Összeaprították a megmaradt kenyeret, kalácsot, vagy bármilyen kelt tésztát, leforrázták tejjel és túróval, majd mákkal, dióval, vagy borsos káposztával ízesítették.
Megsütött, vagy megfőzött comb. A húsos csontot is nevezték így. Ma ezt a kifejezést cupákként emlegetjük.
Lengyel eredetű lepény, erősen fűszeres, mazsolával, szőlővel, citromhéjjal és tejföllel készítették.
A XVIII. században volt leginkább népszerű ez török eredetű ínyencség. Bodzavirág gyömbérrel, fokhagymával, ecettel és borssal. Jókai műveiben olvashattunk erről az ételről.
Rántott disznóhús borssal, fokhagymával és ecettel.
Leginkább erdőkben készítették, vadászok körében nagyon népszerű étel volt. Nyársra húzták a szalonnát vagy füstölt sonkát, majd vöröshagymával parázson megsütötték.
A fándli egy nagy, nyeles fém-edény, melyet főként csokoládé főzéséhez használtak/használnak. Cukrászműhelyek elengedhetetlen tartozéka a mai napig.
Említik még görhő vagy görhöny néven is. Töpörtyűs zsírral, rozs, de leginkább kukoricalisztből készült, lepényszerű sütemény vagy pogácsa. Bizonyos helyeken megkenték szilvalekvárral, vagy reszelt sárgarépával.
A tojásfehérje habjából készített aprósütemény. Főként karácsony előtt készítették/vásárolták, ennek oka az volt, hogy karácsonyfa díszeként használták.
Alapvetően a csalamádé régies megnevezése, de néha használták a ragu, vagy a vágott zöldsaláta megnevezéseként is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.