2006. január 27. Szilvi szülinapja

Szilvi és a bátyám nagyon kreatívak, és azt bírom bennük a legjobban, hogy amit megálmodnak, meg is teremtik maguknak. Mindketten nagyon szorgalmasak, és vérrel-verejtékkel képesek küzdeni a céljaikért. Meggyőződésem, hogy ilyen típusú embernek születni kell. A tesóm (akire amúgy megszólalásig hasonlít a kis Zsigmond) nagyon jó kisfiú volt, és már gyerekként is mindig kuporgatta a kincseit. Ha például zsebpénzt kaptunk, ő az utolsó fillérig eltette egy kutyás perselybe az egészet, míg én azonnal cukorkát, vámpírfogat, lufikat, képregényeket és üveggolyókat vásároltam belőle a sarki trafikosnál. Ha mikuláscsokikat kaptunk, neki még nyáron is a polcán díszelgett az egész csomag, míg én általában még aznap este gyomorbajig faltam magam az édességekkel. Aztán felnőttünk, és rájöttem, hogy bizony, a mi családunkban én vagyok a tücsök, a tesóm meg a hangya. Szerencsére genetikailag hiányzik belőlem az irigység, így sosem zaklatódtam azon, hogy míg a matek-statisztika UV-ra készültem, ő kitűnőre diplomázott egymás után háromszor is (!), sőt büszkén mesélem mindenkinek, milyen gyönyörű családja és harmonikus élete van. Bizony, ő az én bátyám! :-)

A sógornőm egyben nagyon jó barátnőm is, és érdekes módon sokkal szorosabb kapcsolatot ápolok vele, mint a bátyámmal. Levelezünk, telefonálunk, és remekül megértjük egymást, pedig ő kemény, céltudatos, pedáns bak, én pedig linkelésre hajlamos, hiperérzékeny, álmodozó halak vagyok. A szülinapjára egy gyönyörű rózsaszín árnyalatú arcpirosítóval és egy cserepes nárcisszal leptük meg. Ká választotta a virágot (mondván, mindjárt itt a tavasz) én pedig a sminkcuccot.

Nem sokkal 12 után érkeztünk meg, és hamarosan befutott az egész család. Asztalhoz ültünk, és megkezdődött az ünnepi ebéd. Elsőként tárkonyos zöldséglevest ettünk. Eszméletlen finom volt, Ká azonnal felvetette a receptet a kantin listájára. Hozzávalók: 50 dkg csirkemell, 1 fehérrépa, 3 sárgarépa, 15 dkg zöldborsó (mirelit), 30 dkg brokkoli (mirelit), 1 kisebb karalábé, 30 dkg gomba, 1/2 csomag petrezselyem, 1 vöröshagyma, víz, kb. 4 evőkanál liszt, 3 dl tejföl, só, bors, 3 teáskanál tárkony, 2-3 evőkanál olaj, ételízesítő
Elkészítés:
1.) A zöldségeket megtisztítjuk és felaprítjuk (a répát felkarikázzuk).
2.) A csirkemellet megmossuk, lecsepegtetjük és kockákra vágjuk.
3.) Egy fazékban megmelegítjük az olajat és beletesszük a csirkemell- kockákat. Addig pirítjuk, amíg a hús széle kifehéredik, majd hozzáadjuk az apróra vágott zöldségeket.
4.) A húst és a zöldségeket megszórjuk ételízesítővel, sóval és a fűszerekkel és alaposan megpirítjuk, majd megszórjuk 4 evőkanál liszttel, alaposan átforgatjuk, majd felöntjük vízzel.
5.) Puhára főzzük a zöldségeket és a húst, majd a végén tejföllel behabarjuk, és tárkonnyal, petrezselyemmel ízesítjük a levest.

Az ebéd kiváló hangulatban telt, röpködtek a sztorik és a poénok, mi pedig közvetlen közelről szemlélhettük, hogyan ebédel egy majd'' 2 éves és egy 3 éves kisfiú. Zsigmond nem túl nagy leveskedvelő, így kissé nyűgösen szemlélte a tányérjában pompázó zöldségeket, és segélykérőn tekintgetett a konyha irányába, ahol egy átlátszó fedelű fazékban tejfölös csirke illatozott. Öccse, Árpi ezzel szemben mindent felfalt, és a leves végén apró ujjait megnyalva nyugtázta: ez isteni volt!

