Így lett egy egyszerű fokhagymalevesből zseniális paradicsomos-fűszeres gazpacho!

Kezdetben a szikkadt kenyeret, esetleg odaégett cipók belét hasznosították a gazpachóhoz úgy, hogy olívaolajjal és fokhagymával, valamint némi vízzel vagy ecettel együtt mozsárban pépesítették. Andalúziában az idők folyamán finomra vágott friss zöldségeket – mindenekelőtt paradicsomot – adtak hozzá, és a bőven rendelkezésre álló őrölt mandulával sűrítették. A világszerte elterjedt különféle hideg variációk mellett egyes spanyol régiókban a meleg változat is dívik.

Honnan származik a szó?

Senki nem tudja biztosan, de valamennyi feltételezés utal az étel elkészítésének módjára, illetve a sokféle hozzávalóra. A görög eredetet látszik igazolni, hogy a templomokban a γαζοφυλάκιον (gazofilákion) elnevezésű gyűjtőládákba a pénzérémék mellett mindenféle más adományt, pl. kenyeret is bedobáltak az emberek. Nem kizárható ugyanakkor, hogy az elnevezés az arab nyelv egyik dialektusában használt „áztatott kenyér” kifejezésből származik. Megint mások a „kis darabokra aprítás” jelentésű héber gazaz szót hozzák kapcsolatba a levessel.

Kolumbusznak is köszönhetjük

A római katonáknál mindig volt száraz kenyér, fokhagyma és ecet, amelyekből hadjárat közben is tudtak a gazpachóhoz hasonló, persze a mainál jóval egyszerűbb levest készíteni. Miután a 8. században a Gibraltári-szoroson átkelő mórok meghódították és évszázadokig uralták Andalúziát, a helyi lakosság átvette az ajo blanco nevű hideg fokhagymalevesüket.

Valószínűleg ennek az alapanyagait vitte magával Kolumbusz Kristóf a Spanyolországból induló hosszú tengeri útjaira, és később a gazpacho az ő újvilági felfedezéseinek köszönhetően gazdagodott paradicsommal, uborkával, paprikával.