A nyári és téli időszámítás fogalma nem olyan régi, mint sokan gondolják. Európában és Amerikában is először 1916-ban állították a helyi időt egy órával előre az adott időzóna idejéhez képest. Az óraátállítást azért javasolták, mert a nyári napfényes órák magasabb számát kihasználva, a mesterséges világítást mellőzve energiát lehetett spórolni.
Az óraátállítási módszer azon alapul, hogy a tavaszi és őszi nap-éj egyenlőség között a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák. Amennyiben a nap által sugárzott ingyenes, természetes fény nagyjából egybe esik a lakosság ébrenlétével, kevesebb lehet a világításra elhasznált villamos energia mennyisége.
Ugyan a nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin nevéhez kapcsolják, valójában a modern kori óraátállítást elsőként 1895-ben egy rovarszakértő, G. V. Hudson javasolta. Bár volt érdeklődés az ötlete iránt, de végül nem vezették be. A következő években még többen előálltak hasonló tervezettel – Angliában rendszeresen próbálkoztak, de a javaslat mindig elbukott –, míg végül a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia 1916. április 30-án, 23:00 órakor, az országok közül elsőként átállt a nyári időszámításra. Céljuk a világításra használt gáz és villanyáram előállításhoz szükséges kőszénnel és kőolajjal való takarékosabb gazdálkodás volt, a mesterséges világításra való igény csökkentésével. Ezt akkor, az első világháború alatt gyorsan átvette az Egyesült Királyság, az USA és sok más ország. A háború után az országok visszaálltak a normál időszámításra, hogy aztán a második világháború alatt ismét bevezessék az erőforrásokkal való spórolás miatt. A háború utáni években a legtöbb országban megszűnt az óraátállítás.
Magyarországon 1916 és 1957 között kisebb-nagyobb megszakításokkal működött a nyári időszámítás, a nyugati világ országai az 1973-as kőolajválság idején vették elő újra az ötletet. A nyári időszámítást elsőként Franciaországban vezették be 1976-ban, majd a példát számos európai ország követte. Magyarországon a nyári időszámítást 1980. április 6-án, villamosenergia-megtakarítási célból vezették be újra, s az órákat szeptember végén igazították vissza.
Az Egyesült Államokban az 1960-as években kezdték egyes államokban az újbóli alkalmazását, ahol egy 1966-os szövetségi jogszabály írta elő a kezdő és befejező dátumot arra az esetre, ha egy állam alkalmazni kívánta a nyári időszámítást. Arizona és Hawaii nem használ ma sem óraátállítást. Ausztráliában az egyes önkormányzati territóriumok illetősége az óraátállítás alkalmazása, nem az államoké.
A nyári-téli időszámítás és az energiatakarékosság közötti összefüggést az utóbbi időben egyre többen vitatják azokban az országokban, ahol évtizedeken keresztül természetesnek vették az óraátállítást. Arra hivatkoznak, hogy napjainkban sokkal rugalmasabb a közvilágítás rendszere, megváltoztak a fogyasztási szokások, az emberek többet néznek tévét és elterjedtek a légkondicionáló berendezések is, mindezek együtt megváltoztatják a korábban még jelentős megtakarítással járó nyári időszámítás előnyeinek és hátrányainak egyenlegét. Ellenérvként hozzák fel azt is, hogy az átállás hatással van az emberek bioritmusára, közérzetére, a statisztikák szerint az óraátállítást követő napokban nő a közlekedési balesetek száma.
Oroszország 2011-ben szüntette meg az óraátállítást, és némi zavar után 2014-ben visszatértek az állandó téli időszámításhoz. Fehéroroszország 2011-ben szüntette meg az órák rendszeres átállítását, a szabványidő az addigi nyári idő lett. 2016 őszétől Törökország egész évben a korábbi nyári időszámítást alkalmazza, míg Brazília 2019-ben szüntette meg a nyári időszámítás alkalmazását. 2022. szeptember 21-én Irán azonnali hatállyal eltörölte a nyári időszámítást, és egész évben a normál időszámítást követi.
(Nyitókép: Shutterstock)
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.