Érdekességek a dióról, amit nem tudtál

A dió, tudományos nevén Juglans regia (közönséges dió) nem csupán egyike a leghosszabb életű fáknak – akár 150-160 éves példányok is akadnak –, amelynek mind a levelét, termését és persze fáját régtől hasznosítja az emberiség. Az egészséges diólevelekből főzött tea nyugtatató, idegrendszert védő, vértisztító hatását ma is nagyra becsülik a népi és alternatív gyógyászatban. A konyhában a legértékesebb mégis a csonthéjas diótermés.

A közép-európai receptek elsősorban süteményekhez ajánlják, de remek tulajdonságainak köszönhetően az előételtől a desszertig szinte minden fogásban helye lehet.

Honnan ered a dió?

Az első diófákra utaló régészeti lelek igencsak régiek. Egyes tudósok Kr. e. 9000, mások Kr. e. 7000 tájára teszik azt az időszakot, amikor már nagy valószínűséggel fogyasztottak őseink diót. Ez vélhetően az egykori Perzsia területén lehetett. Onnan aztán szép lassan eljutott Közép-Ázsiába, Kínába és az ókori Görögországba is. Az antik Római Birodalom polgárai a görögöknek köszönhetően ismerték meg, és kezdték a provinciákban is meghonosítani a rendkívül kiterjedt szimbolikával rendelkező, értékes fákat.

Magyarország területén őshonosnak számít – egyes krónikák úgy tartják, már honfoglaló őseink is fogyasztották. Ma a keleti országrészben, főként Milota környékén vannak kitűnő minőségű termést hozó, nevezetes diófások, de az ország egész területén találhatók remek diótermő helyek.

Az Újvilágba viszonylag későn, feltehetően spanyol misszionáriusok jóvoltából jutott el a dió a 18. században. A különösen értékesnek számító kaliforniai dióültetvények termései pedig csak a19. században ott meghonosított fák utódainak köszönhetők. Mára pedig az USA a világ legnagyobb dióexportőrének számít.

A jó 20 vagy akár 30 m magasságot is elérő fák mintegy 60-80 éven át növekednek, termőre is szép komótosan fordulnak, gyakran beletelik akár 20 évbe is, mire az első igazi diótermés szüretelhető.

Erre csörög a dió!

A dió, diófa szinte minden európai nép történetében kitüntetett szerepet játszik – ősi termékenységszimbólumként tekintettek rá a kontinens számos országában. Az ókori Rómában Jupiter fájaként tisztelték, házasságkötések alkalmával az ifjú párra diót hintettek a gazdag gyermekáldás reményében. A földre hulló diók csörgése pedig jelezte a házasság sikerét. Mindez aztán különböző formákban átörökítődött a népmesékbe, mondákba, népdalokba, versekbe és számos népszokásba Európa-szerte.

A dió szimbolikája azonban nem ér véget a termékenységnél. A hosszú életet, örök fiatalságot, szerelmet, bőséget, gazdagságot, egészséget egyaránt jelképezi – ezért is ültettek és ültetnek ma is sokan diófát, ha gyermek születik. Különféle hiedelmek köthetők a dióhoz az év majd’ minden kitüntetett szakaszában (így pl. Luca napján, karácsonykor, húsvétkor), és elmaradhatatlan a karácsonyi, újévi, húsvéti süteményekből is.

A dió számos vallási hagyományban is fontos szerepet tölt be. A zsidó-keresztény tradícióban éppúgy, mint az iszlámban. Ez utóbbiban a dió héját pl. a vallási törvények szimbólumaként tartják számon, amely a vallás összetartója, míg belsejét a vallás lényegként. A keresztény, különösen a katolikus hagyomány Krisztussal azonosítja a dió belső, értékes részét, a héj pedig Mária szimbóluma.

Napi egy marék dió – váljék egészségünkre!

A dió tele van értékes vitaminokkal, jótékony ásványi anyagokkal. Kitűnő magnézium- és cinkforrás, de káliumot, vasat, foszfort és kalciumot is nagy mennyiségben tartalmaz. A-, B1-, B2- és B3-, valamint E-vitaminok találhatók az érett példányokban, de a friss dió C-vitamintartalma sem elhanyagolható.

A szervezet számára különösen értékesek többszörösen telített zsírsavai. A dióban természetes formában megtalálható omega-3 zsírsav nélkülözhetetlen az egészséges sejtműködéshez. Ezt a zsírsavat az emberi szervezet nem képes előállítani, ezért fontos, hogy figyelmet fordítsunk a bevitelére. Egy markényi dió elfogyasztása fedezi a napi szükségletet. Többek között segít megelőzni a szív- és érrendszeri betegségek kialakulását, véd az érelmeszesedés kialakulásától, erősíti az immunrendszert, kedvezően befolyásolja az agysejtek működését, óvja az idegrendszert. A dió flavonoid-tartalmának köszönhetően a daganatos betegségek kialakulásának esélyét is csökkenti. Kutatási eredmények támasztják alá az úgynevezett 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében és a magas vérnyomás leküzdésében játszott kulcsszerepét is. Az úgynevezett dió-diéta pedig kifejezetten ajánlatos a magas koleszterinszint csökkentése érdekében.

