A zserbó eredete vitatott: egyesek szerint Émil Gerbeaud (1854–1919) svájci cukrászmester találmánya a lekvárral és dióval töltött omlós tésztacsoda, mások úgy vélik, az első világháború körül születhetett meg a mára ikonikussá vált édesség.
Émile Gerbeaud édesapja is cukrász volt, így nem csoda, hogy ő is ezt a szakmát választotta. Először az apja vállalkozásában dolgozott, majd házassága révén Anglia, Németország és Franciaország több nagy cukrászdájában szerzett további tapasztalatokat, míg végül megnyitotta első saját üzletét Saint-Étienne-ben.
1884-ben Magyarországra költözött és Kugler Henrik cukrászüzletében kezdett dolgozni, mely akkor már a Gizella téren, vagyis a mai Vörösmarty téren állt. Gerbeaud még Budapestre érkezésének évében, 1884-ben átvette az üzlet irányítását, mely ezután már kettejük neve alatt futott. 1886-ban Gerbeaud a cukrászda és kávéház mellett új vállalkozásba kezdett: csokoládégyárat nyitott. Gerbeaud cukrászipari újításai Európa szerte meghatározóak voltak. Többek közt általa kerülhettek terítékre a különféle krémesek, cukorbonbonok és kis teasütemények. Csokoládéüzemeiben készítették az országban az első macskanyelv csokoládét, ami Magyarországon hatalmas sikert aratott, mint ahogy a konyakos meggy is. A vásárlók imádták a bonbonokat, cukorkákat, a vajas-, párizsi és más krémekkel töltött édességeket. Igen fontos volt számára, hogy a készítmények ne csak finomak, de esztétikusak is legyenek. Egy idő után nem csak a városba szállították finomabbnál finomabb édességeiket, hanem külföldre is, olyannyira, hogy még a török szultán háreme számára is szállított.
A legenda szerint a zserbó története Gerbeaud leleményes ötletével kezdődött. A sütemény csodás ízvilágát és az eredeti receptet állítólag ő maga teremtette meg. Később azonban a szakmabeliek a forrásként használt feljegyzésekből kiindulva kétségbe vonták ezt az elméletet: több mint furcsa, hogy a cég árjegyzékeiben nyoma sincs a süteménynek, sőt a szakácskönyvek is csak az 1950-es évektől említik. Ebből kiindulva többen azon a véleményen vannak, hogy a zserbó valójában csak az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült.
A klasszikus zserbó a csoki-dió-sárgabarack hármas tökéletes ízkombinációjának köszönheti népszerűségét, valamint annak, hogy sokáig eláll. Tésztája minden esetben omlós, pici élesztővel könnyített, de keleszteni csak az összeállítás után kell. Mint minden népszerű süteménynek, ennek is vannak variációi – hála a konyhatündérek kreativitásának. Vannak, akik a tölteléket almával, gyömbérrel, naranccsal, mazsolával gazdagítják, mások egész egyszerűen más töltelékkel rétegezik a tésztát, így találunk mákos, mézes, szilvalekváros, túrós, kókuszos zserbót is. Készülhet sütés nélküli zserbó, lehet belőle pohárdesszert vagy egyszerű zserbógolyó is. De a zserbó mint íz is egyre elterjedtebb: készül már zserbó bonbon, szaloncukor sőt fagyi is.
Hogy mi az igazság, ki sütött először zserbó szeletet, talán egyszer kiderül, de addig is itt egy isteni finom recept minden zserbóimádónak.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítése:
(Borítókép: Mindmegette)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.