2006. július 27. Keszthelyi képnézegető - 3. rész

Többszörösen is bebizonyosodott, hogy Keszthely minden szempontból remek választás volt! A szállásunk kítűnő, a város pedig gyönyörű, nem volt túlzsúfolt a part, és az időjárás sem hagyott cserben minket, annak ellenére, hogy szinte az egész hétre esőt jósoltak nekünk. És még valami: ilyen tiszta utcákat és rendezett parkokat ritkán lát az ember!

A panzióban pontban 9 órakor minden nap finom reggelivel vártak minket. Egyik nap magos barnakenyereket, a másikon ropogós zsemléket adtak. Hozzá különféle felvágottak, sajtok, főtt tojás, friss paradicsom és paprika, valamint mini lekvárok és mini vajak voltak a tálcánkra rendezve. Kancsóban tejeskávét és teát is kaptunk - ráadásul gyermekkorom tipikus "balatoni porcelánjaiban" adták mindezt, így különösen jó érzés volt az étkezőben ebből az étkészletből csemegézni.

Reggeli után minden nap teniszezni mentünk, ugyanis a szomszédos utcában találtunk egy teniszpályát. A tesóméktól kölcsönkapott ütőkkel nyomban beiratkoztunk, majd elfoglaltuk a vörös salakos pályát, és megkezdődött a játszma. Minthogy évek óta nem teniszeztünk és alaposan ellustultunk, a 32 fokos hőségben az első 30 percünk szüntelen loholással telt - anélkül, hogy eltaláltuk volna a labdát. :o) De nem adtuk fel, tovább küzdöttünk paródiába illő tenisztudásunkkal a szomszéd pályákon játszó edzők és tanítványaik legnagyobb mulatságára. Végül szorgalmunk gyorsabban meghozta gyümölcsét, mint gondoltam volna, mivel a harmadik naptól FOLYAMATOS ADOGATÁSRA VOLTUNK KÉPESEK EGY EGÉSZ ÓRÁN ÁT!

Egyik délután a Csiga Parlamentre is sort kerítettünk. Őszintén szólva fogalmam sem volt, hogy mit takar az, hogy "Csiga Parlament". Mondtam Ká-nak, hogy szerintem valami nagy pannon-tengeri sziklán milliónyi csiga van, és ez valami fantázianév lehet csupán. Nos, életemben nem lepődtem még meg ennyire, amikor a múzeumba lépve megláttam ezt a remekművet. Mert az bizony! Miskei Ilona, egy lelkes helybéli asszony készítette a hatalmas makettet 14 (!) éven át, összesen 4,5 millió pannon-tengeri csigából. Nem lehet elmondani, hogy milyen gyönyörű ez a csiga-csoda, ezt látni kell!
Kicsit mérgelődtem is, hogy egy ilyen munkát miért csak egy kétsoros ismertetővel méltatnak a kiállítók. Miért nem írnak arról, hogy ki volt ez az idős néni, mivel foglalkozott, honnan jött a Csiga Parlament építésének az ötlete, mivel ragasztotta és állította össze. Nem? Minket érdekelt volna. Meg is kérdeztem a múzeum előtt unottan dohányzó jegyszedőket, hogy tudnak-e ilyen jellegű információkat szolgáltatni az idős művészről. A válasz minden képzeletünket felülmúlt.
- Ő senki nem volt, csak egy egyszerű vidéki néni.
Számomra nem senki, és pláne nem egyszerű egy olyan ember, aki 14 éven át egymaga felépíti a Parlament makettjét 4,5 millió csigából!

A Babamúzeum utcájában egy alagsorban rátaláltunk a történelmi Panoptikumra is, amely a többi múzeumhoz hasonlóan kongott az ürességtől. Kellemesen hűvös volt, és a rejtett hangszórókon át jó hangosan ordíttatták az István a király című rockoperát. Ká-val csatlakoztunk az éneklőkhöz, és teli torokból végigénekeltük a dalokat, miközben megismerkedtünk történelmünk nagy alakjaival - három dimenzióban is.