A dió fogyasztásának előnyeit nem is lehet eléggé hangsúlyozni. Túlzásoktól természetesen itt is tartózkodni kell, hisz mindezen jótékony tulajdonságaihoz magas energiatartalom társul – ez persze előnyös sportolók esetében, ha hirtelen nagy energiára van szükségük, de aki a vonalaira vigyáz és keveset mozog, csak mértékkel fogyassza!

A dió már érettségének egészen korai stádiumában is fogyasztható. A magas C-vitamin- és vastartalmú zöld dió, amely lényegében a csonthéj nélküli fiatal termés, valódi csodaszernek számított egykor.

Gyomorerősítő, májregeneráló és vértisztító hatása miatt ma is nagy becsben tartják, az igazi ínyencek kedvelt csemegéje. Gondos előkészítés után esszenciák, likőrök formájában is mind gyakrabban kerül forgalomba, de sokan kedvelik a cukorszirupban eltett zöld diót, amely akár érett sajtokhoz, májpástétomokhoz is különlegesen ízletes. Legismertebb formája mégis az aromás, különlegesen ízletes zölddió-lekvár, amely ismert vérnyomáscsökkentő hatásáról is.

Diót a salátába, diót a süteménybe!

A már érett, csonthéjas diótermés akár egy évig is tárolható hűvös, jól szellőző helyen. Bár a diótörés és tisztítás időigényes foglalatosság – megéri a fáradozást. A tisztított dió azonban hajlamos az avasodásra, ezért érdemes vászon- vagy papírzacskóban tárolni, és mihamarabb felhasználni, illetve mélyhűtve tárolni.

Dióval számtalan étel készíthető, mártás és saláta éppúgy, mint amilyen remek csemege zsiradék nélkül pirítva. Hő hatására illóolajainak köszönhetően nagyszerű aromákkal telítődik.

A téli-kora tavaszi időszakban a Waldorf-saláta valóságos vitaminbomba, ne sajnáljuk belőle az egészséges diószemeket! De a sokféle zöldleveles salátára is érdemes szórni egy-egy kismaréknyi pirított diót.

A hidegen sajtolt dióolaj koncentráltan tartalmazza az értékes zsírsavakat – néhány csepp mindenféle salátát különlegessé tesz, sőt sütemények készítéséhez is használható.

Érdemes kipróbálni a friss petrezselyemzöldből, dióból, dióolajból, valamint keménysajtból készített pestót akár tésztaételekhez, akár sós kekszekre, szendvicsekre halmozva.

Különféle uzsonnakrémeket, mártogatókat is készíthetünk dióból – a mediterrán és közép-amerikai konyhákban ezek több típusa is gyakori vendég. Fűszerezik chilivel vagy épp zsályával, adnak hozzá joghurtot, paradicsomot, sőt majd’ mindenféle sajttal kombinálható a dió. Esti borozgatáshoz lágy és érett sajtokkal is finom csemege.

Diós sajtkrém egyszerűen

Hozzávalók:
10 dkg natúr krémsajt
1 dl habtejszín
1 csokor snidling (metélőhagyma)
1 kis gerezd fokhagyma (elmaradhat)
3 dkg darált dió
só és frissen őrölt bors - ízlés szerint

Elkészítés: A snidlinget ollóval vagy éles késsel felaprítjuk, a fokhagymát összenyomjuk. A hideg habtejszínt elektromos habverővel kemény habbá verjük, hozzáadjuk a sajtkrémet, beleforgatjuk a snidlinget és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk. Pirítóssal, rozskenyérrel tökéletes tízórai vagy uzsonna.

A kevés reszelt parmezánnal vagy más kemény sajttal összekevert, sóval, borssal fűszerezett őrölt dió remekül illik a pillanatok alatt elkészíthető vendégváró falatokhoz.

