Gesztenyés kenyér

Elkészítés: A lisztből félreteszek 10 dekányit, a többihez hozzákeverem a gesztenyét, a napraforgómagot és a sót, egy tálba szórom, összekeverem, majd kis mélyedést vájok a közepére. Abba teszem az élesztőt, rá a mézet és egy kevés vizet. Az ujjammal kicsit megkavarom a vizes részt (mint a gyerekek a sarat), hogy keveredjen a liszttel, de épp csak egy kicsit. Hagyom, hogy felfusson az élesztő. Ha már szépen habzik, annyi vizet teszek hozzá, hogy nyúlós, laza tészta legyen belőle, és meleg helyen duplájára kelesztem.

Ha megvan, összedolgozom az olajjal és a maradék liszttel, hogy jól gyúrható, de puha tésztát kapjak, ami nem ragad a kézhez. (Ha szükséges, tehetek még hozzá egy kis lisztet pluszban is, nem lesz belőle baj.)

Egy jénai tálat belülről körbevajazok, kilisztezek. Az én jénaimhoz kicsit sok ez a mennyiség, ami nem is baj, mert így kiflit vagy zsemlét is süthetek belőle, aminek az a nagy előnye, hogy sokkal hamarabb kész és ehető. Ezért a tészta negyedét levágom, zsemléket formálok belőle, és egy sütőpírral bélelt tepsire rakom. A többit a jénaiba teszem. A tetejét is ráborítom, és hagyom kelni mindkét tésztát.

Ha már hozzáér a jénai tetejéhez a cipó, akkor leveszem róla a tetőt, bevagdosom a tetejét, hogy ne repedjen meg, és a sütőbe teszem. (Általában egyszerre szoktam betenni a zsemléket és a kenyeret.
10 percig 130 fokon sütöm, azután felveszem a hőt 200 fokra. A zsemléket újabb 15 perc múlva érdemes megnézni, általában akkor már jók. A kenyérnek kell még nagyjából 1 óra. (50 perc után érdemes egy tűvel megnézni, jó-e már.) Mielőtt kivenném a zsemlét, kenyeret, azelőtt néhány perccel megkenem a tetejüket hideg vízzel.