A pizza-projektet is betartottuk, így minden nap beültünk valahova, és minden alkalommal más feltétet választottunk a kemencében sütött pizzatésztákra. Ká a szalámis-csípőspaprikás, én pedig a zöldséges-tojásos pizzákat favorizáltam, és hogy-hogynem egyetlen alkalommal sem csalódtunk. Minden nagyon friss és finom volt.
Egy alkalommal pedig vacsoratársaságot is kaptunk, mivel kiderült, hogy Petra és Szabi, a barátaink Vonyarcon nyaralnak, így aztán rögvest összehoztunk egy baráti találkozót. :o)

Régóta rágtam Ká fülét, hogy hőség ide vagy oda, látogassunk el Hévízre is. Egyrészt azért, mert ott laknak a teknőseim, másrészt azért, mert szerintem nagyon romantikus, hogy az ember egy tavirózsáktól hemzsegő tóban úszkálhat. Ká kötélnek állt, és negyed óra alatt át is értünk a fürdőbe. A hőség miatt ugyan nem vágytunk arra, hogy melegvízbe csobbanjunk, ezért megpróbáltunk bekéretőzni egy sétára a tó partjára. A pénztáros ridegen közölte velünk, hogy nincs sétálás, csak sétálójeggyel. Mielőtt Ká felfúvódott volna, vettem két sétálójegyet potom 500 forintért. Nem is jegyet, hanem 2 karórát kaptunk, ami a belépéstől fogva mérte a sétánkat. S hogy mennyi időt kaptunk? Nem ragozom tovább: 20 percet. Azt hiszem, ez ismét a "no comment" - kategóriát súrolja.

Nagyon vártam a Gyenesdiásra szánt délutánt, mivel tavaly találtam arrafelé egy kerámiaházat, ahol számtalan kézműves munkát lehet vásárolni. Ká megígérte, hogy oda idén is elmegyünk. Előtte azonban megnéztük a quad-kölcsönzőt. Amíg a kisházban laktunk, Ká folyton arról álmodozott, hogy egyszer kipróbál egy ilyen kis négykerekűt, és majd a szemközti réten fog rodeózni. Aztán valahogy mindig másra kellett az idő és a pénz is, a quadozás pedig elmaradt. Itt volt az idő, hogy bepótoljuk. Ki is kölcsönöztünk egy piros példányt, s majd miután Ká megismerkedett különös járművünk mechanikai jellemzőivel, mögé pattantam és útrakeltünk. Nem merészkedtünk a főútvonalra, csupán néptelen utcákban tekeregtünk, de így is üdítő élmény volt a quadozás. Ká teljesen odavolt a programtól: előrementünk, majd hátra, aztán faroltunk egy nagyot, és dombra föl, dombról le, majd elölről kezdte az egészet. Egy üres pályán is rodeózhattunk, így aztán addig karikáztunk, míg a fogaim alatt is porcogni kezdett a por, és a szandálom narancs színe szürkére váltott.

A quadozás után Ká maximális türelmet biztosított a kerámiakuckóban, ahol több mint egy órát ácsorogtam a míves kerámiák között. Ajándékokat is vettünk: Anya és Apa egy színes korondi tányért, Ká anyukája pedig egy sajttartó tálat kapott. Szilvinek egy Házi Áldást, a tesómnak egy pálinkatartót, a gyerekeknek 2 csikóhalat és 2 körtemuzsikát vettünk. Lujzinak is szerettem volna választani valami szépet, de aztán elnapoltam. Végülis, még fel sem épült.

Nagyon gyorsan elrepült ez az egy hét, és bármilyen jó is otthon, rossz volt összecsomagolni. Az utolsó esténken még egyszer lesétáltunk a partra (és bevertünk egy pizzát :o), megnéztük a kastélyparkban a kivilágított szökőkutat, magunkba szívtuk a kellemesen hűvös balatoni nyár-éjszakát, majd másnap elindultunk haza. Várt minket a családunk és a szépen gyarapodó Lujzi! :o)

Keszthelyi képnézegető - 1. rész

Keszthelyi képnézegető - 2. rész

Morzsáló fórum >>>

A Morzsáló korábbi részeiből itt olvashatsz >>>