A leves után mindenki legnagyobb örömére tejfölös csirke volt nokedlivel. Annak ellenére, hogy ez az egyik legnépszerűbb magyaros fogásunk, még sosem készítettem sem nokedlit, sem tejfölös csirkét, így előre örültem, hogy házias ételekkel is gyarapodik a recepttáram. Nokedli hozzávalói: 50 dkg liszt, 2-3 tojás, víz, só. Elkészítés:
1.) A lisztbe ütjük a tojásokat, megsózzuk, és apránként annyi vizet keverünk hozzá, hogy lágy masszát kapjunk.
2.) Egy nagyobb lábasban vizet forralunk, megsózzuk és ha forr a víz, nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a vízbe a tésztát, és közben óvatosan megkeverjük a nokedliket, hogy ne ragadjanak az edény aljára.
3.) Újraforrás után a nokedlik feljönnek a víz tetejére.
4.) Szűrőkanállal kiszedjük, nagyon gyorsan forró víz alatt leöblítjük, lecsepegtetjük, majd egy edénybe tesszük őket.
5.) Olajjal picit meglocsoljuk és összekeverjük, hogy a tészta ne ragadjon össze. Fedővel lefedjük, forrón tálaljuk.

Tejfölös csirke. Hozzávalók: 1 egész csirke + 2 db csirkecomb, 3-4 evőkanál olaj, 2 hagyma, 2 evőkanál pirospaprika, 1 evőkanál pirosarany, só, 2 dl tejföl, 1 evőkanál liszt
Elkészítés:
1.) A csirkét megmossuk és feldaraboljuk. Az egyik szárnyába beletesszük a zúzáját, a másikba a májat. A csirkemellet 4-be, a combokat 2-be vágjuk. (A farhátat, nyakat, fejet félretesszük a későbbiekre, mondjuk egy leveshez.)
2.) A hagymákat apró kockára vágjuk, és olajon szép üvegesre pároljuk.
3.) Lehúzzuk a tűzről, belekeverünk 2 evőkanál pirospaprikát, és visszatesszük a tűzre. Azonnal rászórjuk a csirkedarabokat, megforgatjuk benne, megsózzuk és hozzákeverjük a pirosaranyat is.
4.) A tűzön egy kicsit átforgatjuk az egészet, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi. (3/4 részig lepje el!) Közepes lángon, fedő alatt puhára pároljuk kb. fél óra alatt.
5.) Ezután a fedőt levesszük róla, és élénkebb lángon a vizet kicsit elpárologtatjuk úgy, hogy pörköltszerű szaftot kapjunk.
6.) Elkészítjük a habarékot: 1 evőkanál lisztet habverővel csomómentesre keverünk 2 evőkanál vízzel. Hozzáadunk 2 dl tejfölt, és addig keverjük, amíg krémes lesz.
7.) A tűzről lehúzzuk a húst és behabarjuk a tejföllel, majd takaréklángon hagyjuk, hogy egyet gyöngyözzön az étel, és rögtön tálaljuk. (Nem szabad felforralni, mert összeugrik benne a tejföl!)

Ebéd után kétféle desszertet tálaltak. Az első, a családunkban immáron tradicionális ünnepi édességnek tekinthető liszt nélküli máktorta volt, a másik pedig Szilvi anyukája, Mari által készített zserbó szelet. A baracklekvárral, tejszínnel és meggyel ízesített és díszített máktorta Anya receptje alapján készült, és ugyanolyan finom volt, mint legutóbb Ká tortája. Külső szemlélő által talán unalmasnak tűnhet, hogy mi állandóan máktortát sütünk, ha valamelyikünknek születésnapja van, de azt gondolom, hogy aki egyszer kipróbálja...

A máktorta sikerességét bizonyítja, hogy a gyerekek is nagyon szeretik. Érdekes volt nézni, hogy a kicsiket egyáltalán nem kellett noszogatni, hogy egyenek a süteményből. Zsigmond nagyon ügyesen kanalazott, kisÁrpád először viszont egy műanyag villáskulccsal kezdte el lapátolni a habokat. Látván, hogy a játékszer nem kifejezetten alkalmas kanalazásra, ártatlan búzakék szemeivel az anyjára nézett, és teljesen tisztán azt mondta: segíts! És még csak 19 hónapos!

