Gyógynövényből filmsztár, ha elszárad, ebből lesz a vadnyugat jelképe, és semmi köze Amerikához

A mezei iringó levele és virága is tüskés, így az állatok is békén hagyják, ám az embereket semmi sem tudja távol tartani a természettől. A mezei iringó gyomnak is tűnhet, ám gyökere és szára is rendelkezik gyógyhatással. A gyökérzet görcs- és nyákoldó hatással bír, a szárból pedig vizelethajtó szer is készíthető. A népi gyógyászatban fájdalomcsillapítóként is ismert növény a hatóanyagainak köszönhetően.

A mezei iringó azonban nemcsak gyógynövény, hanem ízletes alapanyag is lehet. Megyeri Sára szerint a mezei iringó szára kiválóan alkalmas salátákba, de párolva akár úgy is használhatjuk, mint a rebarbarát, tehát édességek alapanyaga is lehet. Az íze nyersen hasonlít a karalábéra, de a szár érettségétől függően lehet gyengébb vagy épp erősebb az aromája.

Elvirágzása és elszáradása után is messziről felismerhető a mezei iringó, ugyanis barnás színe lesz, az elszáradt rész elválik a földtől és mivel szinte súlytalan, a szél könnyen felkapja és elsodorja. Ha több is összeakad, akkor képesek egy nagy hatalmas bálává összeállni, ami nagyon sokaknak ismerős lehet, hiszen ez a vadnyugati filmekből oly' jól ismert ördögszekér.

A mezei iringó egy invazív faj, ugyanis a szél segítségével, ami elsodorja az elszáradt növényt, elszórja a magjait és egyre több és több lesz belőle. Így jutott az Egyesült Államokba is, európai kivándorlók közvetítésével még a 19. században, és így vált akaratlanul is az amerikai préri jellegzetes növényévé, amely nélkül elképzelhetetlenek a vadnyugati filmek, a westernek.