Az igazi mozzarella vízibivaly tejéből készül, de amit kis hazánkban a boltok polcain ilyen néven találunk, azoknak valójában semmi közük nincsen hozzá, mert átlagos tehéntejből készülnek. Ezeknek 40-45% közötti zsírtartalmuk van.
Az első gondolat az volt, hogy szeletelt verziókat fogunk kóstolni, de hamar ráébredtünk, hogy abból alig találni néhányat és közel nem olyan gazdag a kínálat, mint a sós lében úsztatott, zacskós verziókból. A mozzarella íze minden, csak nem karakteres, emiatt bizony előszeretettel ízesítik. 12 példány került a boncasztalra, melyek között van kettő mini és kettő némileg ismételt példány is.
Zsírtartalma 45%. A mezőnyből kissé kilóg, mivel ezek mini mozzarellagolyók és nem egy nagy darab egyben. Az állaga kellemesen krémes, enyhén zsíros, pont, ahogy nagyjából egy mozzarellától elvárható. Ízre egy vékony sajtos irányzat kihajlik belőle, de semmi túlzás. A csomagban bő egy tucat pici golyót találunk.
Ennek is menetrend szerint 45%-os zsírtartalma van, viszont szemben a Szarvasival, ez bizony egyetlen nagy golyót jelent már. Tapintásra kissé zsíros, viszont kóstolásnál ez nem érződik. Az állagra nagyon lágy, szinte elolvad az ember szájában. Ízre ettől se fogunk megkergülni, nagyon-nagyon visszafogott.
A zsírtartalom ebben is pontosan 45%. Szabó Ignácné visszatért Siófokról, mivel ő forgalmazza, felásni pedig a Pennyben sikerült. Méretre kicsit alulmarad az átlaghoz képest, mivel mindössze 100 grammos benne a golyó. Vágni könnyű, nem nyikorog a szánkban, viszont állagra közel sem homogén. Vannak benne apró, keményebb darabok, ízre pedig egészen rossz, mintha romlott tejfölt kóstolnánk sajt helyett.
Formás, 125 grammos bogyó ez is, amit egy késsel szinte rápillantással félbe tudunk vágni. Ennek sem teljesen homogén állaga, de jobban egyben van, mint a Cheeseland. Ízre picit szárazabb, viszont ennyiben ki is merül az, amit nyújtani tud. Van egy kissé műanyag, kellemetlen utóíze, de szerencsére hamar távozik szánkból.
A Szarvasi gyártja ezt is. 80 grammos a töltőtömege, a mini és a rendes méret között helyezkedik el félúton valahol. Százalékos értéket nem találunk a csomagoláson, már ami a zsírtartalmat illeti. Szép homogén a belseje, nincsenek benne buborékok vagy csomók elrejtve. Állagra extra lágy és krémes, és érezhetően zsíros. Sok íze ennek sincsen, kár meglepődni már rajta.
Német importról beszélünk, amikor a Lovilio termékét forgatjuk kezünkben. A zsírtartalma ennek is 45%. Egy méretes, 125 grammos golyót kapunk, na meg persze egy adag sós lét. Masszívabb, tömörebb állaga van, vágni sem olyan egyszerű. A belsejében pici légbuborékok látszanak. Ízre érezni a tejes vonalat, de csak pár pillanatig.
Nem a top kategória, de nem is a legalja, ami a saját márkás cuccaikat illeti. 100 gramm és 45%, ennyi, amit leszűrhetünk a csomagolásról. Félbevágva ennél látszanak a szálak, látszik a sajt textúrája. Keményebb fajta, a sajtos ízt is érezni benne, de közel nem olyan vészes ez, mint ahogy azt sokan várnák tőle. Szárazabb irányba indul, a belseje bizony meglepően folyadékmentes.
A Spar terméke szintén 125 grammos 45% zsírtartalommal, szóval nagy újdonság itt már tényleg nincsen. Nem idehaza készül, hanem egy osztrák gyárban, így hiába is keresnénk rajta a trendi „hazai termék” feliratot. Nem könnyű szeletelni, mivel ahogy kés éri, egy kicsi nyomás hatására is inkább omlani, foszlani kezd. Ízre egészen száraz, viszont ettől függetlenül nem rossz, igaz, van egy halvány savanykás utóíze.
Zsírunk ebben is legalább 45%, illetve a zacskóban egy 125 grammos lasztit találhatunk, ha leöntjük róla a levet. Állagra teljesen átlagos, száraz belső, könnyen vágható, néhol egy kis buborék, szóval nem iskolapélda a homogén textúra címszó alatt. Ízre annyira nulla, hogy hihetetlen. Az is lehet, hogy a Földön található ízetlen alapanyagok versenyét toronymagasan megnyerné.
A mezőny második mini kiadása, azaz ez is több apró golyóbist tartalmaz, és nem egy nagyobbacska gömböt. A Szarvasi ennek is az őse, ők gyártják, csak más néven. Százalékos adatot nem osztanak meg a zsírtartalomról, így kicsit vakon repülünk. Ebben is bő egy tucat található, pontosan megszámolni nem volt kedvünk. A golyók belseje kifejezetten száraz, egészen más az állaga, mint a többinek. Tömör és már-már a kemény kategóriát üti meg. Az íze tökéletesen semmi.
Ismétlés a tudás anyja. A lényeg, hogy ez egy light kiadás, ami a hagyományoshoz képest 30%-kal kevesebb zsírt tartalmaz, így jön ki a körülbelül 25%-os érték, ami nekem inkább a 20-hoz közelít, de mindegy is. Állagra valóban más. Tisztán homogén, viszont tömörebb, közel sem olyan krémes, mint egy hagyományos, 45-ös verzió. Íze ennek sincsen önmagában, de ezen lépjünk is túl. Nem rossz, csak más.
Duplázás, hogy minden tuti legyen. A 45% zsírtartalom tökéletesen megvan itt is. Nem túl kellemes az állaga, mivel mintha apró szemek alkotnák, nem mondaná erre sok ember, hogy masszából készült, lehetne akár apró kavicsból is. A zsírossága megvan, tiszta íze akár a pályaudvari levegő, minden, csak nem jó.
Nem volt ez teljesen átgondolt teszt részünkről. Eszeveszett nehéz markáns különbségeket találni a különféle mozzarellák között. Az egész mezőny nagyjából a 2-300 forintos sávban mozog, ami az árcetlit illeti, ami bizony vastagon érződik is rajtuk. Ízük nincsen, de nagyon ettől a sajtfajtától kár is lenne elvárni.
A két mini közül a Szarvasi inkább hozza a zsíros élményt, míg a másik mini kiadás sokkal szárazabb. Viszont mindkettőre igaz, hogy ezek praktikusabban fogyaszthatóak önmagukban, például egy vacsora során, nem kell a szeleteléssel bíbelődni.
Amit érdemes kerülni, a Cheeseland, Tesco Value és a San Fabio az utóízük miatt. A többi már csak nüanszokban tér el egymástól, kissé más állag, kissé más zsírosság, de ezek annyira minimálisak, hogy szinte észrevenni sem lehet őket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.