Izgalmas egzotikus gyümölcsök

A zöldségesek, piacok, ázsiai fűszer-kereskedések polcain természetessé vált, hogy egész évben kaphatók citrusok, banán, avokádó, sőt mostanában már ananász, mangó, licsi. Szezonálisan pedig hurma, gránátalma, kókuszdió, papaja és még néhány kevésbé ismert trópusi gyümölcs is.

A nálunk összefoglalóan egzotikus jelzővel illetett gyümölcsök között azonban vannak olyanok, amelyek szakácskönyvekből, internetes portálokról, gasztronómiai tv-műsorokból többeknek ismerősek lehetnek, rendkívül egészségesek, mutatósak, de vagy csak ritkán találkozunk velük a polcokon, vagy egyáltalán nem volt alkalmunk még kóstolni, keveset tudunk róluk.

Az egzotikus jelzőt összefoglalóan a mediterrán és trópusi gyümölcsökre is használjuk, jóllehet az utóbbiak között vannak olyan különlegességek is, amelyeket ritkán ugyan, de friss vagy feldolgozott formában már egyre több helyen kínálnak. Néhányuk különlegesen egészséges vagy épp rendkívül mutatós, és persze fantasztikusan ízletes. Ezeknek az egzotikumoknak az elnevezése is igen változatos, jó néhány akad, amely többféle néven vagy átírásban is használatos. Ez jórészt a hazai ritkaságukkal magyarázható, nem mindegyiküknek honosodott meg általánosan használt elnevezése. A lényeg azonban, ha bárhol lehetőség nyílik rá, feltétlenül érdemes megkóstolni őket!

Kumquat

Jóllehet narancsból, citromból, grépfrútból és mandarinból mindenütt bőséges a kínálat, van egy egészen apró méretű mandarinra emlékeztető citrus, amely kandírozott kivitelben már sok helyen, frissen pedig különlegességeket kínáló üzletekben is kapható. Ez pedig a kumquat (tudományos nevén: Fortunella margarita), ritkábban használt kifejezéssel: a törpemandarin.

A Délkelet-Ázsiában őshonos rutafélék családjához tartozó gyümölcs örökzöld fája akár 4- 4,5 méter magasságot is elérhet. Ezt az apró gyümölcsöt Kínában már igen régóta fogyasztják. Olyannyira, hogy már egészen a korai középkorból fennmaradtak írásos emlékei – költőien aranynarancsként is emlegetik. Európába viszonylag későn, a 19. században érkezett, és máig különlegességnek számít. Jobbára ovális és gömb alakú fajtáival lehet találkozni.

A kumquatot egyben, héjastól érdemes fogyasztani. Rendkívül aromás, édes, enyhén kesernyés ízeinek köszönhetően termőterületein lekvárt, likőrt is készítenek belőle, remekül szárítható. Kandírozott formában gyümölcskenyerekhez, tortákhoz díszítésként is ideális. A friss gyümölcs C-vitamintartalma kifejezetten magas, de többféle B-vitamint, A-provitamint és számos ásványi anyagot is tartalmaz. Ez utóbbiak közül kiemelkedik mangán- és vastartalma.

Rambután

Szintén viszonylag aprónak számít a mókás megjelenésű, Indonéziában, Malajziában őshonos, de az egész karibi világban, Ázsia déli, elsősorban síkvidéki területein elterjedt rambután (Nephelium lappaceum).

Ránézésre egy kócos licsire emlékeztet. Ez nem is véletlen, hisz igen közeli rokonok. Hamis licsinek is hívják, de a maláj eredetű rambután név tulajdonképp annyit jelent: bozontos. A licsinél valamivel nagyobb (nagyjából 4-8 cm átmérőjű) gyümölcs is fürtökben érik. Létezik sárga és sötétrózsaszín héjú variációja is. Élettani tulajdonságai, felhasználási területe is szoros rokonságban áll a licsiével. A rambután gyümölcshúsa is lényegében a megvastagodott magköpeny, amely kellemesen enyhe aromájú, édes. Nálunk ritkán friss példányok is előfordulnak (rövid ideig tárolható!), de édes szirupban konzerválva már több helyen kapható.

