Grépfrút, a legvitatottabb gyümölcs

Az biztos, hogy számtalan jótékony hatást gyakorol a szervezetre, és szinte minden része fogyasztható – nem mindegy azonban, mikor és milyen formában!

Egy citrus a karibi térségből

A grépfrút valójában két citrusféle kereszteződése. Az édes narancs (Citrus sinensis) és a pomelo (Citrus maxima) házasításából született. Jóllehet a pomelo csupán néhány éve jelent meg a hazai üzletekben, piacokon, ma már talán sokan ismerik a legnagyobb citrusként is számon tartott gyümölcsöt, de az biztos, hogy mindenki ismeri az egyszerre édes, savanykás és enyhén kesernyés grépfrútot. A napjainkban egyre ritkábban használatos citrancs elnevezés is utal a keresztezésre, de a pomelo ismeretének hiányában itthon sokáig úgy tartották, a grapefruit nem lehet más, mint a citrom és a narancs sajátos hibridje. Ez azonban tévedésen alapuló vélekedés volt csupán.

Bármilyen különösnek is tűnhet, de ez a gyümölcs nagyjából az 1950-es években kezdett elterjedni Európa-szerte. Nem is tekinthető túlságosan réginek, merthogy az első írásos feljegyzés az akkor még „tiltott gyümölcsként” emlegetett különleges citrusról egy 1750-ben született Barbados természetföldrajzi leírásában szerepel. A karibi sziget olyannyira büszke a gyümölcsre, hogy az ország hét csodájának egyikeként tartják számon. Az első grapefruit a 19. század első felében került át az USA napsütötte államába, Floridába, ahol a kedvező klímának köszönhetően termeszteni is kezdték. A grépfrút igencsak melegigényes növény, ráadásul magas páratartalom is szükséges az akár 20-25 m magasságot is elérő fák növekedéséhez, és a rajta fürtökben növekedő gyümölcsök tökéletes éréséhez.

A világ számos nyelvében az angol grapefruit elnevezés honosodott meg, ami pontosan erre utal: akár egy hatalmas szőlő fürtjei, úgy csüngnek a fákon. Botanikailag egészen az 1830-as évekig nem is tekintették külön gyümölcsnek, és csupán e közkeletű néven emlegették. A grépfrút tudományos elnevezése (Citrus paradisi) ekkor született meg. Valódi hibrid-eredetére azonban több mint 100 esztendővel később, az 1940-es években derült fény.

Számos déligyümölcstől, de citrusfélétől is eltérően nem utóérő. Ez annyit jelent, hogy mindig éretten szüretelik, de minél hosszabb időt tölt a fán, cukortartalma annál magasabb lesz. Megfelelő klimatikus viszonyok között gyakorlatilag folyamatosan érik. Viszonylag jól tűri a szállítást, tárolást. Azzal a veszéllyel tehát nem kell számolni, hogy éretlen gyümölcsöt vásárolnánk. Arra persze érdemes figyelni, hogy a héját rendszerint különféle vegyszerekkel kezelik, hogy megelőzhető legyen a gyors romlás, ezért ha a grépfrút héját esetleg süteménybe reszeljük, előzetesen forró víz alatt mossuk-sikáljuk a gyümölcsöt!

A gyümölcshús színe szerint alapvetően háromféle grépfrútot különböztetnek meg: a fehér (ami valójában halványsárga), a rózsaszín vagy pink és a nálunk viszonylag ritka vörös fajtát. A fehéret tekintik a legrégebbinek, a rózsaszínt a 20. század elejétől, 1906-tól jegyzik. A vörös grépfrút talán egy mutáns lehetett egykor a rózsaszín gyümölcsöt hozó fákon. Később aztán botanikusok kísérleteinek köszönhetően már önállóan is termeszteni kezdték. Népszerűsége akkora lett, hogy Texas állam szimbolikus gyümölcsévé nőtte ki magát a piros grépfrút – hosszú ideig csak ezt a nemesnek tartott fajtát termelték itt. A világ legnagyobb grépfrútültetvényei ma is az USA-ban találhatók, a dobogó második helyén Kína, míg a harmadikon a Dél-afrikai Köztársaság áll.

Hitek és tévhitek a grépfrútról

A grépfrút jellemzően édeskés, savanykás és kesernyés ízvilágát sokan kedvelik. Frissen facsart levét főként a forró éghajlatú országokban tartják tökéletes szomjoltónak. Jellegzetes kesernyés aromáiért elsősorban a héj belső részében koncentrálódó naringin nevű (a flavonoidokhoz tartozó), valamint a glikozid nevű vegyületek a felelősek. A fanyar, kesernyés aroma a gyümölcs típusától függően lehet erősebb vagy enyhébb. Az biztos, hogy a grépfrútot fogyasztás előtt minden hártyájától érdemes megszabadítani, hogy élvezeti értéke tökéletes legyen.

