Gyorsan finomat!

A héten Flóris baba megtanult kúszni, mászni és ülni. Voltaképp 2 nap alatt produkálta mindezt. Most aztán végképp nem marad el a kiságyban. Én meg barikádozhatom el a konyhát, dugdoshatom előle a zsinórokat (mert az a kedvenc, meg a könyv), és szedegethetek össze minden apró holmit a földről, mert már mindent elér. Mindeközben egyre kevesebb az időm, amelyben mindezeket megtehetem.

Nem tudom, hogy a szeparációs félelmeknek, az újabb fogacskának vagy a hirtelen mozgásfejlődésnek köszönhetjük-e, de Flórisom egyre kevesebb szabadságot hagy nekem. Reggel ő ébreszt, nappal keveset alszik, éjjel nyugtalan. Délután már nem akar hosszabb ideig egyedül ellenni. Négy óra után nagyjából végig a zsákomban cipelem. Végig: vagyis este fél 10-ig, amikor is végre kidől. De akkor sem lélegezhetek fel, mert úgy fél óra múlva felébred, és akkor már csak úgy hajlandó megnyugodni, ha mellette fekszem. Neki akkor kezdődik a nap nyugalmasabb része. Nekem pedig a következő műszak.

Így aztán eléggé elfáradtam mostanra, s a házi munka is egészen új megvilágításba került. Nehezített terepen dolgozunk. Mindent csak zsákostul csinálhatok. Mosogatni, porszívózni, mosni, ruhát hajtogatni és természetesen főzni is kizárólag együtt lehet. Amit nem lehet megoldani így, azt nem lehet megoldani sehogy. Az vár. Ki tudja, meddig...?

Ezek a gyökeres változások nem csak rajtam és a lakás állapotán, hanem a heti menün is meglátszanak. Már látom, hogy elérkezett az idő, amikor ismét barangolunk egy sort a gyors, villám és félkész ételek világában. Lesz itt halrudacska és virsli, mirelit zöldségek és kölesköret. Gyorsrizs és lassú, magukra hegyható levesek, tészta így, tészta úgy. Főzelékek kemény- vagy tükörtojással, netán bundáskenyérrel. Felturbózott rántotta, melegszendvics, szardíniakonzerv.

Ennek megfelelően az elmúlt héten pl. készítettem egy nagy kondér csirkehúslevest, s azt ettük két napig. Első nap még hússal, ahogy kell, a másodikon zsályával, grízgaluskával cukkinis csirkehúslevesnek. Kétszer volt tészta és kétszer hal. A gyümölcssaláta és a turmix nasiból desszertté lépett elő. Vasárnapra aztán meguntam a villámmenüket, és kitettem magamért - de erről majd később részletesebben.

Most nézzük azokat a tésztákat és a gyümölcssalátát!

A tészták voltaképp csak köretként szolgálnak ebben a két ételben. Mindkettő elkészíthető ugyanígy rizzsel is. Bár én nagy rajongója vagyok a rizsnek, ezeket mégis mindig tésztával készítem, mert szerintem megváltozik tőle az étel egész jellege. Tökéletesen más ízt ad tésztával. Épp ezért tekintem én ezeket az ételeket tésztás, nem pedig húsos vagy halas fogásnak.

Tészta olajbogyós csirkével

Hozzávalók: 
4 szelet csirkemellfilé
4 evőkanál liszt
1 vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
olaj
só
bors
kb. 2 evőkanál sűrített paradicsom
1 friss paradicsom
ételízesítő vagy leveskocka
kevés bazsalikom
1 dl száraz fehérbor
fekete és zöld olajbogyó
(zöldbab)

A húst szeltekre vágom, kicsit kiklopfolom, ha van időm. Ha nincs, akkor igyekszem minél vékonyabbra vágni. Semmi baj nem történik, ha kicsit vastagabbak lesznek a szeletek. Sózom, borsozom, majd kevés olajon hirtelen kisütöm őket. Ezután kiveszem a húst.
A visszamaradt olajban megpirítom az apróra vágott vöröshagymát (ha nem maradt olaj, akkor öntök még bele), majd jöhet a sűrített paradicsom. Ezután felöntöm egy kevés vízzel az egészet, beleteszem a fokhagymát, ételízesítőt vagy egy leveskockát dobok bele, összeforralom. Ekkor teszem vissza a húsokat. Amikor elforrta a levét a hús, akkor öntöm alá a bort. Amikor pedig a húsok már elég puhák, beleteszem a paradicsomot, az olívabogyókat és nagyon kevés bazsalikomot (ha friss, akkor két levelet, ha szárított, akkor fél mokkáskanálnyit).
Néha konzerv zöldbabbal dúsítom. Azt is ekkor teszem bele. Kicsit összeforralom, és kész is. Mehet a frissen főtt tésztára!

