A töltelékben gazdag, leggyakrabban diós vagy mákos ízesítésű rolád évről-évre nagy izgalmat vált ki a háziasszonyokból. Elkészítését ezernyi legenda övezi, mindenki esküszik egy bizonyos módszerre, amitől szépen erezett, márványos lesz a teteje és nem reped ki sütés közben. De alapvetően a lényeg az, hogy finom tésztájú, gazdag, ízes töltelékű legyen. Aki retteg a bejgli tésztájától, az készítsen inkább kalácsot vagy próbálkozzon kicsiben, s süssön pozsonyi kiflit.
A franciák karácsonyi süteményének, a Bûche de Noëlnek a magyar háztartásokban is ott a helye. A könnyű piskótatekercsbe töltött vajas krémes sütemény sokféle ízvilágban elkészíthető, s ezernyi módon dekorálható. A karácsonyi fatörzs azonban leggyakrabban kakaós krémmel töltött, a piskótaroládot is ez a krém takarja, s rajta ezernyi apró marcipánfigura, gomba és levél teszi teljessé az illúziót és az ízélményt.
A karácsony egyértelműen a macerás sütemények ünnepe. A zserbót sem egyszerű elsőre tökéletesen elkészíteni, de egy jó recept, minőségi alapanyagok, kellő türelem és ráfordított idő meghozza a gyümölcsét. Az igazi zserbóban nem szalonnás a tészta, finomra darált dió pihen benne, nem száraz, hanem a diótól, s a lekvártól kissé ragacsos. Ha tökéletes a belbecs, akkor az sem baj, ha nem tükörfényes a tetején a csokimáz, a jó zserbó a tepsiből is elfogy.
A bejglihez, a fatörzshöz és a zserbóhoz hasonlóan a mézes is időigényes és némi gyakorlatot igénylő sütemény. A külön megsütendő lapok okozzák a legtöbb galibát, de ha több, méretes gáztepsi hátán tudunk egyszerre sütni, akkor pikk-pakk összeállítható. A mézes titka az idő, kell neki egy-két nap, hogy összeérjen, a krém megtegye a dolgát, s a lapok pont olyan puhák és omlósak legyenek, ahogy arra gyerekkorunkból emlékszünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.