Ismerd meg a csodát! Így készülnek a meseszép karácsonyfadíszek

A családi üzletben bárki megnézheti, hogyan is készülnek a több száz éves hagyományt követve a különböző gömbök, világító tárgyak, karácsonyfadíszek. Idegenvezetőnk, Korpics Koppány vezet be minket az üvegfúvás világába, miközben bátyja, Korpics Patrik meg is mutatja, hogyan születnek ezek a szépségek. Mindketten otthonosan mozognak a műhelyben, de az idősebb fivér szívesebben alkot, míg öccse örömmel vállalja a mesélő szerepét. Azt mondják, ez már bevált felállás, hisz ugyanebben a munkamegosztásban fogadják az ide érkező csoportokat is.

„1150 fokon duruzsol a kemence”

Már tíz éve térhetnek be a Mátrában található bemutató műhely és mintaboltba azok az érdeklődők, akik kíváncsiak a gyönyörű karácsonyi üveggömbök megszületésére. A fiúk is gyakori látogatók voltak a családi üzletben, már egészen fiatal koruk óta lesik, hogyan is dolgoznak itt a profi mesteremberek. Koppány kereskedelem-marketing, Patrik pedig informatika-villamosság szakon végzett. A középiskolai tanulmányok után azonban mindketten itt ragadtak a műhelyben.

– Az olvasztó kemencében van maga az üveg, vagyis a massza – magyarázza Koppány.
– Ez 1150 fokon duruzsol éjjel-nappal. Általában négy, öt évig megy folyamatosan, aztán nagyjából három hónap kell, hogy rendbe tegyük. Ebből egy hónap azzal telik, hogy azt várjuk, lehűljön a kemence és hozzá lehessen nyúlni, szétszedni, szerelni. A visszafűtéssel is elmegy legalább három, négy hét. Villannyal megy, gondolom, mondanom sem kell, hogy szereti az áramot. Edzett acél pálcával veszünk ki egy kis masszát a kemencéből – folytatja.

– Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy csupor méz lenne előttünk és hurkapálcát vagy csurgatót forgatnánk benne. Azzal a különbséggel, hogy ha a méz a kezünkre csurog, akkor azt megesszük vagy letöröljük. Itt ilyen nem fordulhat elő. A forró üveg nagyon tud ragadni a bőrhöz, ráadásul egy darabka emléket is vinne magával tőlünk, úgyhogy gyorsan megtanultuk, hogy hová nyúlhatunk, meddig foghatjuk a csövet, vagy ha például valami leesik, akkor azt tilos elkapni.

„Gyorsan hűl, ráadásul folyik is”

Az üvegfújásra, formázásra maximum két-három percük van, mert a 10, 20, 30 fokos levegőn legfeljebb ennyi időt bír ki az anyag széttörés nélkül. Gyorsan be kell helyezni az 520 fokos hűtésre használt kemencébe. Nagyon kevés időnk van a formázáshoz – árulja el Koppány.
– Többek között ez a szakma egyik nehézsége. Gyorsan hűl, ráadásul folyik is az anyag. Ha pedig valamelyik mozdulat nem sikerül jól, ellentartással nem lehet korrigálni. Fejben lehet rá készülni, de a szobánkban nem tudjuk gyurmával gyakorolni. A mozdulatokat csak itt, élőben tudjuk csiszolni, kikísérletezni. Munkaidő után legfeljebb azon agyalhatok, hogy azt a mozdulatot jobbra húztam, de vajon mi lenne, ha balra húznám. Nem csak a forma változik gyorsan, hanem a szín is. Amikor kivesszük a kemencéből, még narancsosan izzik, ahogy elkezd csökkenni a hőfoka, egyre áttetszőbb lesz, majd megjelenik a szín, de a végső árnyalat csak egy nappal később lesz látható, amikor kivesszük a hűtő kemencéből. 15 év, mire az ember el tudja érni a mester kategóriát, hogy ne okozzon gondot, ha mondjuk a megrendelő azt kéri, hogy a pohár száj pereménél legyen 2 milliméteres a falvastagság, de egy milliméterrel lentebb már 3-4 legyen. Ahhoz, hogy ezt 12 pohárnál egyformán le tudd gyártani, iszonyú profizmus és tapasztalat kell. Egyébként üdítős poharat készíteni a legkönnyebb, de az is 3-5 évbe telik, mire meg lehet tanulni, még akkor is, ha valakinek van hozzá tehetsége.

Húsz év kell a tökéletességhez

Azt mesélik, hogy egy ilyen kis üzemben korlátozottak a lehetőségek, de itt is sok szép dolgot lehet alkotni. Igyekeznek ötvözni a több száz éves hagyományokat modern ötletekkel, anyagokkal. Például nagy büszkeségük, hogy tudomásuk szerint Európában egyedülálló módon csak ők készítenek kézzel világító üvegtárgyakat.

– Bükkfából készült eszközöket, formákat használunk az elosztáshoz, formázáshoz, ahogy régen is csinálták – mondja.
– Viszont a sablon is csak a külső méretét, alakját tudja megadni egy tárgynak, például egy pohárnak vagy lámpabúrának, hogy egyforma méretű legyen. De vannak olyan termékek, amiket egyedileg, csakis kézzel lehet készíteni, mindenféle segítség nélkül. Ilyen a karácsonyfadísz is. Nem lehet faformát használni, mert nagyon lehűtené azt a picike, vékony üveget és szétpattanna. Ezeknél a gömböknél minden szemre megy, a szabad levegőn kell neki ezt a szép alakot megadni. Ezeknél hatványozottan számít minden egyes lépés, hogy lefelé vagy felfelé tartom a csövet, fújok rá levegőt, vagy nem fújok. Az ilyen tárgyak elkészítéséhez akár 15-20 évig is kardozni kell az üveggel, hogy tökéletesre sikerüljön.

– A látogatók is mindig megállapítják, hogy rengeteg türelem és nyugalom kell az üvegfújáshoz – meséli.
– Idegesen, kapkodva nem lehet csinálni. Emlékszem, fiatalabb koromban is az fogott meg ebben a szakmában, ahogy megszületik valamilyen csoda abból, hogy emelgetik, fújkálják az anyagot. A mai napig lenyűgöz, hogy egy mézszerű olvadékból, hogy lesz két perc alatt kecses hattyú…

Ajánljuk még:

• KARÁCSONYFADÍSZ TREND: EZEK AZ IDEI ÉV SLÁGER SZÍNEI ÉS DÍSZEI >>>
• MEGNÉZTÜK, HOL MENNYIBE KERÜL A SZALONCUKOR >>>
• NEM VIRÁGZIK A KARÁCSONYI KAKTUSZOD? EZT TEDD, HOGY ÚJRA VIRÁGBA BORULJON >>>