend ki a hosszas négyszegű formát írós vajjal, tölts belé ’s terítsd el egyenlően a fölit, tedd izzó kemencébe, süsd meg gyengén, ved ki osztán, ’s hűtsd ki, ha meghűlt, vagdald keresztül szép lapos szeletekre, rakd vastáblása, ’s újra szépen pirítsd meg a sütőkemencébe, ’s elkészült.”
Első hallásra egy kissé furán hangzik a Simai Kristóf régi szakácskönyvéből származó recept, de nem kell megijedni: csak a nyelvezet változott a könyv kiadása óta eltelt közel 230 év alatt, és minden pótolható a szupermarketekben kapható alapanyagokkal.
Egy magyar font (bécsi font) kb. 560 grammnak felel meg, a nádméz kifejezést általában a cukorra, nádcukorra, ritkábban nádi mézre értették. A munt liszt esetében használhatunk sima búzafinomlisztet vagy akár süteménylisztet, írós vaj (avagy frissen köpült, sózatlan vaj) helyett pedig sima bolti vajat. Az „ónáisz” valósíznűleg ánizst jelent, ez már akkoriban is ismert fűszer volt.
Hozzávalók:
Elkészítés:
Borítókép: Shutterstock
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.