Tárkonyos bárányragu

Elkészítés: Forró olívaolajban megpirítjuk a finomra vágott hagymát, beletesszük a faggyútól nagyrészt megtisztított, felkockázott bárányhúst (ha egy kicsi faggyú marad rajta, erőteljesebben kijön a bárányhús sajátos íze). Sózzuk, borsozzuk, beledobjuk a babérleveleket. Hozzáadjuk a kockára vágott sárgarépát, fehérrépát és zellert - úgy mutatós, ha a zöldség kb. ugyanakkora kockákra van vágva, mint a hús. Beleaprítjuk a fokhagymát is, és az így összeállt zöldséges húst erősebb tűzön kavargatva jól lepirítjuk. Amikor a hús már majdnem puha, kevés liszttel megszórjuk, azzal is lepirítjuk, aztán a vízzel vagy a húslevessel feleresztjük. Ha van friss tárkonylevelünk, akkor vágjuk finomra, és bőségesen hintsük meg vele a főzésben lévő levest, de tegyünk hozzá petrezselymet is. Ha nincs friss tárkony, akkor használjunk bőségesen a petrezselymet, és a már előzőleg tárkonyecetbe áztatott szárított, morzsolt tárkonylevelet. A zöldfűszerekkel együtt főzzük, míg a hús teljesen puha lesz.

A másnaposságot enyhítő, a fáradt gyomrot megnyugtató levesek közös sajátsága, hogy szinte mindegyikben van tárkony. A tárkonyról kevesen tudják, hogy bár világszerte francia fűszernek tartják, valójában Közép-Ázsiából származik, arab közvetítéssel jutott el az ókori görögökhöz, majd elterjedt egész Európában, és az erdélyi magyar konyha legfontosabb és legsokoldalúbb ízesítője lett. Sokféle gyógyhatást tulajdonítottak neki, még kígyómarás ellen is hatékonynak tartották ezt csodálatosan illatos füvet, de étvágyfokozó, emésztést könnyítő hatása kétségtelen. Ezt az is bizonyítja, hogy gyógyteaként használják. A tárkonyecet pedig a hozzáértők szerint az ecetek királya: számos gourmet-fogás elképzelhetetlen nélküle.