Tészta tárkonyos hallal

Hozzávalók
kb. 40 dkg a legegyszerűbb tengeri halból 
2-3 szál sárgarépa
1 szál petrezselyemgyökér
só
bors
olaj
2 gerezd fokhagyma
3-4 dkg vaj
2 evőkanál liszt
kb. 3 dl tej
tárkony
petrezselyemlevél
(brokkoli)

A halat kisebb szeletekre vágom, sózom, borsozom, megszórom tárkonnyal, majd hirtelen kisütöm úgy, hogy a fokhagymákat egészben melléteszem. Ezután kiveszem a serpenyőből (a fokhagymákat is). 
A zöldségeket egy külön edényben párolom - mostanában úgy, hogy a só csak a végén kerüljön rá - így a babaétel is megvan egy füst alatt.
A visszamaradt olajhoz hozzáteszem a vajat, és a lisztet megpirítom rajta. Mikor kezd zsemleszínű lenni, felöntöm kb. 1 dl tejjel, és keverem, nehogy csomós legyen a mártás. Ha elforrta a levét, megint felöntöm egy kevés tejjel, s csak harmadjára öntöm hozzá az egészet. A mártást sózom és szórok bele egy kevés petrezselyemzöldet. 
Ha kész a mártás, visszateszem a halakat, egy kicsit összeforralom azokkal is. A zöldségeket a kifőtt tésztára teszem, arra pedig a halat a mártással.

Joghurtos gyümölcssaláta-változatok

Ez egy rendívül gyors édesség - mégis sokszor készítem desszertként is, mert nagy népszerűségnek örvend. Több változatban - szinte végtelen variációban készíthető. Nekem két alapreceptem alakult ki az évek során. Készíthetünk belőle csupán egy-egy pohárral, de ha vendégségseregnek alkotunk, akkor válasszunk egy jó nagy salátástálat!

Gyümölcssaláta piros gyümölcsökkel

Hozzávalók 1 pohárhoz:
1 dl joghurt
1 evőkanál tejszín
méz ízlés szerint
kb. 2 teáskanál piros színű lekvár: eper, málna, meggy vagy ribizli stb.
piros gyümölcsök: szőlő, meggy, szilva, eper, ribizli, ami van (szinte mindenből jó a befőtt is, kivéve talán a cseresznyét), szilvából, meggyből, áfonyából az aszalt is remekül illik bele
mazsola
magok (darabolt dió, sótlan napraforgó, esetleg zabpehely)
banán

A variációk száma szinte végtelen. Szinte bármit bele lehet tenni. Nálunk az az "előírás", hogy Sebőébe ne kerüljön banán és szőlő, Keléébe pedig mazsola. Ha ezt elfelejteném, kezdődik a cserebere. 
Ami pedig az elkészítést illeti, az voltaképp csak annyi, hogy mindent alaposan összekeverünk. Ha mélyhűtött gyümölcsöket használunk, akkor érdemes a mézet azokra csorgatni, hadd édesedjenek kicsit. Ha frisset vagy befőttet, akkor inkább a végére hagyjuk a mézet, hogy pontosan annyit tehessünk bele, amennyi kell - vagyis ne legyen túl édes. Ha mégis édes lenne, akkor tegyünk még bele joghurtot, esetleg tejfölt!

Gyümölcssaláta aranyos gyümölcsökkel

Hozzávaló:
1 dl joghurt
1-2 evőkanál tejszín
méz
1-2 kiskanál fügelekvár
konzerv ananász
fehér szőlő
banán

Ennek a receptnek nincs végteleníthető variációja. Nem szoktam mást tenni bele, ez így finom. Viszont nagyon. Viszonylag ritkán készítem, mert nálunk sincs mindig raktáron fügelekvár. Általában olyankor ruházok be ebbe a különleges lekvárba, ha vendégeket várok - nem olcsó, de odahaza is lehet ilyet kapni a nagyobb üzletekben. Tudom, mert ezt a receptet még odahaza kísérleteztem ki.

A vasárnap

A fenti receptek alapján látszik, hogy nem nélkülöztünk a héten, de nem is tobzódtunk – ami - különösen ebben az időszakban - nem is olyan tragikus. De vasárnapra elegem lett az összecsapott ételekből.

Szerencsére csodaszép napsütésre ébredtünk, s a család férfi tagjainak egytől egyik az jutott eszükbe, hogy de jó volna kirándulni egyet. Csak az úti célban nem tudtak mindjárt megegyezni. Alapvetően két helyre szoktunk elmenni, ha mini kirándulásra vágyunk. Apa a falu határában levő ős-bükköst szerette volna újra látni, de kisebbségben maradt. A fiúk egy közeli főúri kastély több hektáros kertje mellett döntöttek. Így aztán a Cliveden Palace nyert.

Eredetileg Flórist is vitték volna - ez esetben pedig én szigorúan alvással töltöttem volna a nyakamba szakadt néhány órát -, de a baba nem bírta kivárni, míg mindenki összeszedelődzködik: már előbb kidőlt. Nekünk pedig nem volt szívünk megbolygatni az álmát. Így lett alvás helyett ünnepi menü.

