Malacsült és kézzel készített ajándék: így karácsonyozik Keleti Andi

„Mi mindig nagyon korán elkezdjük a karácsonyi ajándékok készítését, ugyanis nálunk nagy hagyomány, hogy amennyire lehet, kézzel készített meglepetéseket adunk egymásnak. Mivel imádok kötni, örülök, hogy ilyenkor hódolhatok ennek a szenvedélyemnek. Tavaly sálak készültek nagy mennyiségben, idén egy gyönyörű, pihe-puha pulóvert kap majd a lányom. A kívánságlista általában már november végén eljut hozzánk, így van idő teljesíteni a vágyakat. Ahogy közeledik a karácsony gyakran sétálunk a karácsonyi forgatagban, ilyenkor hátra hagyjuk a kocsit és gyalog megyünk, mert a forralt bornak nem lehet ellenállni. Itt mindig magával ragad minket az ünnepi hangulat” – mondja mosolyogva Andi.

Keleti Andiéknál az élő, gyökeres fenyő a sláger, melyet minden évben más színbe öltöztetnek. Hogy idén milyen színekben pompázik majd a fa, még a jövő zenéje, az viszont biztos, hogy az idei évben is a gyerekekkel együtt díszítenek.

„Nagyon izgalmas, amikor megvesszük a fát és elkezdjük feldíszíteni a gömbökkel, füzérekkel. Régen persze az angyalkák oldották meg ezt a feladatot, de most hogy a gyerekeink nagyobbak lettek, rájöttek, hogy nincsenek szorgos karácsonyi manók. Vagyis azok a manók tulajdonképpen mi vagyunk. Évek óta együtt öltöztetjük fel a fát, még az első órák nevetéssel telnek, de aztán mindenki elfárad. Általában az ünnep után kiültetjük a fenyőt és reménykedünk, hogy túléli a telet” – mesél a népszerű táncos.

„A karácsony mindig egy biztos ünnep az évben, amikor összejön a nagycsalád, unokatesók, nagymama, dédimama, nagynénik, nagybácsik, idén is majdnem húszan ülünk majd az asztalnál. Mivel nem csak a szeretetről, de a folyamatos evésről is szól ez az ünnep, sok-sok finomsággal készülünk. Anyósom a halászlé és a rántott hal felelős, dédi a töltött káposztát főzi serényen, sőt mindenki kap egy nagy fazékkal is. Anyukám bejglit süt, ebből is mindig osztogatunk, szinte mindent „elvitelre” csinálunk. Én egy malacsültön gondolkodom, igaz, az szilveszteri étel, de akkor egyrészt nem leszünk otthon, másrészt van egy szuper receptem, így valószínű előrehozzuk egy kicsit a malacot” – nevet Andrea.

„Gyerekként nehezebb volt megoldani, hogy együtt legyen a családunk, ugyanis elvált szülők gyermekeként mindig meg kellett tervezni, hogy ki, mikor, hova menjen. Az egyik legmaradandóbb karácsonyi emlékem a sok boldog pillanat mellett, amikor anyukám majdnem szénné égette a különleges fürjvacsorát. Amíg sült, elment hajat szárítani, de azzal nem számolt, hogy a fürj sokkal hamarabb átsül, mint a csirke, így mire visszatért már fekete volt minden. Emlékszem, először nagyon odavolt, küzdöttünk, hogy ehetőt varázsoljunk belőle, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Azóta azonban a történet minden karácsonykor előjön, és évről évre mindig remekül szórakozunk rajta” – mesél Andi legviccesebb gyerekkori élményéről.