Ki ne ismerné azt az pillanatot, mikor épp se ideje, se kedve a konyhában bíbelődni, s hirtelen eszébe villan a kamra polcán pihenő spagetti, penne, vagy épp egy zacskónyi fodros kocka kerül a kezébe, s abban a boldog tudatban áll neki főzni, hogy negyed óra múlva asztalra kerülhet a tésztavacsora. De talán az a jelenet is ismerős lehet, amikor a boltban jön szembe velünk egy kedvelt tésztafajtánk, s az adja az alapötletet egy-egy kiadósabb étkezés elkészítéséhez.
Bárhogy is van, a tészta ideális alapanyag, de néhány dologgal azért tisztában kell lennünk, ha a lehető legtöbbet szeretnénk kihozni belőle. A legtöbben száraz tésztával dolgoznak, de egyre nagyobb divatja lett a friss tésztás ételeknek is, bár ezek nem tartoznak a gyors ételek közé, cserébe az élvezeti értékük szinte felülmúlhatatlan.
A száraztészták nem csak alapanyagukban térnek el egymástól, hanem formájukban is. A klasszikus magyar száraztészták általában fehér lisztből, tojás hozzáadásával készülnek, a ma divatos, olasz hangvételű tészták alapanyaga azonban – az itáliai cucina povera, azaz a szegények konyhájának köszönhetően – durumlisztből készül, tojás nélkül.
Ezeknek a tésztáknak - az alapanyaguknak, a formájuknak és nem utolsó sorban a felhasználásuk módjának köszönhetően - az elkészítési módja igen különböző. A tészta általános főzési ideje a legtöbb esetben feltüntetésre kerül a csomagolásán. Ha azonban ezzel nem találkoznánk, akkor addig érdemes főzni a tésztát, amíg a forrongó vízből kihalászott próbadarabot átharapva már nem találkozunk a kemény tésztával. Ezt az állapotot nevezik az olaszok „al dente” azaz fogkemény állapotnak. Ilyenkor a tészta önmagában nem a legkellemesebb, de ahogy hozzákeverjük a szószt, azonnal kiteljesedik, hiszen az átmeneti keménységnek köszönhetően – a főzővízen túl – a szószból is magába tud szívni egy keveset, így ízletesebb és lágyabb lesz, mire a tányérunkra kerül.
A házilag gyúrt friss tészták esetében a főzési idő – a formától, vastagságtól és alapanyagtól függően – néhány perc csupán.
A főzővíz akár önmagában is elégséges a tészta kifőzéséhez, de ha kis olajat adunk hozzá, akkor kevésbé fog összetapadni a leszűrés után, illetve egy kis sót is hinthetünk a vízbe. Még az édes metélteknél is érdemes egy picike sót tenni a vízbe, hogy az édes ízeknek legyen ellentettjük. A különféle levesbetétnek szánt tésztákat vagy külön kimert levesben, vagy a leves ízvilágának megfelelően fűszerezett főzővízben érdemes kifőzni.
Soha ne spóroljunk a főzővíz mennyiségén, hiszen utólag nincs lehetőségünk pótolni, s bizony a tészták igen sok vizet fel tudnak venni a főzési idő alatt.
Régi rossz szokás a tésztát hideg vízzel leöblíteni. Teljességgel felesleges lépés, hiszen így teljesen ki is hűtjük a tésztát, amelynek élvezeti értéke ennek következtében radikálisan csökken.
A tésztát soha ne mossuk le, inkább gondosan ügyeljünk rá, hogy a megfelelő időpontban készüljön el, amikor már minden készen áll a tálaláshoz, s nem kell várni, így nem hűl ki és nem áll össze. Az olaszoktól tanult módon a szafttal kínált tésztákat érdemes azonmód beleforgatni a szaftba, ahogy kifőttek. Ezeknél az ételeknél a tésztáról nem leöntjük a levet, hanem szűrőkanállal szedjük ki a tésztát és a főzővízzel hígítjuk a szaftot, hogy a tésztát jól körbeölelje. Ez is egy rendkívül bölcs módszer, hiszen a meleg, sós vízzel a szaftot és a tésztát sem hűtjük le.
Ha köretként szeretnénk a tésztát kínálni, akkor előmelegített edénybe szedjük a tésztát, amelyben - a főétel jellegétől függően- kanálnyi olajat, vajat vagy esetleg zsírt melegítettünk, s ezzel forgassuk össze a tésztát. Amennyiben megoldható - és a háziasszonynak sem okoz extra kellemetlenséget -, akkor érdemes a tálaláshoz használt tányérokat is előmelegíteni. Ehhez tökéletesen elégséges a sütő melegen tartó funkciója. A sütőbe betett tányérok hamar átmelegszenek, de nem forrósodnak túl, és tálaláskor a tészta nem hűl ki olyan hamar, mintha a szekrényből kikapott edényekben szervíroznánk.
Minderre az erőfeszítésre természetesen nincs szükség, ha hideg tésztasalátával kívánjuk meglepni a családunkat. Ennek az ételnek az elkészítésénél azonban szintén érdemes nem túl puhára főzni a tésztát, hogy a salátához kevert olaj, balzsamecet vagy bármilyen más szósz még utat találjon a tésztába és az át tudja venni az ízeket.
A csőben sült ételek esetében nem csak a főzésre, hanem a nemfőzésre is oda kell figyelni. Míg a klasszikus túrós csusza esetében a tésztát kifőzve öntjük a tepsibe, addig a lasagne lapokat vagy a cannelloni csöveit főzés nélkül készítjük elő, töltjük meg. Ezeknek a tésztáknak a töltelékben lévő nedvesség és a sütő hője pont elegendő ahhoz, hogy mire minden hozzávaló megsül, addigra a tészta is tökéletesen „megfőjön”.
Hozzávalók:
35 dkg spagetti
1 kis üveg lazactörmelék
25 dkg krémsajt
só
őrölt fehérbors
1 fej brokkoli
Elkészítés: A brokkolit apróbb rózsákra szedem, és kevés sós vízben fedő alatt párolni kezdem. A spagettit sós vízben szintén elkezdem főzni.
Egy serpenyőbe beleborítom a krémsajtot, olajjal egyetemben hozzáadom a lazacot, majd egy kevés borssal fűszerezem, és kicsit összerottyantom. Mire kifő a tészta, addig kellően megpárolódik a brokkoli, és már csak tálalni kell egy kis reszelt sajttal megbolondítva.
Hozzávalók:
35-40 dkg makaróni
40 dkg friss zöldbab
3 nagyobb paradicsom
1 citrom leve
2 evőkanál olívaolaj
só
bazsalikom
1 maréknyi magozott zöld olajbogyó
5 dkg parmezán
Elkészítés: A vajbabot alaposan megpucolom, ujjpercnyi darabokra vágom, és enyhén sós vízben megfőzöm, majd lecsepegtetem. A makarónit lobogó, sós vízbe teszem, s amíg fő, addig előkészítem a többi hozzávalót.
A paradicsomokat felkockázom, az olajbogyókat karikára szelem.
Amikor kifőtt a tészta, leszűröm, egy hatalmas salátás tálba teszem. Ráöntöm a babot, a paradicsomokat, az olívadarabkákat, majd ráfacsarom egy citrom levét és meglocsolom olívaolajjal. Kis bazsalikommal és sóval fűszerezem, alaposan átforgatom, és parmezánforgácsokkal meghintve tálalom.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.