"Amíg kicsi voltam, nálunk gyűlt össze Szenteste a szűk, 15 fős család. Az asztal tele volt minden földi jóval, és mivel egy ételtípusból legalább háromfélének kellett készülnie, volt olyan fogás, ami, hely híján, a szekrény tetején várt a sorára. Egyik évben, a vacsora végére mindenki annyira jól lakott, hogy fel sem tűnt: valami kimaradt a repertoárból - csak amikor épp távozóban voltak a vendégek, akkor az egyik nagypapám nevetve felkiáltott: és azt a gyümölcskenyeret a holnapi vendégeknek dugtátok el? Anyukám kis híján elájult, de aztán gyorsan lekapta a kuglóf formájú "fehérkenyeret" a magasból, felvágta, és mindenki kapott belőle útravalónak. Hozzáteszem, hogy ha szilveszterig nem vettük volna észre a hiányát sem történt volna semmi: ez a sütemény ugyanis rendkívül hosszú ideig megőrzi puhaságát, nem szárad ki - többek között a benne lévő töménytelen mennyiségű aszalt gyümölcsnek, a diónak és a csokinak köszönhetően."
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.