Nem is gondolnánk, hogy mennyire meghatározza az étellel kialakított viszonyunkat, egyes élelmiszerekkel szembeni viszolygásunkat, és úgy általában az étkezési szokásainkat mindaz, amit gyerekként tapasztalunk. Nemcsak a szüleink által látott példa lehet minta, hanem hatnak ránk azok a mondatok, szavak és persze tettek, melyek valahogy az étkezéshez kapcsolódnak.
Ki ne hallotta volna azt a mondatot, hogy "addig nincs édesség, amíg az ebéd el nem fogyott", vagy hogy "vacsora előtt nincs sütemény, mert azzal fogsz jóllakni"?
Szüleink vagy nagyszüleink nem ártó, bántó szándékkal használták szinte ugyanazokat a mondatokat, szófordulatokat, melyek később meghatározták a gyermekeik életét, a kapcsolatukat az étellel. Olyan, jószándékú cselekedetek tehetnek minket érzelmi vagy stresszevővé, mint amikor gyerekként egy-egy jó tanulmányi eredmény vagy elvégzett feladat után jutalmul édességet kaptunk, vagy pont, hogy a nagy szomorúság, bánat és fájdalom enyhítéseképp süteményt tettek elénk.
A tettek mellett a szavaknak is nagy ereje van, és a szakértők szerint a következő mondatok maradandó károkat okozhatnak a gyermek életében, már ami az étellel való kapcsolatát illeti. Komplexusok, testképzavar, sok minden visszavezethető egy-egy rosszkor elejtett mondatra.
A gyermekek számára még viszonylag egyszerű a világ, azaz vannak a jó, és vannak a rossz dolgok. Felnőttként már tudjuk, hogy semmi sem fekete vagy fehér, hogy rengeteg árnyalat létezik, ám erre a gondolkodásra, főleg a szülőktől való nagy fokú függés miatt a fiatalok nem feltétlenül képesek. Ha tehát az anyuka vagy apuka azt mondja a gyermekének, hogy az édesség rossz, ártalmas, és ezt tendenciózusan képviseli, nemcsak szavakban, hanem tettekben is mintaként szolgál, akkor képes lehet démonizálni élelmiszereket, ételcsoportokat.
Sokan felnőttként is elhiszik, hogy a cukor, a szénhidrát vagy az alkohol önmagában felelős az elhízásért, a betegségek kialakulásáért, és nem a mértékletes fogyasztásra, hanem a teljes absztinenciára törekszenek, hogy elkerüljék a "bűnös" ételeket.
Az egyik legrosszabb mondat, ami elhangozhat, hogy az édességet jutalmazásra használjuk. Egyes zöldségeket belediktálni sem lehet a gyerekekbe, ilyen a brokkoli, a tök, kelbimbó, spenót és a sóska. Sok szülő úgy szeretné változatos étrendre nevelni a gyermekét, hogy az csak akkor kap desszertet az ebéd után, ha megette a zöldséget. Úgy tűnhet, ez egy win-win szituáció, ám hosszú távon a gyermek, akár még felnőttként is, viszolyoghat egyes élelmiszerek, ételek láttán – olvasható a Huffington Poston.
A zöldségessel egyenértékűen rossz mondat lehet ez is. Sokan, köztük Liptai Claudia is mesélt már arról, hogy a szülei addig nem engedték meg, hogy felálljon az étkezőasztaltól, amíg meg nem látta a tányér alját, azaz meg nem evett mindent, amit elé tettek.
Nem mindenki szeret vagy tud nagy adagot elfogyasztani, így ez az erőszakosabb diktálás is károsan hathat a gyermek fejlődésére, az étellel való kapcsolatára, az étkezési szokásaira. Nem vezet semmi jóra, ha olyat is meg kell ennie, amit nem szeret, vagy ha kétszeres mennyiséget is le kell gyűrnie, pedig már nem éhes, így kialakulhat az a megszokás, hogy bármennyit is raknak elé, mindent el kell fogyasztani.
Borítókép: Shutterstock
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.