Vaníliás krémtúró pitébe sütve

A vaníliás finomságok már a kitalálásuk pillanatában nyári hangulatot feltételeznek – egy gombóc vaníliafagylalt, hideg madártej kis tálon… már a gondolatuktól is derű, napfény, ám mégis üdítő ízek-illatok lengik be a konyhát. Ha pedig valami igazán könnyű, nyári pitére esik a választásunk, lehet például olyan, melyben remek társaságot képez a sovány vaníliás krémtúró és a könnyű tejszín a felvert tojáshabbal.

Vaníliás krémtúrót persze lehet dobozos kiszerelésben is vásárolni, de összehasonlíthatatlanul finomabb a saját készítésű, mindenféle mesterséges stabilizátort nélkülöző desszert, ha pedig sütemény formájában kerül a desszertes tányérra, pillanatok alatt falatozható. Sikerült kikísérleteznem egy „sütésálló” variációt, ami sütés után is könnyű, habos, krémes – no és ízlés szerint kisebb vagy nagyobb kockákban nassolható. Szűk félórányi előkészület, bő félórányi sütés és némi hűtési idő fantasztikusan könnyű, vékony tésztára halmozott, rácsozott krémtúrós finomságot eredményez!

Vaníliás krémtúrós pite – habkönnyű kockákban

Hozzávalók:

A tésztához:
8 dkg finomliszt
8 dkg rétesliszt
6 dkg kukoricakeményítő
1 csipet só
8 dkg porcukor
10 dkg hideg vaj
1 evőkanál tejszín
1 tojássárgája

A túrókrémhez:
50 dkg sovány krémes tehéntúró
12 dkg porcukor
1 rúd vanília kikapart belseje
1 egész tojás (szétválasztva) + 1 tojásfehérje
1 dl tejszín
1 csapott evőkanál kukoricakeményítő

Elkészítés: A kétféle lisztet tálba szitálom, hozzáadom a keményítőt, a csipet sót, cukrot. Almareszelővel forgácsokra reszelem a hideg vajat, gyors mozdulatokkal összedolgozom a lisztkeverékkel – zsemlemorzsára emlékeztető állagúnak kell lennie. A tojássárgáját egy kis tálban elkeverem a tejszínnel, majd hozzáadom a vajas-lisztes keverékhez. Labdává formálom, fóliába csomagolom, és épp csak annyi időre, amíg összeállítom a tölteléket, a hűtőszekrénybe teszem.

A töltelékhez a két tojásfehérjét kemény habbá verem. Egy másik keverőtálban a tojássárgáját a porcukorral és a tejszínnel habosra keverem, hozzáadom a vaníliát, a keményítőt, óvatosan továbbkeverem, majd hozzáadom a sovány túrót – az egészet krémesre keverem. Fémkanállal óvatosan hozzáadagolom a fehérjehabot.

A sütőt 175 fokra előmelegítem. A tésztát lisztezett felületen 2-3 mm vékonyságúra nyújtom. Akkora téglalapot vágok belőle, ami egy 25 X 18 cm-es, sütőpapírral borított tepsibe kényelmesen belefér úgy, hogy a peremre is jusson tészta. A maradékot gyúrás után újra téglalappá nyújtom, kb. 1,5 cm széles csíkokra vagdosom.

A habos túrókrémet egyenletesen elosztom a tésztával bélelt tepsiben, majd a tésztaszalagokkal berácsozom, az előmelegített sütőbe tolom. 35-40 perc alatt világosra sütöm. Akkor van kész, ha a tésztarácsok már roppanósak, a krém nem folyik, de még kissé rezgős. Még forrón meghintem kevés porcukorral.

A hűtés során a krém megszilárdul, de nem szárad ki, krémesen könnyű marad. Szeletelni csak hidegen érdemes, ha van még türelmünk, nagyon jót tesz neki némi hűtőszekrényben töltött idő.

A tészta épp csak megtartja a csodásan könnyű krémet. Nyári ebéd utáni desszertként, uzsonnára, vagy épp pihenős délutáni beszélgetésekhez (esős délutánokon is), mikor az ember még valami kis finomsággal feldobná az együtt töltött időt, ellenállhatatlanul finom!