Szomszédaink a baracklekvárral töltött vagy vaníliakrémmel fogyasztott Krapfen mellett kedvelik a Bauernkrapfen néven ismert, nemegyszer lángosnyi méretű változatot is. Az utóbbi jellegzetessége, hogy sütés előtt a szélét kihúzzák, majd a közepén keletkezett mélyedést tetszőlegesen megtöltik. Tirolban Kiachl a neve, és savanyú káposztával kínáálják. (A bajorországi és Knieküchle vagy Kiechla édesen készül.)
Alighanem az édesszájú Poirot-nak is nagy kedvence volt a smoutebollen (Hollandiában oliebollen). Ezek a belül tömör fánkocskák sütőporos tésztából készülnek, és kanállal szaggatják őket a forró olajba. A nyers masszába gyakran mazsolát vagy aszalt gyümölcsöket kevernek.
Nyelvrokonaink hidegen fogyasztott fánkja a munkki, melynek jellegzetes ízét juharszirup és kardámóm adja. A finnek másik fánkszerű étele a lihapiirakka, ami bő olajban kisütött húsos pite.
Eredetileg a reneszánsz Velence karneváli édessége volt a Friuli tartományban is népszerűvé vált, édes krémmel töltött, esetleg púpozott zeppoli vagy fritulle. Calabriában azonban a zippuli vagy a zeppole ajókából, illetve krumpliból készült, petrezselymes olajban sült tészta, melyet különböző szószokba mártogatnak.
A távoli dél-amerikai ország hagyományos édessége a picaron. A tök vagy burgonya alapú tésztakarikákat olajban kisütik, és mézes-narancsos sziruppal leöntve fogyasztják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.