Mint a citrusfélék mindegyike, remek C-vitaminforrás: 100 gr gyümölcshúsban 33,3 mg található. Ez praktikusan azt jelenti, hogy egy átlagos 30-35 dkg-os grépfrút fedezi az egészséges szervezet számára szükséges napi C-vitamin bevitelt. Emellett található benne többféle B-vitamin, köztük a rendkívül értékes folsav. Az ásványi anyagok közül tartalmaz magnéziumot, káliumot, kalciumot és foszfort, sőt egy kevés cinket is.

Ami azonban a divatos diéták fontos gyümölcsei sorába emelte, az rendkívül magas rost- és víz-, valamint igen alacsony szénhidrát és zsírtartalma, és a szervezetre gyakorolt élettani hatásai. Jóllehet egy ideig zsírégetőként tartották számon a friss gyümölcsöt, ezt azonban laboratóriumi vizsgálatok nem támasztották alá. Egyes vegyületei (főként a glikozidok) segítik az ásványi anyagok felszívódását, kedvezően hatnak a szívműködésre, mások serkentik a máj zsírbontó aktivitását. Aki tehát grépfrút-diétába kezdene, vegye figyelembe, hogy látványos eredményhez alacsony szénhidrát- és magas fehérjetartalmú élelmiszerek előnyben részesítése – és mindig érdemes hozzátenni: rostban és folyadékban gazdag, mértéktartó táplálkozás, testmozgással kombinált életforma – mellett juthat. Napi 2 dl frissen préselt grépfrútlé elfogyasztásával azonban mindenki sokat tehet az egészsége megőrzéséért.

A gyümölcs koleszterinszint-csökkentő hatása is vitathatatlan. A grépfrút – magas rost- és pektintartalma következtében is – jelentősen segíti az anyagcsere-folyamatokat, így kis odafigyeléssel a grépfrút étrendbe iktatásával viszonylag gyorsan megszabadulhatunk a téli hónapokban gyakran észrevétlenül felkúszó felesleges kilóktól.

Számos tévhit keringett arról, hogy a főként az 1980-as, 1990-es években elterjedt jelentős grépfrút-fogyasztásra épülő diétáinak milyen káros mellékhatásai léphetnek fel. Nem szabad elfelejteni, hogy a sokféle vegyületet tartalmazó gyümölcsben valóban akadnak olyanok, amelyek serkentik, mások pedig gátolják vagy lassítják bizonyos gyógyszerek felszívódását a szervezetben. Erre a tudatos táplálkozás során érdemes figyelmet fordítani, de a gyógyszerkölcsönhatás egyszerűen kivédhető: hagyjunk legalább 4 óra szünetet a gyógyszer- és a grépfrút vagy grépfrútlé fogyasztása között!.

A grépfrútlé az enzimműködést is befolyásolja, ez is összefügg karcsúsító hatásával, de nem szabad túlzásokba esni! Kiegyensúlyozott és mértékletes tápanyagbevitel mellett érhető el a legoptimálisabb hatás. A 2000-es évek elején felröppentek olyan hírek is, miszerint a grépfrút változó korú nőknél növeli a mellrák kialakulásának esélyét, ezt azonban klinikai kutatások cáfolták, sőt az ellenkezőjét bizonyították. Azoknál a nőknél végzett vizsgálatok során, akik nem estek át hormonkezelésen, de rendszeresen fogyasztottak grépfrútot, a daganatos betegségek kialakulásának kockázata jelentősen csökkent.

Nem olyan rég nyert az is bizonyosságot, hogy a grépfrút fogyasztása késlelteti az öregedést, ami jó hír a gyümölcs minden meglévő és leendő rajongójának. Továbbá a rák gyógyításának kutatása során is már egyre többen hivatkoznak arra, hogy a grépfrút-fogyasztás igen jótékony szerepet tölt be a halálos kórral vívott küzdelemben.

Köztudott, hogy nem csupán a gyümölcshús és gyümölcslé igen egészséges, de a grépfrút magjában is valóságos csodaszerek lakoznak. A fehér magokból készült kivonat legismertebb tulajdonsága a fertőzéses megbetegedésekkel szemben nyújtott védelem, illetve a fertőzések hatékony leküzdése. Úgynevezett antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik, ami praktikusan annyit tesz, hogy elpusztítja a mikrobákat. Kis túlzással természetes antibiotikumnak tekinthető, vagyis természetes fertőtlenítő, másik oldalról megközelítve: természetes tartósító. Ezt a tulajdonságát azonban csak a gombákkal szemben bizonyították, a baktériumok esetében nem. Ajánlják légúti fertőzések kezelésére vagy a szájhigiénia helyreállítására, de haj- és bőrápolás során éppúgy hasznosítható, mint a babaápolásnál és még számos más területen.

