A régmúlt idők étkezési szokásai: ezt ették dédszüleink reggelire, ebédre és vacsorára

Dédszüleink korában a parasztcsaládokban a naponta háromszori étkezés már bevett szokás volt. A főétkezések hétköznapokon egy-, ünnepnapokon kétfogásosak voltak. A földműves ember egy átlagos hétköznapját nézve reggel 8 óra magasságában egy bőséges reggelivel indult, ami általában kenyérből, szalonnából, túróból és hagymából állt. Délben már valamilyen tartalmasabb levessel csillapították éhségüket a mezei munkák idején, majd este 9 óra körül került sor a vacsorára. Ez legtöbbször borsó volt, de a különféle kásafélékkel is gyakran várta a gazdasszony a munkából hazatérő férjét – írja a Nemzeti Köznevelési Portál.

Az ünnepnapok már akkoriban is különleges alkalmaknak számítottak, így olyankor a többfogásos menüké volt a főszerep. Ez gyakran húslevesből, főtt húsból, húsos káposztából vagy pörköltből állt, és valamilyen sütemény is került az asztalra. A főtt húst egyébként gyakran kiegészítették mártással is, például paradicsommártással. A katolikus családokban böjtös napnak számított a hétfő, a szerda és a péntek. Ilyenkor valamilyen tésztaételt készített a gazdasszony. A kedd, a csütörtök, a vasárnap húsevő nap volt, a szombat sajátossága étkezés szempontjából pedig a gyors, húsmentes ételek voltak.

A téli napokon már csak kétszer étkeztek, hiszen ilyenkor nem volt jellemző az a nehéz fizikai munka, mint amit nyáron végeztek. Így kézenfekvő volt, hogy az ételek se legyenek már annyira táplálóak. A reggeli ebben az évszakban kimaradt, az ebédet előrehozták délelőtt 9-10 órára, a vacsorát pedig késő délután 4 és 6 óra között tálalták.

Ha a húsmentes böjti napokra szánt főételeket nézzük, akkor a legelterjedtebb a főtt tészta volt túróval, mákkal megszórva, a húsos napokon a káposztás hús és a töltött káposzta töretlen népszerűségnek örvendett a gulyás és a pörkölt mellett. A húskészletet egyébként disznótartással biztosították, amit vágás után füstöléssel tartósítottak. Hasonlóan a húshoz, a friss tej, és tehéntúró is a házi gazdaságból származott. Előbbit kukorica- és köleskásához, utóbbit pedig főtt tésztához adták.

A borsót, a babot, a lencsét, a káposztát, a főzelékrépát, a tököt és később a burgonyát levesek és főzelékek készítésénél vetették be, ha pedig ünnepnap volt, desszertnek rétest és kalácsot készítettek.

Ajánljuk még:

• ÍGY PIKNIKEZETT A MAGYAR A 60-AS, 70-ES ÉS 80-AS ÉVEKBEN >>>
• SERCEGŐ SZALONNA, PATTOGÓ TŰZ: ÍGY NYÁRSALT RÉGEN A MAGYAR >>>
• CSÓKOLOM! REPETA VAN? ILYEN VOLT A SULIS MENZA A KÁDÁR-KORSZAKBAN >>>