Az az étel, amit ma pizzaként ismerünk, valamikor a XVII. században született meg Nápolyban. Az is igaz, hogy már az I-II. században is ettek hasonlót, ám az inkább lepénykenyér volt, és piza néven ismerték, ráadásul feltéteket sem nagyon pakoltak rá. Az 1700-as években, amikor a pizza elnyerte ma ismert formáját, nem mindenki számára volt elérhető, leginkább az ára miatt. A szegények körében akkoriban csak zsírt és zúzott fokhagymát használtak feltétként, ám a gazdagabb változataira már akkor is sajt, bazsalikom, sózott szardella vagy mindhárom hozzávaló felkerült.
Ekkor még nem volt divat helyben elfogyasztani az ízletes lepénykenyeret, hanem az emberek legtöbbször hazavitték, vagy félbehajtva már az utcán megették. Bármennyire is hihetetlen, de már akkor is léteztek mozgóárusok, hasonlóan, mint a ma ismert street food kocsik. A frissen sült pizzákat hordóalakú, többemeletes rézedénybe helyezték, amit úgy tartottak melegen, hogy az alsó részébe parazsat tettek, és így járták Nápoly utcáit a főétkezések idején. A XIX. századra a pizza kiforrta magát, olyannyira, hogy 1830-ban megnyílt Nápoly első pizzériája, az Antica Pizzeria Port'Alba, amelynek elődje már 1738 óta készítette a feltéttel ellátott kerek kenyérlepényeket.
Az igazi, egész Itáliára kiterjedő népszerűséget azonban a pizza egy másik uralkodópárnak köszönhette. 1889-ben Nápolyba látogatott I. Umberto király és felesége, Margit, azaz Margherita királyné. Az akkor már pizzanagyhatalomként ismert Nápolyba érkezve felkérték a környék legnépszerűbb pizzaioliját, azaz pizzasütő mesterét, név szerint Rafaele Espositót, hogy készítsen nekik a hely jellegzetes fogásából. Esposito három pizzát készített a királyi párnak, amelyek közül egy az olasz egységet, az új olasz zászlót jelképezte. A pizzán a pirost a paradicsom, a fehéret a bivalymozzarella, a zöldet pedig a friss bazsalikom jelölte, és a király pár előtti tisztelgés gyanánt a frissen kreált pizzát Pizza Margheritának keresztelték el. A nápolyi pizza diadala azóta is tart, az Esposito alkotta pizza vált az etalonná, amelyet a világ minden pontján készítenek.
Az európai sikerek után az Amerikába érkező olasz bevándorlókkal új kontinens meghódítására készült a pizza. A szegények eledelének tartott tésztaféleség az új hazában is hamar megjelent. 1905-ben Gennaro Lombardi volt az első, aki engedélyért folyamodott New York város vezetéséhez, hogy pizzát árulhasson a Spring Streeten lévő vegyeskereskedésében, amelyet az engedély kézhezvétele után átkeresztelt „Patriaca della Pizza"-nak. Ezt követően az olaszok lakta környékeken hamar elszaporodtak a pizzériák, amelyek egy idő után már nem csak az olasz szegényeknek kínáltak olcsó megoldást.
Az amerikai pizzaimádatnak újabb lökést adott a második világháború, hiszen az egykor Olaszországban állomásozó amerikai katonák előszeretettel fogyasztották az Európában megkedvelt pizzát. Az amerikai pizza alapköveit a háború alatt Nápolyban szolgáló Ira Nevin fektette le, aki megalkotta az első gázzal működő pizzasütő kemencét. Ez a kemence tette lehetővé, hogy a pizza széles körben elterjedjen Amerikában.
Egy 2019-es felmérés szerint Magyarországon az olaszok megunhatatlan finomsága óriási népszerűségnek örvend, ugyanis az összes rendelés 26%-át a pizzarendelések tették ki. Ha a feltéteket vizsgáljuk, akkor hazánkban a Hawaii pizza, a magyaros és a sonkás a nyerő, ám az abszolút első helyen a magunk által összeállított feltétekkel ellátott pizzák tanyáznak. A kimutatásban az is jól látszik, hogy a sajton és az alapszószon kívül a legtöbb esetben megelégszünk mindössze három feltéttel. A népszerűségi listán egyébként a top 10-ben ott van még a sonkás-kukoricás, a bolognai, a szalámis, a húsimádó és a négysajtos pizza is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.