A grapefruitmag kivonatának antioxidáns hatásához kétség sem férhet, vigyázni kell azonban a kereskedelmi forgalomban nem ritkán felbukkanó, sok esetben szintetikus tartósítószerekkel elegyített kivonatokkal, ezek ugyanis nem hatékonyak, sőt számos mellékhatásuk lehet. Mindig nézzük meg a csomagoláson az összetevőket!

Grépfrútot mindig frissen!

A grépfrútot, legyen az fehér, pink vagy vörös húsú, legjobb, ha frissen fogyasztjuk. Érdemes akár alma vagy narancs levével is elegyíteni a préselés során a kellemesebb ízek eléréséért, de önmagában is nagyon ízletes gyümölcslé nyerhető belőle.

Ha a gyümölcshúst használjuk különböző fogásokhoz, mindig tökéletesen filézzük ki. A legegyszerűbb, ha vastag héját eltávolítjuk, majd egy éles segítségével a hártyák közül kimetsszük az értékes, tiszta gyümölcshúst. Lehetőség szerint ne süssük-főzzük a grépfrútot, hogy a vitamintartalma megmaradjon.

Igazi téli vitaminbomba lehet a pikáns grépfrútsaláta. Remekül illik a gyümölcs mellé a bébispenót, az édeskömény, de a krémes avokádó is.

Grépfrútsaláta avokádóval

Hozzávalók:
2-3 db közepes méretű pink grépfrút (darabonként, héjastól kb. 25 dkg)
1 db nagyobb méretű érett avokádó
1 csomag madársaláta
1 kis fej mogyoróhagyma (salotta)
3 evőkanál szőlőmagolaj (vagy extraszűz olívaolaj)
1 evőkanál fehérborecet
ízlés szerint: só, frissen őrölt bors

Elkészítés: A grépfrútokat kifilézzük, a gyümölcshúst nagyjából 1 cm-es darabokra tépkedjük. A salátát megmossuk, alaposan lecsepegtetjük. A hagymát egészen finomra kockázzuk. Az ecetet, olajat csavaros tetejű üvegbe kanalazzuk, sóval ízesítjük, hozzáadjuk a felaprított hagymát. Az egészet alaposan összerázzuk. Az avokádót félbevágjuk, a mag mentén elfordítjuk, magját kivesszük, egy teáskanál segítségével kikanalazzuk a gyümölcshúst a héjból. Az avokádót vékonyan felszeleteljük. Egy mutatós tálon elrendezzük a salátaleveleket, felváltva ráhelyezzük a grépfrútkockákat és az avokádószeleteket, kissé megborsozzuk, majd az öntettel meglocsoljuk. Azonnal tálaljuk.

Akár a sültek köretét is változatosabbá lehet tenni filézett grépfrúttal. Remekül illik mind a fehér, mind a vörös vagy rózsaszín gyümölcs a vajban párolt spenót, a sárgarépa vagy épp az édeskés sütőtök mellé, de a hagyományos párolt rizs is különlegessé tehető néhány gerezd frissen filézett grépfrúttal a tetején.

A grépfrútot használhatjuk vegyesen is a többi citrusfélével gyümölcssalátához, de akár citruslekvárhoz is remek alapanyag.

Szinte minden olyan desszertbe csempészhetünk grépfrútot, amibe narancsot teszünk, remekül kiegészítik egymást, de önállóan is használható pikáns, különleges desszertekhez.

Grépfrútos kosárka

Hozzávalók 12 darabhoz:
1 csomag friss leveles tészta (275 gr.)
1 db közepes méretű rózsaszín grépfrút
1 db közepes méretű fehér grépfrút
½ csomag vaníliás pudingpor (főzéssel készíthető)
2 dl narancslé
1 púpozott evőkanál porcukor
A tálaláshoz: tejszínhab

Elkészítés: A pudingport a cukorral és a narancslével csomómentesre keverjük, majd folyamatos keverés mellett felforraljuk, levesszük a tűzről. Tálba kanalazzuk, a tetejére fólialapot szorítunk, hogy megelőzzük a bőrösödést. A grépfrútokat kifilézzük, a gyümölcshúst kis darabokra tépkedjük, a levét felfogjuk. Az egészet (lével együtt) a már langyos pudingba forgatjuk. Hűlni hagyjuk.
A leveles tésztát kissé kinyújtjuk, 10 cm átmérőjű fánkszaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Egy 12 mélyedéses aprósütemény- vagy muffintepsit papírkapszlikkal kibélelünk, ebbe illesztjük a kerek tésztalapokat. Mindegyik kosárkát villával alaposan megszurkáljuk, hogy ne púposodjanak fel, és 180 fokra előmelegített sütőbe toljuk, 10-12 perc alatt világosra sütjük. Ha a sütés során mégis felpúposodnának a kosárkák, még azon melegében egy villával visszaigazítjuk. A ropogós tésztát rácson hűlni hagyjuk, megtöltjük a grépfrútos krémmel. 
Tálaláskor tejszínhabrózsákkal díszítjük.