Mangusztán

Igazi különlegességnek számít egész Európában, sőt még az USA-ban is a mangusztán vagy mangosztán, precízebben lila mangosztán (Garcinia mangostana) neveken ismert trópusi gyümölcs.

A Szunda-szigeteket, Indonéziát tekintik eredeti termőterületének, de Puerto Rico és Kolumbia trópusi vidékein, Délkelet-Ázsia bizonyos részein, sőt az indiai Keralában is akad belőle szép számmal. Az egészen különleges, éretten leginkább egy zigótára emlékeztető gyümölcs kis túlzással égig érő, jó 20-25 méteres fákon terem, csakis kézzel szüretelhető. A kisebb, mintegy 5-6 cm átmérőjű almához hasonló alakú gyümölcsöt nagyon vastag lila héj veszi körül, amelyet mindenképp el kell távolítani a fogyasztás előtt. A benne rejlő, gerezdekre bontható, középen magot tartalmazó, opálosan fehér gyümölcshús azonban rendkívül ízletes. Édes, lédús és igen magas a rosttartalma.

Mivel nem folyamatosan, hanem csak bizonyos időszakokban érik, meglehetősen borsos áron kínálják Európa-szerte. Rövid ideig tárolható, ezért a friss gyümölcsöt hűtve szállítják, illetve már eleve feldolgozott formában érkezik. A belőle készült frissen préselt gyümölcslé pl. nem csupán fantasztikus ízű, de rendkívül egészséges is. Természetesen konzerv formájában mangosztánnal is nagyobb eséllyel találkozhatunk az ázsiai élelmiszereket kínáló üzletekben, de aki egyszer kóstolta a friss gyümölcsöt, pontosan érzékeli, mennyit veszít a gyümölcs jellegzetes aromájából a feldolgozás során.

A mangosztán természetes gyógyszernek számít. Mivel a nyugati világban egyelőre alig terjedt el, megoszlanak a vélemények arról, hogy valóban csodagyümölcs-e. Az biztos, hogy a friss gyümölcs megdöbbentő antibakteriális és parazitaellenes tulajdonságokkal rendelkezik. Kifejezetten jótékony a húgyúti fertőzések kezelésére, segíti a sebgyógyulást, a hasmenéssel járó fertőzések, gombás megbetegedések kezelésében is igen hatékony, de a héját pl. bőrfertőzések kezelésére is alkalmazzák. Tudományosan nem alátámasztott tény, de sokan a rákbetegség-kezelés egyik kulcsfontosságú növényének is tartják. Rendkívüli a vitamin- és ásványianyag-összetétele – vizsgálatok bizonyítják, hogy pl. C- és E-vitamintartalma minden eddig ismertnél lényegesebben hatékonyabban hasznosul az emberi szervezetben. Olyan antioxidánsokat is tartalmaz, amelyek valóban fantasztikus hatást fejtenek ki betegségek kezelésére alkalmazva. Mindezek egyelőre tudományos bizonyításra várnak, de az ősi népi gyógyászat eredeti termőhelyén régóta hatékonyan alkalmazza.

Tüskés annóna

Nálunk szintén jobbára botanikus kertekből ismert a szourszop vagy szúrszop átírásban is előforduló különleges gyümölcs. Tudományos neve: Annona muricata. Tüskés annóna, savanyúalma vagy tüskés alma névvel is gyakran illetik. Igazi karibi cserje terméséről van szó, amely azért akár 10 m magasra nyúló örökzöld is lehet. Dél-Amerika több államában is terem. A fa egész évben hoz termést, de mindig féléretten szüretelik, néhány napig érlelik, majd fogyasztják vagy feldolgozzák. Nem tűri a hosszú tárolást.