Diós-parmezános sós rudak

Hozzávalók:
1 csomag friss leveles tészta (275 gr)
1 db közepes méretű tojás
3 dkg durvára őrölt dió
3 dkg reszelt parmezán típusú sajt
só és bors ízlés szerint

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük. Egy nagyobb gáztepsit sütőpapírral borítunk.
A diót a sajttal és a fűszerekkel kis tálban elkeverjük. A tojást kissé felverjük.
A leveles tésztát a csomagoláson előírtaknak megfelelően enyhén lisztezett felületre terítjük. Derelyemetszővel 5 X 2 cm-es téglalapokra vágjuk fel, legalább ½ cm távolságot hagyva közöttük rakosgassuk az előkészített tepsire. Kenőecsettel mindegyik tetejét megkenjük tojással, majd megszórjuk a diós keverékkel. 10-12 perc alatt aranyszínűre sütjük. Kitűnő ropogtatnivaló, sör- vagy borkorcsolya.

A dió azonban - akárhogy is nézzük - a desszertekben teljesedik ki igazán. Nem véletlen, hogy a legtöbb diós recept sütemények, torták, krémek, fagylaltok alapanyagaként említi. A közel-keleti konyhák cukorsziruppal locsolt baklavájából sem hiányozhat, de az USA-ból világhódító útra kelt muffinok, brownie-k, cookie-k is gyakran készülnek dióval.

A cukrozott dióval megszórt főtt tészta (ki ne emlékezne a menzák diós tésztájára?) vagy a diós palacsinta nemcsak gyerekkori emlékeket idéz, de sokan, ha hétköznapi, gyors kényeztetésre vágynak, ezeket a fogásokat választják a kifőzdékben, készítik el ebédére, vacsorára.

Az egykori Osztrák-Magyar Monarchia hagyományos süteményei, sok egyéb mellett a pozsonyi kifli, a bejgli, a flódni, az isler elképzelhetetlen dió nélkül. Nem egyszerűen az ünnepi desszertrepertoár részét képezik, de valahol mélyen hozzátartoznak az otthonosan ismerős regionális ízekhez. Sokaknak elképzelhetetlen a húsvét vagy a karácsony egy hatalmas tepsi zserbó nélkül. De sokan készítik úgy az almás vagy meggyes pitét is, hogy a tésztát előbb dióval szórják meg – aki még nem próbálta, érdemes egyszer így elkészítenie.

Szerencsésebbek máig féltve őrzik a nagymamák titkos diós receptjeit, köztük a puszedliket, csókokat, húsvéti és karácsonyi aprósüteményeket, mások maguk találnak rá a régi finomságokra, mint pl. a diós stangliként, illetve zongorabillentyűként is ismert süteményre.

A dió az aprósütemények mellett felséges desszertek alkotója is. Egy jó diótortának pedig bármely ünnepi étkezés után marad hely.

Gazdag diótorta

Hozzávalók egy 26 cm átmérőjű tortaformához:
A tésztához:
4 db közepes méretű tojás
20 dkg porcukor
20 dkg finomra darált dió
20 dkg olvasztott vaj
2 dl almalé
30 dkg süteményliszt
½ mokkáskanál őrölt fahéj
1 csipet só
1 csomag sütőpor
A krémhez:
20 dkg durvára darált dió
20 dkg puha vaj
1 csomag vaníliás pudingpor
15 dkg porcukor
5 dl tej
4-5 evőkanál sárgabaracklekvár
1 evőkanál fehér rum

Elkészítés: A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a tortaformát sütőpapírral béleljük.
Tálba mérjük a lisztet, belekeverjük a sütőport, a csipet sót, valamint a fahéjat. Egy nagy keverőtálba ütjük a tojásokat, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos habverővel 3-4 perc alatt krémesre keverjük. A fokozatot csökkentve, folyamatos keverés óvatosan beleöntjük az olvasztott vajat, majd az almalevet. Végül kanalanként hozzáadagoljuk a lisztes keveréket.
Az előkészített tortaformába simítjuk, 35-40 perc alatt megsütjük. Tűpróbával érdemes ellenőrizni, hogy mindenütt megszilárdult-e. Rácsra téve hűlni hagyjuk.

A durvára darált diót zsiradék nélküli serpenyőben 2-3 perc alatt kissé megpirítjuk.
A krémhez a pudingporból a csomagoláson előírtaknak megfelelően ½ l tejjel, 15 dkg cukorral sűrű krémet főzünk. Még melegen hozzákeverjük a puha vajat és a pirított diót. Hűlni hagyjuk.
A kihűlt tortalapot 3 lappá vágjuk. Az alsó lapot meglocsoljuk 1 evőkanál rummal, majd megkenjük 4-5 evőkanál sárgabaracklekvárral, ráillesztjük a középső tortalapot, amelyet megkenünk a krém közel felével. Befedjük a harmadik tortalappal, végül az egészet bevonjuk a maradék krémmel.
Dekorálhatjuk karamellizált dióval, reszelt csokoládéval vagy épp csokoládéfigurákkal. Tálalás előtt legalább 2 órát pihentetjük hűtőszekrényben.