A szokást egy bedfordi éhes hercegnő, név szerint Anne Russel vezette be, aki úgy érezte, túl sok idő telik el a korai ebéd és az igen késői vacsora között. Így aztán kellemes délutáni teázást iktatott be az életébe. A tea mellé felszolgáltatott némi süteményt és egy kevés szendvicset, így téve majd'' egy étkezéssé a teázást.
A délutáni tea forradalmi hatása az egész felső osztályt elérte. A vegetatív funkciók fenntartása mellett remek társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, hiszen így sokkal fájdalommentesebben és egyszerűbben lehetett vendégül látni a barátokat, üzletfeleket. Egy teázás költségei, a ráfordított energia és idő sokkal kevesebb volt, mint mondjuk egy vacsorameghívásé, ellenben ugyanolyan jó szolgálatot tett a kapcsolatok építésében.
A délutáni teázásnak, azaz a dohányzóasztalokon felszolgált „low tea”-nek több verziója is létezik. A cream és a light jelölés mellett létezik full tea is. Ez utóbbi az, ahol a tea mellé szendvicseket és édességet is kínálnak. A cream esetén a scone nevezetű pogácsa és zsemle közé sorolható péksüteményt szervírozzák lekvárral. A délutáni tea pedig akkor light, ha a vendég a tea mellé scone-t és édességet is kap.
Az angolok ma már a munkaidejüknek és a felgyorsult világnak köszönhetően csak ritkán élnek a teadélutánok hagyományával, ám ha mégis megtehetik, akkor délután 3 és 5 között szoktak teázni. Aki Londonban jár, az előre foglalhat helyet például a Ritz szálló híres teadélutánjaira.
A Kelet-Indiai Társaság által meghonosított és azóta is előszeretettel fogyasztott tea az angoloknál a fekete tea. A fekete tea általában karakteres ízű, és magasabb a koffeintartalma, mint a zöld vagy az oolong teának.
Az egészségtelennek tartott koffeint mellett antioxidáns is található a fekete teában, a polifenol, ami megköti a szabadgyököket.
A fekete teák közül az angoloknál a legelterjedtebb a Darjeeling, ami Nyugat-Bengáliából származó tea.
Manapság, ha szóba kerül Anglia és a teázás, szinte mindenkinek az Earl Grey tea jut eszébe. Ebben a keverékben bergamottal gazdagítják a teát, ebből adódik különleges aromája. Nevét II. Earl Greyről, az egykori miniszterelnökről kapta, aki állítólag Kínában kóstolta a bergamottal ízesített teát, amit később otthon is meghonosított.
A tej még a franciáknál, a 17. században került a teába. A 17. században a tea igazi nagy hódolói a franciák voltak. A francia udvarban nagy keletje volt ennek az italnak, amibe a leírások alapján először Madame de la Sabliere öntött egy kis tejet, amit aztán a tea szeretetével együtt az angolok át is vettek.
Bár az is igaz, hogy a tejjel pont annyira le lehetett hűteni a forró teát, hogy a porcelán csészék ne repedjenek meg a forró italtól...
A tea igazi hagyományát azonban II. Károly király és portugál hitvese, Catherine de Braganza infánsnő teremtette meg Angliában. Az ő teafogyasztási szokásaik kapcsán vált a vagyonosabb réteg számára elengedhetetlenné a tea megismerése és fogyasztása. A felsőbb osztályok közvetítésével nemsokára egész Angliában a tea vált a nemzeti itallá. Egy átlagos angol évente 2,1 kilónyi tealevélből készít magának innivalót. Az sem ritka, hogy valaki napi 6 csészényi teát igyon meg.
Kell egy méretesebb, piskóta alapú torta. Szükség van egy emeletes süteménytálra, amin shortbreadek, gyümölcsös kosárkák, pogácsafélék és különféle szendvicsek kínálják magukat. Az angol etikettnek megfelelően a 3 szintes tálon felül kell helyet foglalnia a scone-nak, középre kerülnek a szendvicsek, míg alul várnak sorukra az édes sütemények.
Az asztalra díszes desszerttányérok és villák illenek, valamint egy pompás teáskanna, egy cukortartó csipesszel, egy kisebb kancsó a tejnek vagy a tejszínnek, a kannához tartozó csészék, csészealjak, kiskanalak - és természetesen szalvéta.
A teadélutánra szóló meghívókat illik 2-3 héttel a tervezett esemény előtt kiküldeni. Nyáron és az ünnepek idején ez az idő legalább 4 hétre nő, hogy vendégeink tervezni tudjanak az időponttal.
Egy délutáni teaparti ideális létszáma 8 és 12 fő között mozog, időtartama pedig nem haladja meg a 2 órát.
A teában a cukrot néhány határozott mozdulattal kell elkeverni. A teát nem szabad sokáig kevergetni, és a kanalat sem szabad a csészében feledni.
Ha felvesszük a csészénket a dohányzóasztalról, illendő a csészealjat is felvenni. Ezt bal kezünkben az ölünk felett tartjuk, míg jobb kézben van a csésze. Ha épp nem iszunk a csészénkből, akkor az ölünknél pihenő csészealjra illik helyezni a csészét, vagy együttesen visszahelyezni az asztalra.
A teadélutánokon tilos dohányozni, mert a füst tönkreteheti a tea aromáját.
Hozzávalók:
1,8 dl tej
7 g levendula
8 dkg vaj
20 dkg cukor
2 tojás
25 dkg finomliszt
sütőpor
só
A tetejére:
2,5 dl habtejszín
3 teáskanál vaníliás cukor
Elkészítés: A tejben felfőzöm a levendulát, majd hagyom kihűlni. Amíg hűl, kimérem a lisztet, elkeverem a sütőporral, hozzáadom a cukrot, elkeverem, majd ebbe teszem a kihűlt tejet, a megolvasztott vajat és a elhabart tojásokat, valamint egy csipet sót. A kikevert tésztát szilikon tortaformába töltöm, és 165 fokon szép színesre sütöm.
A tejszínt a vaníliás cukorral habbá verem, és a piskótához kínálom.
Hozzávalók:
20 dkg finomliszt
8 dkg rétesliszt
7,5 dkg vaj
2 teáskanál sütőpor
1 tojás
1,2 dl tejszín
5 dkg vaníliás cukor
csipet só
Elkészítés: Egy nagy tálat kerítek, abba szitálom a liszteket, hozzáadom a cukrot, a csipetnyi sót és a sütőport. Átkeverem, majd elmorzsolom a vajjal. A morzsához hozzáöntöm a tejszínt és az enyhén elhabart tojást, majd tésztává gyúrom az egészet. A tésztát egy finoman lisztes deszkán kétujjnyi vékonyra nyújtom, majd egy közepes pogácsaszaggatóval kiszaggatom.
A pogácsákat sütőpapíros tepsire ültetem, egy kis tejszínnel megkenem a tetejüket, majd 190 fokra előmelegített sütőben nagyjából negyed óra alatt készre sütöm. Hűtőrácson hagyom teljesen kihűlni, majd vajjal, tejszínhabbal és lekvárral kínálom.
Mindenféle érdekességek a teáról >>>
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.