Ez az érdekes alakú gyümölcs ránézésre sokkal inkább tűnik tüskés avokádónak, mint tüskés almának. A zöld héjból kikanalazható, magokat is tartalmazó, kifejezetten magas rost- és víztartalmú gyümölcshús egészen különleges aromájú. Összetett és igen kellemes ízeit nem egyszerű visszaadni, de leginkább úgy lehet elképzelni, mintha az epret, az ananászt és a banánt némi citrusos ízvilággal kombinálnánk, hozzáadva egy csipetnyi karibi varázslatot. Ez a rendkívül egészséges gyümölcs szintén jórészt pürésítve, gyümölcslé vagy konzerv formájában jut el Európába. Akinek azonban lehetősége van rá, feltétlenül kóstolja meg frissen! Gyakran készítenek belőle lekvárt, termőhelyein süteményekhez is használják, sőt bort is készítenek belőle. Vitaminokban, ásványi anyagokban, rostokban egyaránt gazdag, rendkívül ízletes gyümölcs.

Maracuja

A héjából kikanalazható egzotikus gyümölcsök sorába tartozik a már nálunk is több helyen hozzáférhető maracuja vagy más néven passiógyümölcs (Passiflora edulis). A magyarul golgotavirágként is ismert különlegesség Dél-Amerikában őshonos, de valószínűsíthetően Brazíliából terjedt el a trópusi klímájú területeken világszerte. A nagyjából 10 cm átmérőjű, gömbölyded gyümölcs aranysárga vagy lila héjú változata ismert. Félbevágva, a magjait kikanalazva a legjobb fogyasztani, de felhasználható gyümölcspürékhez, fagylaltokhoz, különféle krémekhez is. Van, ahol még bort is készítenek belőle, de alapvetően inkább gyümölcslevek, szörpök alapanyaga.

Kellemesen pikáns, aromás gyümölcs, magas C- és B-vitamin-tartalommal. Ásványi anyagokban, kiváltképp foszforban, magnéziumban, vasban, káliumban igen gazdag. A magas vérnyomás hatékony, természetes gyógyszereként is számon tartják.

Kiwano

A sárga, erősen barázdált, göcsörtös héjjal rendelkező kiwano egyszerre hasonlít és különbözik az eddig említett gyümölcsöktől. Különleges megjelenésű, a héj alatt található lédús, magokkal teli áttetsző, zöld színű gyümölcshúsa fogyasztható. Rendszertanilag mégis a zöldségfélékhez sorolódik. Tüskés uborka, afrikai tüskés uborka, tüskés dinnye elnevezése is ismert, a tudományos neve, ami alapján könnyedén azonosítható: Cucumis metuliferus.

Az uborkával és a dinnyével egy növénytani családba tartozó kiwano Afrikában őshonos, de Ausztráliában, Új-Zélandon, Dél-Amerikában is bőven terem. Rostokban, C-vitaminban igen gazdag, alacsony kalóriatartalmú, egészséges gyümölcsszámba menő zöldségféle. Az értékes kiwano úgy élvezhető legjobban, ha héjastól félbevágjuk, és kikanalazzuk. Ha friss példányhoz jutunk, gyorsan fogyasszuk el, mert az előzőekhez hasonlóan ezt sem lehet sokáig tárolni. Kissé fanyar ízvilágát sokan igen kedvelik – termőhelyein főzéshez is használják, de nyersen is fogyasztható, héjastól felszeletelve díszítéshez is használható.

Karambola

Kalóriákból keveset, vitaminokból, ásványi anyagokból azonban annál többet tartalmaz a héjastól is fogyasztható délkelet-ázsiai, indonéz, maláj területeken nagy számban termő karambola, helyenként carambola vagy más néven csillaggyümölcs (Averrhoa carambola).

Leginkább karibi koktélos poharakon látható, de az itthon is mind gyakrabban beszerezhető gyümölcs éretlen, félérett állapotban zöldes, zöldessárga, éretten sárga. Vigyázzunk, ha már barna foltok jelennek meg rajta, nem érdemes megvásárolni – nem friss! A nagyjából 10-15 cm hosszúra növő, rendszerint 5 mély barázdával rendelkező gyümölcsöt alapos mosást követően héjastól szeleteljük fel, frissen vagy gyümölcssalátákban fogyasszuk, trópusi gyümölcstortákra, süteményekre díszítésként is használhatjuk. Keresztben szeletelve szabályos csillag alakú, innen is ered a neve.

