Elkészítés

Elkészítés: Az ép, hibátlan szőlőszemeket kiválogat, megmos, alaposan leszárít. Előkészít két fakanálkát, előkap 2 db kisebb és 1 db nagyobb serpenyőt/lábaskát.

Az egyik kis aranyosba bele a vaj, lángelosztón mérsékelt tűzre. A másik kicsibe gyors iramban beletördel a csokit, a nagyobb serpenyőbe ujjnyi víz, tűzre, ráhelyez a csokis edénykét (a víz ne érje az alját), lefed, felforral alatta a vizet, majd takarék.

Közben felolvad a vaj, kevergetve a habja fogytáig süt. Amikor már átlátszó, de még nem barnul (ha igen, akkor sikeresen túlsütöttük, más lesz az íze), levesz a tűzről.

A csokit megszemlél, a másik főzőkanállal keverget teljes olvadásig, egyneműre.

Amikor mindkét akció sikeres, a vajat apránként összekever az olvadt, csomómentes csokival (emeletes rendszer marad), bele a kevés alkohol, nem túlhígítani. A nyomok eltüntetése érdekében a többit közben megiszogat. Gázt le, hagy hűlni kézmelegre.

Ezalatt nagyobb rajztáblát, kisebb gyúródeszkát a tűzhely mellé, lefed alufóliával. Kis kezet alaposan megmos, a csokiba belemártogat a száraz szőlőszemeket, rárakosgat a fóliára, ne érjen össze. Ha a csokimáz kihűlve csomósodna, gázt begyújt alatta, újra folyós lesz. Amikor a máz hamarosan megszilárdul a szőlőszemeken (megérintve nem ragad, tapad), porcelántálba rakosgat és meózás után a hűtőbe irányít.

1/2-1 óra múltával, érezni fogod mikortól, folyamatosan vámolható, ha marad, másnap is jó.

Megjegyzés

A reci jópár éves, az eredetét már elfelejtettem (hiába, az aggkor), minden friss szőlőérés idején napirenden van nálunk. A szőlőmagok miatt cseppet macerás, de nekünk pl. megéri. A megkínáltak közül sokan szerették, volt akinek nem jött be, szabadon lehet választani, de kóstolás nélkül nem lehet eldönteni ezen fajsúlyos kérdést. A receptet Bgaboca küldte. Köszönjük!