Sok gofri receptje tartalmaz szódabikarbónát, ami azonnal „aktiválódik”, ha összekeverjük a nedves összetevőkkel. Ilyenkor kis gázbuborékok szabadulnak fel, melyek elősegítik, hogy a gofri megemelkedjen és a tésztája habkönnyű legyen. Tehát ha sokáig pihentetjük a tésztát, akkor minden értékes gázbuborék felszabadul, a kisült gofrink pedig lapos marad.
Az egyik gyakori hiba, hogy nem melegítjük fel a folyékony hozzávalókat. Sok gofri receptjében szerepel az olvasztott (!) vaj. Azonban ha ezt a meleg vajat hideg tejjel keverjük össze, akkor a vaj megkeményedik, és kis vajdarabkák maradnak a tésztában. A meleg vagy szobahőmérsékletű folyékony összetevők sokkal jobban és könnyebben össze tudnak keveredni, így igazán selymes lesz a tészta.
Ha a gofrisütőnk elvileg tapadásmentes, a Mashed szerint akkor is MINDENKÉPP kenjük ki a sütőt valamilyen zsiradékkal - lehet bármilyen növényi olaj vagy akár vaj is. A lényeg, hogy nehogy leragadjon a tésztánk.
Bár nénány gofrisütőn már lámpa is jelzi, ha elkészült a desszert, nem mindig ajánlott megbízni benne. A tuti tipp elvileg az, hogy csak akkor nyissuk ki a gofrisütőt, ha elszállt az utolsó gőzfelhő. Így lesz igazán ropogós a gofrink.
Mire az utolsó gofrit megsütjük, a többi általában kihűl. Így pedig a forró, ropogós desszert helyett csak egy puha, összeesett gofrit tudunk tálalni. Viszont ha az elkészült gofrikat a 200 fokos sütő rácsára tesszük, akkor tökéletesen ropogósak maradnak a tálalásig.
Nyitókép: Shutterstock
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.