100 gr gyümölcsnek mindössze 31 Kcal az energiatartalma, de már ez a mennyiség is fedezi az egészséges étrend melletti C-vitaminszükséglet több mint felét. B-vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag, kellemesen édes gyümölcs. Konzerválják, sőt egyes termőterületein halételekhez is előszeretettel használják, ha lehetőség nyílik rá, kóstoljuk meg frissen! Már csak azért is, mert ez az egzotikus gyümölcs is rendkívüli antioxidáns és antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik. Erősíti az immunrendszert, véd a fertőzésektől.

Viszonylag magas oxálsav-tartalommal rendelkezik, ezért tejes összetevőkkel érdemes kombinálni, ha véletlenül nagyobb mennyiséghez jutnánk. A karambola levének szervezetre gyakorolt hatásai sokban egyeznek a grépfrútéval. Az íze kellemes, enyhén aromás, sokak szerint a szőlőére is emlékeztet.

Sárkánygyümölcs

Jóllehet tőlünk kissé délre fekvő országokban sokan találkozhattak már a kaktuszfügével, amelynek szúrós tüskéktől megszabadított édes termése hámozást követően fogyasztható, a trópusi klímát kedvelő, nála zamatosabb, nagyobb és különlegesebb kaktusz gyümölcsével kevesebben. A pitaja vagy pitahaya, más néven kaktuszgyümölcs vagy sárkánygyümölcs a Hylocereus kaktusznemzetség termése.

Megjelenését tekintve is egyike a legegzotikusabb gyümölcsöknek. Létezik sötétrózsaszín (Hylocereus undatus) és sárga héjú (Hylocereus megalanthus) változat, mindkettő gyümölcshúsa fehér, sok apró fekete maggal. Leginkább úgy fest, mintha mákkal pettyezték volna, illetve létezik egy vörös héjú, vörös gyümölcshússal bíró is, de ezzel ritkán lehet találkozni. Valamennyi Mexikóban őshonos, és onnan terjedt el Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és a világ trópusi klímájú vidékeire. Jóllehet a zöldségesek egymás mellett tartják a sárga és rózsaszín héjú változatokat, általában nem ugyanonnan származnak. A rózsaszín héjú, fehér húsú gyümölcs elsősorban Délkelet-Ázsiában, míg a sárga héjú jórészt Dél-Amerikában terjedt el, de az Európában gyakoribb rózsaszín héjú változatot hozzánk közelebb, Cipruson és Izraelben is termesztik.

Az egyik - ha nem a legszebb - gyümölcsnek tartják. A rózsaszín héjú pitaja Vietnam nemzeti gyümölcse is. Varázserőt tulajdonítanak neki, ennek megfelelően legendás eredettörténet is fűződik hozzá, méghozzá a legyőzhetetlen sárkányé. Sok helyen úgy tartják, aki pitaját eszik, legyőzhetetlen lesz. A sárkány-legenda valószínűleg a kúszókaktuszra vezethető vissza, amelyen terem.

Hozzáértők szerint a vadon termő példányok a legízletesebbek, ilyenhez azonban csak nagy szerencsével juthat bárki is – a világ számos részén hozzáférhető sárkánygyümölcsök termesztésből származnak. Ha zöldségesnél találkozunk vele, megvásárolhatjuk az enyhén zöldes árnyalatú példányt is, néhány nap alatt beérik. Ha pedig már eleve érett gyümölccsel van dolgunk, nézzük meg, mennyire kemény – ha túlságosan puha, ne válasszuk, mert az már túlérett.

Vitaminokban, ásványi anyagokban és emésztést segítő rostokban igen gazdag gyümölcs. Az íze leginkább a kivi és a papaja ízkombinációjára emlékeztet, de mindkettőnél édesebb. Félbevágva kikanalazhatjuk a héjból a gyümölcshúst, vagy szeletelhetjük, dekorálhatunk vele italokat, süteményeket. Természetesen frissen fogyasztva a legízletesebb, de sok helyen készítenek belőle gyümölcslevet, szirupot, konzerválják. Felhasználási területe megegyezik a kaktuszfügéjével, de erre a gyümölcsre is igaz, hogy frissen a legfinomabb és leginkább egészséges is.