A máktorta után szabadfoglalkozás kezdődött. Volt, aki sétálni ment, mások beszélgettek, illetve Szilvi húgának a gyerekeivel játszottak, a család nőtagjai pedig a mosogatással voltak elfoglalva. Ká és én azonban jobb programot választottunk: Zsigát szórakoztattuk. Előhozta a kedvenc mesekönyveit, és Ká felolvasott belőlük. (Amúgy Zsiga hihetetlen okos kisfiú, szinte minden mesét kívülről fúj.) A cél valójában az volt, hogy Zsigmond elálmosodjon, és Árpihoz hasonlóan délutáni álomba szenderedjen, de nem sikerült. Illetve mégis, hiszen én közel 4 perc alatt elaludtam a kanapén.

Az este (mert közben bizony ránk esteledett) fénypontja számomra mégis Mari zserbója volt, ami olyan eszméletlen jó, hogy messze földön párját ritkítja. A bátyámék esküvőjére is zserbószeletet sütött, és emlékszem, mennyit puffogott mindenki, hogy milyen kevés van az asztalokon. Arra gyanakodtak, hogy talán a pincérek nyúlták le, pedig én voltam az, aki szinte egész este semmi mást nem ettem, csak ezt az egy süteményt...
Hozzávalók: 7 dl házi baracklekvár, 45 dkg darált dió + 25 dkg cukor összekeverve. A tésztához: 50 dkg liszt, 1/2 csomag élesztő 1/2-1 dl tejben egy csipet cukorral megfuttatva, 1 kocka margarin (25 dkg), 2 tojássárga, 4 púpos evőkanál cukor, 1 csipet só, (+1 evőkanál tejföl, ha nem elég lágy a tészta)
Elkészítés:
1.) Az élesztőt megfuttatjuk egy kevés 1/2-1 dl langyos tejben egy kevés cukorral.
2.) Összedolgozzuk a tészta hozzávalóit az élesztővel. Alaposan átgyúrjuk, majd 3 egyenlő nagyságú cipót formázunk belőle, amelyeket 30 percig pihentetünk.
3.) Kinyújtjuk mindhárom tésztát tepsi nagyságúra.
4.) Egy sütőpapírral (vagy félbevágott sütőzacskóval) bélelt tepsibe helyezzük az első réteg tésztát, megkenjük baracklekvárral és megszórjuk cukros dióval.
5.) A cukros diós-rétegre ráhelyezzük a második lap tésztát, és az első réteghez hasonlóan egkenjük baracklekvárral és megszórjuk cukros dióval.
6.) Az utolsó, tehát a 3 réteg tésztalappal beborítjuk a süteményt, villával picit megszurkáljuk, majd 15 percig pihentetjük.
7.) Előmelegített sütőben kb. 200 fokon 35 perc alatt megsütjük. Ha elkészült, teljesen kihűtjük, és csak utána kenjük rá a csokimázt.
8.) Csokoládémáz: 3-4 púpos evőkanál Arany kakaót (vagy más keserű kakaót) összekeverünk 3-4 púpos evőkanál cukorral, és kb. 4-5 evőkanál vízzel. (Annyi vizet kell hozzáadnunk, hogy sűrű masszát kapjunk!) A masszát felforraljuk, hogy szépen habozzon, majd elzárjuk a gázt és kicsit (2-3 percig) hűlni hagyjuk. Hozzákeverünk 4-5 dkg margarint, majd a csokoládékrémet egy ecset segítségével a kihűt sütemény tetejére kenjük.
9.) Egy napig hűvös helyen állni hagyjuk, hogy teljesen megdermedjen a csokoládémáz, és az ízek is összeérjenek.
10.) Hosszúkás, vékony szeletekre vágva tálaljuk.

A vacsora után még sokat játszottunk a kicsikkel, a rokonságnak pedig hosszasan meséltünk a kisházról, a terveinkről és az álmainkról. Jó érzés volt hallani, hogy mások is kis lakásokból, és szerény albérletekből indultak. Persze egy csomó dologról megoszlottak a vélemények. Volt, aki bízott a lakáshitelekben, és volt, aki nem, egyeseknek bejött a vidéki élet, míg mások (hozzánk hasonlóan) felőrlődtek a bejárástól, aztán szó esett a jó házasság titkairól és a gyereknevelés súlyáról is. Kával csak ültünk a társaság közepén, és a pezsgőtől kipirultan egyre oldottabb hangulatban gyűjtögettük az útravaló jó tanácsokat...

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>