Cliveden Palace

Ezt a helyet még tavaly nyáron fedeztük fel magunknak, amikor kiváltottunk egy családi kártyát, amivel helyi nevezetességeket nézhetünk meg belépőjegy nélkül. Ez egy 17. században épült klasszicista kastély a Temze partján. A kastély is érdekes, mert gyönyörű nagy kertje van, bizonyos napokon pedig az épület egy részét is meg lehet nézni. De sok más miatt is jó választás: van például remek játszótere, egy (nem is olyan) kicsi japánkerje tavacskával, gloriettel, és ami a legfontosabb: hatalmas bejárható zöld terület tartozik az épülethez.

A kastély a második világháború idején a híres Astor család tulajdonában volt. Gyakorta vendégül láttak itt királyi, főúri személyeket, híres politikusokat, művészeket. Így fordult meg itt akkoriban például W. Churchill, Mahatma Gandhi, F. D. Roosevelt, R. Kipling, Henry James, George Bernard Shaw. Az épület azóta szálloda lett, de a körülötte levő szabad terület nyitott a látogatók számára.

Nos, az én fiaim piknikeztek egyet a Temze-paron, fogócskáztak a francia- és a japánkertben, majdnem beleestek a tóba, és tiszteletüket tették a játszótéren is. Közben idehaza készült a majorannás sült csirke édesburgonyás rizottóval és almás vegyes salátával.

Majorannás csirke

Hozzávalók:
kb. 1,5 kg-os egész csirke
2 fej vöröshagyma
5-6 gerezd fokhagyma megtisztítva
1 szelet füstölt szalonna felkockázva
szárított majoranna
5 dkg vaj
1 tyúkhúsleveskocka

A csirkét megmosom kívül-belül, majd besózom, szintén kívül-belül, és kis ideig hagyom, hogy beszívódjon a só. Aztán bekenem kívülről a vajjal. A belsejébe begyömöszölöm a többi hozzávalót. Kívülre is, belülre is bőven szórok majorannát. 
Egy tepsibe sütőpapírt teszek, arra pedig két, hengerré összegörgetett alufóliát - de akinek van rácsos tepsije, az azért egy fokkal jobb. Nekem nincs még, úgyhogy egyelőre így oldom meg, hogy a hús ne a zsírjában álljon. Erre a két hengerre helyezem a csirkét.

Leborítom alufóliával, és a legmagasabb fokozaton sütöm kb. másfél óráig. Egy óra eltelte után gyakran locsolgatom a kisült zsírjával.

Édesburgonyás rizottó

Ez eredetileg sütőtökös lenne - de itt a sütőtök olyan íztelen, hogy legtöbbször inkább az édesburgonya (batáta) mellett döntök. Eléggé hasonlít az ízük.

Hozzávalók:
1 szem édesburgonya
1 bögre rizs
1 bögre zöldborsó
1 bögre kukorica (ez el is maradhatna, de mi nagy kukorica-fogyasztók vagyunk)
2 szál újhagyma
petrezselyemlevél
só
olaj

A rizst és a hagyma fehér részét olajon megfuttatom, majd felöntöm 2 bögre meleg vízzel. A borsót és a kukoricát ekkor teszem bele. Megsózom, majd lefedem. Amikor már csak kevés leve van, akkor óvatosan beleforgatom a felkockázott édesburgonyát, a hagyma zöldjét és a petrezselyemzöldet. Mikor elfőtte a levét, lehúzom a tűzhelyről, és tálalásig nem veszem le róla a fedelet.

Almás vegyes saláta

Hozzávalók:
1-2 savanykás alma apróra vágva
1 sárgarépa apró, vékony kockákra vágva
1-2 paradicsom felkockázva
1 édes, piros színű paprika felkockázva (kaliforniai vagy kápia, a kápiát román paprikaként lehet errefelé megtalálni)
1 fej saláta
2 szál újhagyma
1 bögre konzerv kukorica
(póréhagyma, szárzeller - ezeket én most kihagytam)
Az öntethez:
3 evőkanál majonéz
3 evőkanál tejföl
3 mokkáskanál mustár (ha lehet, dijoni)
1,5 evőkanál cukor
fél mokkáskanál só
fél citrom leve
őrölt feketebors
1/4 lilahagyma felkockázva
napraforgómag
lenmag

A zöldségeket előkészítem. A lilahagyma kivételével mindet egy tálba teszem, összekeverem. Miközben az öntetet készítjük, gyakran kóstolgassuk! Az itteni tejföl (soured cream), úgy érzem, nem annyira savanyú, mint a hazai.
Összekeverhetjük az öntetet a zöldségekkel, akkor jobban összeérnek. Ha csak tálaláskor öntjük rá, akkor viszont szebben mutat. A magokat csak közvetlenül fogyasztás előtt szórjuk a salátára.

A kirándulás után jól kiéhezve érkeztek haza a legények. Kele mindjárt azzal tört be az ajtón, hogy "mamma, finom illatokat érzek!!" Legszívesebben rontottak is volna be a nappaliba, és mindjárt ültek is volna az asztalhoz. De hát nem úgy megy az! Kézmosás helyett most teljes körű csutakolás és ruhacsere lépett életbe, s csak ez után következett az ebéd.

Mindenki nagyon elégedett volt. Sebő szerint lehetnék én a Cliveden kastély szakácsa... Vagy csokigyáros. Ez a kettő - mondta.

Még nem döntöttem.