Kicsit tekerjük vissza az idő kerekét. Február 24-én, a negyven napos böjt kezdetét megelőző este hruscsovi elszántsággal kanalaztam be a maradék gulyáslevest, amit később jó kolbászokkal, vajas pirítóssal és zöldségekkel fojtottam le. Izgatottan, hússal feltankolt szervezettel vártam, milyen is lesz az elkövetkezendő másfél hónap.
Nos, számtalan pozitív és negatív szituációba is kerületem az új étkezési szokásomnak köszönhetően. A legviccesebb helyzet talán az volt, amikor már a böjtöm első napját megpróbálta szabotálni a munkahelyem közelében található, amúgy elég jó kifőzde úgy, hogy annak ellenére pakolta meg a kajám szaftban úszó hússal, hogy kifejezetten megkértem, nem kérek belőle.
Emlékszem, a kajás dobozom felpattintása után könnybe lábadt szemekkel, meredten néztem az egyébként igen guszta ebédemre azon tűnődve, hogy mégis mi a jó fenét fogok én ma ebédelni. Szerencsére nem kellett sokat agyalnom, hiszen kollégám látva a pánikot az arcomon, azonnal felajánlott egy rántott sajtot némi rizses körettel, az én elbaltázott menümre pedig másodpercek alatt sikerült jelentkezőt találni. Szóval nem haltam éhen, a böjt projekt pedig tovább pöröghetett.
Voltam ám igazi vegán étteremben is! Erről azonban nem is sztoriznék annyira sokat, ha nem baj. Nem szívesen emlékszem vissza annak a tofu hamburgernek, majd az azt követő organikus kólának az ízére. Elképzelni nem tudom, hogyan tud valaki kő kemény vegán életet élni. Ők ugyanis a vegetáriánussal ellentétben nem csak húst, hanem semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztanak. Még a tojást és tejtermékeket is kerülik. Tényleg minden elismerésem, de ez a vonal nem az én világom.
Azért nehogy azt higgyétek, hogy az elmúlt negyven napban egyszer sem laktam jól. Volt szerencsém egy olyan szuper barbecues vega burgerhez is, aminek minden egyes harapása egyetlen kérdést ismételgetett bennem; a fenébe is, ebben tényleg nincs hús? Igazán finom volt, még apám is imádta volna, aki szerint az élet a marha és a disznóhúsnál kezdődik, a csirkehús pedig nem is hús! Számtalan ilyen, vagy ehhez hasonló pozitív meglepetés ért ez idő alatt.
Aztán ott voltak a drága menyasszonyom fejéből kipattant isteni reformkaják is, amiből egyet el is készítettem nektek a Mindmegette konyhájában. A mellőzésnek köszönhetően a napi zöldségfogyasztásom is legalább a duplájára ugrott, na meg a különféle méregtelenítő, immunerősítő teákra is rákaptam. Így, ha csak ennyi hasznom származott ebből a böjti időszakból, már akkor is nagyon megérte.
Az elmúlt napokban, ahogy közelebb és közelebb kerültem a célhoz, egyre többen szegezték nekem a kérdést; hogy érzed magad? Van valami változás? Sajnos nekik nem tudtam izgalmas, világot megváltó válaszokkal szolgálni. Nem lett szupererőm, a sört és a pálinkát még mindig szeretem, ráadásul továbbra is nehezemre esik vasárnap pizsamáról, valami normális ruhára váltani. Na, de viccet félretéve, valamivel azért energikusabbnak érzem magam, talán az emésztésem is jobb lett, és a kajakómáknak is búcsút inthettem.
Többen bámulatos fogyásokról számoltak be a böjt negyvenedik napjához érve, ám én ezt nem tudom megerősíteni. 2-3 kilótól ha meg is szabadultam, úgy gondolom, hogy másfél hónap leforgása alatt ez nem olyan eredmény, amitől a falnak kéne mennem.
A fogyás egyébként tök észszerű, hiszen a szerveztem amikor nem jutott a megszokott energiamennyiséghez, először a májamban és az izmaimban elraktározott glükózt kezdte felhasználni, majd amikor ezek is kimerültek, a zsírraktáraimhoz nyúlt. Ha csak minimálisan is csökkent a testsúlyom, a zsírsejtjeimben található méreganyagokból jóval kevesebb maradt, már ha maradt belőlük egyáltalán.
Kevesen tudják, de a hús időszakos megvonása csökkenti a gyulladásokat a szervezetben, kevesebb az esélye az inzulinrezisztenciának, serkenti a növekedési hormon termelést, de még újabb agysejtek is létre jöhetnek úgy, hogy éhezned sem kell.
Szóval egy szó, mint száz: ha egyszer te is belevágsz a böjtbe, a szervezeted biztosan hálás lesz azért a kis pihenésért, amivel megajándékozod. Arról se feledkezzünk el, hogy a főzés és étkezés területén is sokkal kreatívabb és kitartóbb leszel, na és persze a hozzáállásod is változik az élet különböző területein.
Most pedig ne haragudjatok, de elkészült a húsvéti sonka, így nem csak soraim, hanem a negyven napos böjti időszakom is lezárom. Kellemes ünnepeket kedves Mindmegette olvasók!
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.